Nem értem, mire ez a végtelen igyekezet, ez a határtalan győzni akarás belpesti haladárjaink részéről. Olyan vehemens igyekezettel támadják, ütik, verik kormányunkat, valamint tekintet nélkül minden velük szimpatizálót a kibertérben, mintha nem lenne holnap. Érdekelne, hogy az SZDSZ-szellemiség árnyékra vetődött fanatikusai képesek-e olykor-olykor pihenésre, ellazulásra, bárminemű olyan tevékenységre, ami nem egészségügyi kockázatukat növeli? A síkideg fenntartása 13. éve krónikus, mondhatni akut tüneti megjelenést produkál náluk.
Első, legszembetűnőbb jellemzőjük, hogy noha a fasorban sincsenek látszólag alternatívákat felmutató árnyékos rögtönzéseikkel, mégis azt hiszik, hogy a kormányzás műfaját náluk jobban senki nem tudná prezentálni a magyaroknak. Azzal a nem elhanyagolható problémával nem foglalkoznak, hogy téziseikre a társadalom józan többsége nem vevő, sőt, őket magukat is inkább ingyen odaadnák bárkinek.
Ezt a könnytelen, búcsúval összekötött tranzakciót, ami páratlan életélménye lehetne az országunknak – mivel 50-100 évente általában visszaszivárognak a hatalom közelébe – kötelező lenne minden újra feltornyosult balos hatalom kufárral időnként végrehajtani. Vigyék őket, csak minél messzebbre Magyarországtól. Képletesen szólva exportjuk ellentételezéseként külhoni konzervatív gondolkodókat, saját országaikban kisebbségbe taszított NORMÁLISOKAT az export-import egyensúlyának megtartása érdekében, határtalan szeretettel várnánk helyettük.
Második jellemző tünetük az irányított farkasvakság, de Hadházy Ákos után szabadon rókavakságnak is nevezhetjük azt a látás – és értelmezés kieséssel párosuló tulajdonságukat, ami szerint, ha a Fidesz bármit tesz, az rossz, ellenben, ha ugyanezt saját csókosaik csinálhatnák némi pluszt jelentő háztáji zsebre dolgozással, az maga lenne a mértani pontosságú evidencia.
Végezetül egy végtelen egyszerű teszttel minden baloldali szimpatizáns ellenőrizhetné saját magán mindennapjai szokásos Orbán gyűlöletét. Ha élesben kellene szavaznia, akkor a Gyurcsány féle galeri kezébe adná, avagy a jelenlegi kabinetnél hagyná-e a kormányzás felelősségét? Meggyőződésem szerint rengetegen közülük a DK-s hullámvasút kétes és ismételt élményére nem váltanának jegyet.
Értem én, hogy a panaszkodás, a morgás, az elégedetlenkedés az amolyan szelep bárki emberfiánál, de abban biztos vagyok, hogy egy többsávos úton való átkeléshez még a baloldali emberek jó része is inkább Novák Katalinnak nyújtaná a kezét segítségért, mintsem Dobrev Klárának vagy köre bármely tagjának. A viszonyításom persze kiragadott és tetszőleges, számtalan egyéb hasonlatpárral is élhettem volna. Ugyanis a túloldalra át is kell érni és a kockázat megítélésekor a józan mérlegelés szava felülírja a falkaszellem diktálta irányt és követelményt.
Írásom címe szerint igen, a jobboldaliak és a baloldali haladárok is halandók, éppen ezért felesleges kockázatot senki sem vállal szívesen, magyarán „járt utat a járatlanért el ne hagyj!” Nem beszélve arról, hogy a gyurcsányi göröngyökön egyszer már kis híján kirázták a lelket belőlünk.
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
