Tőszavakban: szerelem, hazafias büszkeség, óvó féltés. Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra bizsergető minden közelében töltött perc, óra, nap. Ihletettséghez hasonlatos állapot, amelyet költők, festők, zeneszerzők érezhetnek emelkedett pillanataikban.
Az eredetileg négy tómedencéből álló víztest a jelenleg látható végleges formáját mintegy 5000 évvel ezelőtt nyerte el. A nyár szélcsöndes forróságában elterülni a bársonyos víztömeg hátán és például Fonyódról 180 fokos panorámával befogadni az északi oldal vulkanikus maradványainak látványát, Keszthelytől Kamonkőn, a Várhegyen és az Antal-hegyen át, majd a Badacsony méltóságteljes vonulatát elhagyva szemlélni a Gulácsot, a Csobánc csonka púpját, végül a Tóti- hegy után megpihentetni szemünket az Ábrahám-hegy lankáin nem jelentenek mást, mint az élet illanó értelmét rögzíteni és kimerevíteni a retinánkon.
Ők maradnak. Mi megyünk.
A Balaton szinte minden magyarnak generációról generációra a boldog gyermekkor nyarainak képét hozza vissza, a szerencsésebbek életük során egész életükre kötnek vele el nem hagyási szerződést.
A Balaton a miénk, magyar identitásunk része, az év minden szakában más és más arcát mutató hűséges társunk. Vigyázzunk rá és bánjunk vele mindig a korához méltó tisztelettel!!!
Bognár Zsolt /Parabolha/