„Előválasztáson való lebőgésének másnapján a rádióműsorba érkező politikai selyemfiú, Fekete-Győr András munkahelyem folyosóján parádézott. Tükör előtt begyakorolt magabiztossága és személyiségét kiváltani hivatott millió dolláros mosolya a régi volt – mintha nem is tegnap szenvedett volna megsemmisítő vereséget.
Az új politikai degeneráció egykori miniszterelnök-jelöltjén egyáltalán nem látszott, hogy épp most vitte mélypontra pártját, a Momentumot. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy értené: az ellenzéki választók nem kérnek belőle. Mindössze egy üres edény látszott, amit a párt alkalmazásában álló marketingesek időről-időre megtöltenek valamivel: vagy azzal, hogy az MSZP egyenlő a Fidesszel, úgyhogy ő majd elszámoltatja az elmúlt harminc év elitjét, vagy azzal, hogy az MSZP nem egyenlő a Fidesszel, tehát neki hazafias kötelessége összefogni az elmúlt harminc év elitjével, de a győztes választás után három nappal már indulhat is a felcsúti per.
Mégsem hiszem, hogy a párt küldöttgyűlése elzavarja Fekete-Győr Andrást a Momentum éléről, hisz a mozgalomnak az ő üressége nem pusztán a végzete, de egyben a sikere is. Berg Dániel, Donáth Anna, Hajnal Miklós, Orosz Anna vagy Soproni Tamás bizonyára alkalmasabbak nála, de bármelyikükkel az élen a végén még valamilyen lenne a Momentum, és akkor többé már nem lehetne akármilyen. Úgy tűnik, a taktikailag értékes marketing-szuperpozíció a huszonegyedik században már többet ér, mint egy bármire is alkalmas vezető, aki annyit azért megértett a világból, hogy legalább akkor ne vigyorogjon, amikor az ellenőrzőjébe karót kap.”
(mandiner.hu)
Add tovább!
