Mi is alkotja voltaképpen egy társadalom építő szövetét? Úgy gondolom, hogy a generációról generációra megújuló és tenni akarók ezerarcú világa. A hangsúly a tenni akaráson, a cselekvésen van, önnön képességeink kibontakoztatásán és annak társadalmi hasznosításán, érvényesítésén.
Ez a lüktető, éltető szövet milliónyi ponton egymást erősítve adja egy ország teljesítményét, gazdasági mutatóit, végső soron az ott élő emberek közérzetének ez a legfontosabb meghatározója, ami sajátos mixe az életigenlő és a mindig mindenen kákát keresők végtelenül sok szempont alapján ítélő tömegeinek.
Az államtól folytonos terülj-terülj asztalkát követelők és a saját portájukon becsülettel helyt állók közötti különbséget sajnos zongorázni lehetne életünk minden területén. Hazánk politikai kétosztatúsága se szól másról, mint a konzervatív oldal végtelenül nehezített hazai és nemzetközi pályán való helytállásáról és az ellenzéki, örök károgókkal történő parttalan ütközéseiről.
Tisztázzunk valamit.
Meggyőződésem, hogy hazai ellenzékünk a politika társadalmi feladatát, azaz egy közösség szolgálatát teljes mértékben összekeveri egy grundon tartott szkanderbajnokság amatőr versenyével. Horizontjuk előtt ugyanis nem Magyarország szolgálata lebeg, egyedüli, kizárólagos céljuk, a jobboldal lenyomása és megbuktatása, a revans vétel, hatalomra ácsingózásuk minden mást elhomályosító vágyával fűszerezve.
Az a csoportosulás, aminek tagjai mindenben csak a hibát keresik és soha nem képesek elismerni, támogatni saját ködös elképzeléseiken kívül semmit, azokról el lehet képzelni, hogy saját hatalmi helyzetükben hogyan tűrnének meg bármilyen jobbító szándékot, ami az ő működésüket kritizálja. Válaszom, hogy sehogy.
Ennek bizonyságául Batsányi János költő szavainak némi korrekciójával csak annyit mondhatok:
,,Vigyázó szemeteket ,,LENGYELORSZÁGRA” vessétek!”
Ami megnyugtató, hogy a magyar társadalomnak és jelenlegi politikai irányítóinak az önvédelmi reflexei helyesen és egészségesen működnek.
Európában úgy tűnik, hogy egyedülállóan.
14 éve választjuk meg ismétlődően konzervatív kormányunkat országunk vezetésére és hiába bűvészkedik a baloldal a liberálisokkal karöltve, a fülkékben az emberek nem a mocskolódókra, hanem a józan paraszti eszükre hallgatnak, mint már annyiszor. Ha ezt eltanulná tőlünk Európa, akkor egy új aranykora jöhetne el kontinensünknek.
Hajrá Magyarország, hajrá Európa!
Bognár Zsolt /Parabolha/