Rácáfol az élet Tölgyessy Péterre, és azokra, akik évek óta verik a tamtamot, mondván a Magyarország lemarad, lecsúszik, elszegényedik.
A Pénzügykutató nem olyan régen egy konferenciát szentelt a lemaradás témájának, ahol Surányi Györgytől Lengyel Lászlóig vállvetve sírtak, és temették az Orbán kormányt.
Ennek ellenére a magyar gazdaság teljesítménye az idén a legjobb lehet a régióban, és Európában a második, várhatóan csak az írek fognak beelőzni minket. (Növekedési kiskáté.)
Unicredit Bank elemzése szerint az idén a kelet-európai régióban a magyar gazdasági növekedés a legizmosabb lehet. Mondja ezt az az Unicredit, amely nincs valami jóban a magyar kormányzattal. mert a lakossági deviza adósság forintosításánál ők álltak ellen a legtovább. Kötötték az ebet a karóhoz, mondván, úgy jó a frankadósság, ahogy van. Na mindegy, ez már régen volt, de azért kissé meglepő a 4,5 százalékos növekedési előrejelzésük.
Persze a verseny szoros lesz, és még az is kell hozzá, hogy a románok valóban padlót fogjanak. Utóbbihoz nem fér sok kétség, a bukaresti vezetés lépésről lépésre a falnak viszi az országot. Hamarosan már nem csak a korrupció miatt fognak tüntetni Romániában, hanem az életszínvonal esése miatt is. A mezőny szoros, a Közép-Kelet-Európa országai várhatóan négy százalék körül teljesítenek.
Suppan Gergely a Takarékbank elemzője az Unicredit adatainál is kedvezőbb prognózissal állt elő, akár 5 százalékos növekedést is elképzelhetőnek tart. És halkan tegyük hozzá, a mostani állás szerint ez áll közelebb a várható végeredményhez.
A szűkebb keleti régiónkban kétszer voltunk másodikok, 1998-ban és 2014-ben, elsők azonban még sosem. 2000 és 2012 között folyamatosan a mezőny végéről integettünk a többieknek. A Medgyessy-, Gyurcsány-, és Bajnai-kormányok nyakra-főre vették fel a hiteleket, a növekedésben ez mégsem mutatkozott meg. A szlovákok adósságnövelés nélkül húztak el mellettünk, és a többiek úgyszintén köröket vertek ránk. A 2008-as államcsődközeli helyzet után már esélyünk se maradt a szépítésre, egyik gödörből a másikba estünk és csak bukdácsoltunk éveken keresztül. Orbán Viktor kormányára maradt tehát a feladat, hogy 2010 után valahogyan rendbe tegyék a gazdaságot. Ez elég jól sikerült, annak dacára, hogy az Európai Unió és a nemzetközi pénzpiacok végig ellenséges magatartást tanúsítottak. Holott, elvileg tőlük támogatást kellett volna kapni az unió pozícióját is stabilizáló fejlődéshez.
Gyümölcsöző Matolcsy-Varga-éra
A Matolcsy György által fémjelzett unortodox válságkezlés tehát meghozta a gyümölcsét, amely lehet, hogy nem is volt annyira unortodox, mint amennyire a híre megelőzte.
Az azonban biztos, hogy nem a Bajnai Gordon és a pénzügyminisztere, Oszkó Péter által képviselt bér- és nyugdíjcsökkentésen keresztül kezelték a válságot, hanem a fogyasztási adók növelésével. Még arra is futotta az erejükből, hogy lassanként bevezessék az egykulcsos személyi jövedelemadót. Ekkor kezdett kibontakozni Orbán Viktor filozófiája arról, hogy a makrogazdasági mutatókat a reálbér szinten tartásával, illetve ha lehet, emelésével kell javítani. Nem is olyan régen Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter jelentette be büszkén, immár több mint 5 éve tart a reálbérek folyamatos növekedése.
Sőt ez a folyamat odáig jutott, hogy ma már egyes ágazatokban a bérnövekedés túlzottan gyors üteme okoz feszültségeket. Természetesen a munkavállalók ennek örülnek, a népnek pedig egyre több a pénze. Vásárol is ahogyan csak tud, az új lakások építése például robbanásszerűen megindult. Van olyan pláza, ahol új parkolókat kell építeni, mert nincs elég hely.
A gazdaság érdeke, hogy ne legyen kormányváltás
Szóval ez van, és ezeket a folyamatokat továbbra is fenn kéne tartani. Kövér László, a parlament elnöke talán erre gondolhatott, amikor kijelentette, hogy az elmúlt négy év volt a legsikeresebb a rendszerváltás óta. Persze fanyalogni lehet, néha kell is, hiszen számos megoldatlan probléma maradt még országszerte. De végre-valahára megy a szekér, és nem is akárhogy, Európában a második leggyorsabban. Kár volna a kormányt átengedni valamiféle ellenzéki koalíciónak, amelyek gazdaságpolitikai elképzelései közt az égadta egy világon semmiféle közös pont nem fedezhető fel. Letennék az esküt, összeülnének, veszekednének, és elköltenék a pénzt alapjövedelemre, miegymásra. Amikor elfogyna – régi szokás szerint – nyilván az IMF-ért kiáltatnának.
A vezető képet Orbán Viktorról és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterről Koszticsák Szilárd (MTI) készítette.
(forrás: Varga István, pestisracok.hu)
