Nyugat-Európában járva egy szokatlan érzéssel találkozom: Magyarként is rossz látni, ahogy a jólétükre és eredményeikre korábban joggal büszke németek, osztrákok és svédek most fülüket-farkukat behúzva járnak. Kormányaik elvették az önbecsülésüket, arrafelé “Mama Merkel” vendégei jönnek először, és csak utána a “bennszülöttek”.
Tavaly ősszel Németországban, nemrégen pedig Ausztriában jártam. Mindkét országot ismerem régről, míg Svédországban az újkori népvándorlás tetőzése előtt voltam többször. A nyugat-európai utcákat járva az embernek tényleg az tűnik fel, mint Lázár Jánosnak Bécsben: A belvárosok tele vannak fejkendős, babakocsit tologató migráns nőkkel, míg a fiatal bevándorló férfiak kisebb csoportjai látszólag céltalanul bolyonganak a városban, múlatják az időt.
Ez a látszat, amit az utcán felszínesen látni lehet. A mélyben viszont ott forrong az a megaláztatás, amit a nyugat-európai embereknek nap mint nap el kell szenvedniük. Ők dolgoznak, adót és társadalombiztosítást fizetnek. Mégis azt várják tőlük, hogy önként lépjenek egyet hátra, és áldozzák fel hétköznapjaik nyugalmát, saját és gyermekeik boldogulását a jövevények integrációjának kedvéért.
Egy önkormányzati ház, két feleség, hét gyerek. Hamburg mellett.
A bevándorlásbarát német és svéd kormány, vagy Bécs vörös-zöld vezetése ugyanazt az érvelést használja, mint nálunk 2010 előtt a balliberális politikusok és “szakértők”: A “gazdag” helyiek nem szorulnak támogatásra, ellenben nálunk a szegényekkel, vagy ott a “menekülőkkel”.
Mi már tudjuk, hogy a 2010 előtti balliberális kormányok a szegényekre hivatkozva nyomorgatták a teherviselő középosztályt, miközben nem javítottak érdemben a szegények helyzetén. Nyugat-Európában most ugyanez zajlik. A középosztály és a “bennszülöttek” rovására támogatják a migránsokat, akiktől az állampolgárság megadása után szavazatokat várnak cserében.
A bevándorláspárti politikusok bűntudatot ébresztenek saját polgáraikban “gazdagságukért” = valójában erőfeszítéseik eredményéért, amit adók formájában elvesznek tőlük, és olyanoknak adják, akik majd “munkájukkal” hálálják meg azt.
A német statisztikák viszont azt mutatják, hogy a “menekülők” pusztán 20-25 százléka dolgozik, és aki nem tanulja meg az államnyelvet, vagy nem szerez képesítést, leginkább csak minimálbért keres. Az egyenlet nem működik.
A sok adónál is rosszabb azonban, ahogy a migránsoknak látszólag csak jogaik, a bennszülött európaiaknak pedig csak kötelességük van. Ez is ismerős számunkra a 2010 előtti időből. Nyugat-Európában, így számtalan osztrák városban is, mindennaposak a késelések, a nők ellei erőszak. Kérdés, ki integrál kit, és kinek kell végül alkalmazkodnia? Sok migráns nem is érti, mit akar tőle a rendőr, hiszen őt “Mama Merkel” hívta, és már lobogtatja is menedékügyi határozatát.
A nálunk 2010-ben az ajtón kidobott, többségellenes politika április 8-án az ablakon át akar visszalopakodni életünkbe. Ne hagyjuk!
(Kép forrása itt.)
(mozgasterblog.hu)
