Ráerősít a baloldali hazugsággyár

 

„Az ellenzéki média elképesztő valótlanságokat adott a számba, amiket nem mondtam soha”

 

Nekem nem tetszenek azok a kishitű vagy minket lenéző történetfilozófiai elméletek, amelyek minket, magyarokat vagy a kelet-közép-európai térség más népeit rendre úgy tüntetik fel, mint akik folyton csak másokat kopíroznak, mások kipróbált modelljeit utánozzák. Persze – és ezt gyakran hozzáteszik – ezek a másolatok többnyire silányak, haloványak, alig hasonlítanak az eredetihez. Szerintem, hogy a nekem kedves alkotmányjog területén maradjak, a nemesség, a natio királlyal szembeni szabadságjogait rögzítő, a modern polgári szabadságjogokra és a zsarnoksággal szembeni fellépésre másoknak is példát adó, korát megelőző, kiemelkedő dokumentumunk, az 1222-ből származó magyar Aranybulla sem az 1215-ös angol Magna Charta kopija, hanem önálló, saját magyar jogi vívmány, amire alappal lehetünk büszkék. (A világ másolt ebben minket, és nem fordítva.)

A hivatásos búslakodóknak vigasz lehet, hogy mi, magyarok a mai korban sem nagyon maradunk le a világ új keletű dolgaiban. Amerikában a legutóbbi elnökválasztási kampány új jelenségeként, nóvumaként tüntették fel az úgynevezett álhíreket (fake news). Derék, óceánontúli barátaink eszerint elunták a szürke valóság szellemtelen és izgalmak nélküli világát, egyes újságírók pedig a fáradságos oknyomozást, és úgy döntöttek, hogy átfogalmazzák az újságírás műfaját, több kreativitást, találékonyságot csempésznek abba, és valódi hírek helyett álhírekkel szórakoztatják inkább a közönséget.

Az amerikai főáramú liberális sajtó élenjárt ennek az innovációnak a kidolgozásában, de az ott is szokásos módszereik szerint másokat vádoltak meg azzal, amit ők maguk (is) csináltak. Természetesen a mai kor vitathatatlan főgonoszait, Donald Trumpot és Vlagyimir Putyint. A lapokat és a honlapokat mindkét oldalról elárasztották vagy a fehér nők ellen színes bőrű férfiak által elkövetett nemi erőszakról, vagy a rendőrök rasszista indíttatású tetteiről, vagy a republikánus elnökjelölt-jelölt oroszokkal való titkos szövetségéről szóló álhírek. A későbbi cáfolatokat persze már senki nem olvasta. Az igazságnak, a valós tényeknek kevés hely maradt, mert nem tájékoztatni, hanem hergelni vagy éppen szórakoztatni kívánták az olvasókat, hallgatókat, nézőket.

Persze az amerikaiak már megint csak minket másoltak. Mi, magyarok akár copyright-díjat is követelhetnénk, hiszen nálunk már a kilencvenes években megjelent – a magyar sajtószabadság és sajtóetika nagyobb dicsőségére – a Népszabadságban Teller Ede hamisított posztumusz levele, amelyben a világhírű atomtudós Orbán Viktort támadja. (Hamar kiderült a manipuláció.) A mai, modern fake news előfutára, igazi baloldali hungarikum.

Azt, hogy ma sem maradunk el a világ főáramától, a múlt héten velem megesett történettel szeretném illusztrálni. Nem szívesen tolakodik saját ügyében az ember előre, de talán elveszi az emiatt engem érő hiú-ság vádjának az élét, hogy az ügy személyemen túlterjedő tanulságokkal is szolgál, mert bemutatja, hogy hogyan készülnek a magyar álhírek.

Múlt szombaton a nemzeti konzultációról szóló országjárás keretében Egerben tartottam lakossági fórumot. A beszélgetést a polgárok házában megtisztelte mintegy 80-100 jóarcú, szimpatikus polgár és három-négy sajtóorgánum is. Az utóbbiaknak külön mini-sajtótájékoztatót is tartottam a fórum előtt. A HVG tudósítója erre nem jött el. A mintegy másfél órás összejövetel jól sikerült, valamennyien jó hangulatban távoztunk. Nincs itt mód az ott elhangzott teljes szöveg ismertetésére, csak egy részt idézek ide, amelyben arra az egyik részt vevő által feltett kérdésre válaszolok: Nem kellene-e az Európai Unió helyett inkább egy Közép-európai Unió?

„Én Európa-párti vagyok, még akkor is, hogyha óriási nehézségeket látok, hogy Európa két oldala, két fele, a bevándorláspárti és a bevándorlással [szembeni] (…) fele egymással hogyan fog együtt élni (…) Óriási dolog történt az elmúlt években. Ebben éppen a bevándorlás témája segített, mert villanófényszerűen megmutatta azt, hogy mi is a tét (…) Mert taszigáltunk itt egymást a szlovákokkal meg a csehekkel meg a horvátokkal, szerbekkel, románokkal stb. Most mit ismertünk fel? Azt, hogy sokkal több közös dolog van bennünk.

Amikor a civilizációnk alapjait fenyegeti a veszély, akkor sokkal több [a közös bennünk] (…) Sok kis nép ezen a területen, ha egymással veszekedett is, most rájött, hogy nem a belső veszély hanem a külső [számít] (…) Kövér Lacinak a privilégiuma, de én is hadd emlegessem a Trónok harca című filmet, a legutolsó évadban arról szól, hogy jön a halottak serege, amely minden élőt el fog söpörni a világon. És hát persze bugyuta a történet, de a lényeg mégiscsak az, hogy össze tudnak-e fogni azok egymással, akik eddig mindenféle bajban, veszekedésben voltak [egymással] a nagyobb veszéllyel szemben?”

Másnap reggel kilenc órakor a Hvg.hu tudósítást közölt. A címen és az utolsó mondaton túl a cikk nem foglalkozik a kérdéssel. A hangulatkeltéshez, a viszály szításához az alaptalan vád – hogy Szájer kétségbe vonja a menekültek emberi mivoltát – terjesztéséhez ennyi is elég. Az Index.hu és a Népszava már zombikat emleget, és az egyik párt rögtön kiad egy tiltakozó nyilatkozatot. Mások arról értekeznek ennek kapcsán, hogy a Fidesz és Szájer elveszítette a józan eszét. Az egyik lapon a hétvége négy legnagyobb hülyeségének a kategóriájába is bekerül a HVG által nekem tulajdonított kijelentés. Megkezdődik a jó öreg, megszokott boszorkányüldözés. Hogy én mit mondtam, innentől már senkit nem érdekel. A rituális szeánsz régen megírt és folyamatos táncrendjét mindenki eljárja. Folytatódhat a harc az idegengyűlölet és a xenofób politikusok ellen. Még aznap kitettem a honlapomra a cáfolatot és a levelet, amit a HVG főszerkesztőjének küldtem, az előadás megfelelő részének eredeti hanganyagával együtt.

„Tisztelt Szerkesztőség!
A mai napon, reggel nyolc órai időjelzéssel, Tóth Richárd nevével jegyzett Szájer a Holtak seregéhez hasonlította a menekülteket című írásuk hazugságokat adott a számba, ezért a cikk vonatkozó tételeinek a visszavonását kérem. Soha, így a tegnapi egri fórumon sem hasonlítottam a bevándorlókat élőhalottakhoz. A szöveg utolsó mondata, amelyben az olvasó számára úgy tüntetnek fel, mintha én mondtam volna, szintén nem hangzott el. Ha elhangzott volna, szégyellném magam érte, ha mástól hallanék ilyet, tiltakoznék ellene.

A rendszerváltás óta, több mint negyed évszázada hivatásos, választott politikusként szolgálom a hazámat. Az én mesterségem talán legfontosabb eszköze a pontos fogalmazás. Mindig arra törekedtem, hogy a beszédem világos és egyenes legyen, de soha ne sértsen senkit személyében vagy emberi integritásában. Álljunk a bevándorlás nagy európai vitájának bármelyik oldalán is, abban mindenki egyetért, hogy az emberiesség, a tisztelet kultúrájának fenntartása alapvető elv, amikor embertársainkról beszélünk. Minden embert megillet az emberi méltóság.

Amikor Önök az imént idézett hazugságokat adták a számba, úgy tüntettek fel, mintha én ezt az alapvető elvet nem vallanám, ami politikusi, emberi integritásomat súlyosan sérti. Amikor Önök hazug, a valóságban el nem hangzott állításokat tulajdonítanak nekem, tettestársak lesznek abban a világban nemrégiben elharapózott, demokrácia- és nyilvánosságellenes jelenségben, amely politikai motivációból hamis hírekkel igyekszik félrevezetni az embereket.

Az Önök lapját ritkán olvasom, ezért nincsen igazán összehasonlítási alapom, de nem hiszem, hogy jót tesz az Önök jó hírének, ha valótlanságokat terjesztenek, amelyet aztán mások, politikusok, újságok, műsorok abban a téves hitben, hogy az alaptudósítás megbízható volt, tovább terjesztenek.

Demokrata vagyok, hiszek a nyílt vitában, és nem gondolom, hogy a véleménykülönbségeket hazugságok terjesztésével kellene érvényesíteni.
A nyilvános fórumon három-négy másik sajtóorgánum is részt vett, egyik sem tudósított semmilyen hasonló elhangzott dologról. Az egri fórumon a Trónok harca című amerikai filmre annak kapcsán utaltam, hogy Soros György évi egymilliós betelepítési tervével szemben a visegrádi országok félretették vitáikat és egységesen ellenálltak, amint azt a Hét Királyság is megkísérelte Jon Snow vezetésével az északi fenyegetés hatására. Nem sértettem meg senki emberi méltóságát, nem hasonlítottam a bevándorlókat zombikhoz (és nem hasonlítottam Orbán Viktort sem Jon Snow-hoz).
Kérem, vonják vissza a hazug mondatokat!”

A levélre és a honlapomra kitett hangfelvételre a cikk szerzője csak három nap elteltével válaszolt, amelyben elnézést ugyan nem kért, de lényegében beismerte, hogy tévedett, hogy hallomásból írta a szöveget, és velem ellentétben hangfelvételt sem készített. Addigra azonban már minden lehetséges sajtótermék megismételte az eredeti hazug hírt, a Politico című brüsszeli kiadású amerikai lapban pedig még a nyelvi határokat is átlépte, hogy főnixmadárként angolul induljon újabb karaktergyilkos útjára.

A fentiek alapján mindenki számára világos, hogy miként és milyen motivációkkal működik ma a háttérben Magyarországon a politikai indíttatású hamishír-gyártás.

A következtetést vonja le maga az olvasó!

A szerző néppárti európai parlamenti képviselő

 

(Szájer József, magyaridok.hu)