A ballib sajtóban vírusként terjed tovább a kecskeméti mocskolódás. Csak az elmúlt napokban több tucatnyi(!) csúsztatásokkal tarkított publicisztika látott napvilágot. Tegyük meg még egyszer, hogy az érmét a másik oldalról is megvizsgáljuk, és (nem csak) idézzük Nagy Blanka december 21-én elhangzott inkriminált „mondanivalóját”.
„Véglezárásként csak üzenem annak a bajszos f.sznak és az összes fideszes képviselőnek – legyen kecskeméti, félegyházi, szegedi vagy bárhonnan –, hogy álljon hátrébb eggyel, és b.ssza arcon magát.”
Véleményszabadság van. Kecskeméten is. Mindenki olyan módon nyilvánul meg, ahogy otthonról, az iskolából, a közösségéből megtanulta, ahogy érvényesülni tud. De „álljunk hátrébb eggyel” és értelmezzük eme nemes gondolatokat, amit, érthető okokból a ballib média – amely pillanatokig még bizonyosan a tenyerén hordozza ezt a szerencsétlen kislányt –, hiába a több tucatnyi írás, valamiért még véletlenül sem tesz meg.
Nagy Blanka tehát, a fénysebességgel felnőtt kislány, kezében a jól előkészített szöveggel kimondta, amit gondolt.
Első célpontja egy jogász, négy gyermek édesapja, Magyarország államfője, a köztársasági elnök, az, aki Magyarországot képviseli, ami akkor is igaz, ha Nagy Blanka kisasszony vagy nem tud erről, vagy ezt a tényt nem képes felfogni. A köztársasági elnök mocskolása pedig – nem átvitt értelemben – Magyarország mocskolása akkor is, ha nem trágár szavakat használ bárki.
Mert a trágárság az csak egy beteges gyűlölködő lelkület kivetülése, ami, ha valakin ennyire elhatalmasodik, akkor orvosi kezelést igényel. A „mondóka” üzenete viszont az, hogy ne tiszteljétek az alkotmányt, az államfőt, ne vegyétek figyelembe a demokratikus választások eredményét, amidőn pocskondiázásban versengő elvtársai világhírre tettek szert azzal, hogy harmadszor kaptak orbitális szekundát.
Ez a szekunda egyben azt is jelenti, hogy a „kecskeméti, félegyházi, szegedi vagy bárhonnan” a Fidesz-KDNP-t – a Nagy Blankákkal, Szél Bernadettekkel, Gyurcsány Ferencekkel, Fekete-Győrökkel és hasonlókkal szemben – arra hatalmazták fel a magyar választópolgárok, hogy irányítsák még (legalább) négy évig azt az országot.
Azt az országot, ahol a sem a négy gyerekes apát, sem a jogászt, sem Magyarország államfőjét nem tisztelő Nagy Blankák is élnek. Ez pedig tény akkor is, ha dühíti a Nagy Blanka-féle trágárkodókat, akik ahelyett, hogy dolgoznának, tanulnának, szórakoznának, vagy otthon, családjukkal töltenék szabadidejüket, nyilvánosan ordibálnak, anarchista mozgalmakat szerveznek, törnek zúznak, megbénítják a forgalmat, ha tehetik, tevőlegesen és örömmel közreműködnek az ország külföldi lejáratásában is.
És félreértés ne essék, azok, akik örömmel látnák az anarchia, a trágárság, az ocsmányság terjedését, azok karolják fel, emelik piedesztálra most Nagy Blankát, beszédeikben, cikkeikben eszközként használják, vörös posztóként mutogatják, hogy lám ilyen dühös egy fiatal ma Magyarországon. (Pedig nem!)
Mert hogyan lehetne másképp értelmezni azt, hogy a „beszéd” elhangzása után egy „úr”, kezében a magyar zászlóval megdicsérte („szép volt”), a másik idősebb „úr” pedig mikrofonba mondta, hogy „nem féltem a következő korosztályt”.
Ezek azok az „urak”, akik a Nagy Blankákat abban a pillanatban el is dobják majd, mint egy használt papír zsebkendőt, amint a kénköves, gyűlölködéstől forró poklukba vezető útról egyszer le szeretnének térni, ha majd egyszer vissza szeretnének fordulni a tanuláshoz, a szórakozáshoz, a családjukhoz, ha nem folytatják gőzerővel a hergelést, a gyűlöletkeltést, ha nem lázítanak majd, nem uszítanak, ha nem lehetnek hivatkozási alapok, egy-egy újabb cikk apropói.
De talán még nem késő, hogy a Nagy Blankák elkezdjenek józanul gondolkodni, mert a puszta gyűlölet nem lehet a következő korosztály jövőképe, még akkor sem, ha gyűlölködés hiányában nem keletkezik majd több tucatnyi „védelmi” írás a posványosodó balliberális média teljes spektrumában.
Én szurkolok Blankának, a Blankáknak.
Talán még nem késő!
(Nagy Árpád, magyaridok.hu)
