Fogalmam sincs, mi igaz és mi nem Völner Pál ügyében. A hatóságokat kivéve – akiknek jól felfogott, nyomozásba foglalt érdekük, hogy ez így maradjon – mindenki annyit tud, mint most én. Egy dolog biztos: a gyanú. A megalapozott gyanú. A Legfelsőbb Ügyészség ezzel nem szokott dobálózni, tehát sanszos, hogy valami van háttérben, de hogy ez pontosan mi, az talány. Személyesen nem ismerem Völnert, de mindig felkészült, szimpatikus, okos politikusnak tűnt. Őszintén abban reménykedem, hogy minél hamarabb tisztázni tudja magát a gyanú alól és a választásokat követően tisztán visszatérhet a pástra.
És persze az is benne van a sztoriban, hogy igaz a történet vagy legalábbis egy része. Ebben az esetben egyértelmű következmények várhatók. De az igazán érdekes nem ez a történetben. A korrupció, mint jelenség, mindig létezett és mindig létezni is fog. A magukat óriási korrupcióellenes harcosnak feltüntető amerikaiak még külön szót is kitaláltak rá, hogy legalizálják: ez a lobbizás.
Az érdekes az ellenzéki hozzáállás. Annak látványa és tapasztalása, hogy a jobboldali térfélen mindig van következménye a súlyos ügyeknek – sajnos gyakran a nem súlyosaknak is –, míg a baloldalon csak a kuss állandó. Mert Lacknert nyilvánvalóan nem lehet felismerni, Cseh Katka sérthetetlen, a Városházát meg maximum az orosz titkosszolgálat akarja eladni.Völner megtette bármelyiket is? Hebegett-habogott, hallgatott, semmibe vett? Nem. Azonnal levonta a konzekvenciákat és ártatlanságát hangoztatva lemondott.
– írja Trombitás Kristóf.
Add tovább!
