Az űrközi tér feketelyukai elnyelik a rossz energiákat, Csillag István elvtárs mégis dacol az erővel és gyakori pulzálásával csak azért is betölti a nyilvánosság tereit.
Friss, ropogós sopánkodásában az SZDSZ ,,korszakváltás” programjának egykori vezetője „Kollaboránsok” című remekében azon kesereg, természetesen nácizva egy szaftosat, hogy milyen alávaló bármely művésztől, szuverén alkotótól, ha a jelenlegi politikai hatalom uszályába szegődve fellépni merészel egy tetszőleges jobboldali rendezvényen.
Sopánka bácsi arról nem értekezik, hogy az MSZP-SZDSZ kormányok idején az MSZMP-s utódpárt vurstlis és virslis rendezvényein bezzeg milyen megtisztelő volt, ha felléphettek a ma szájukat húzogató szenior korba jutott balos művészecskék. Náluk fel sem merül Csillag elvtársban, a ,,kutyából nem lesz szalonna” elve alapján, hogy a rendszerváltás után – ha nem kapunk röhögőgörcsöt ennek a fogalomnak a megvalósult jelentésétől – hogy volt és van képük az akkori kegyelteknek bárhol is húzni a talp alá valót. Mert húzzák, gondoljon csak Koncz Zsuzsára, Bródy Jánosra és hogy a jogfolytonos fiatalabbakat is említsem, Nagy Ervinre, noÁrra, vagy Alföldi Róbertre.
Mérjünk egyenlő mércével, ha már.
Annak a megítélése pedig nem Csillag elvtárs kompetenciája, hogy ki, mikor és mihez adja a nevét. Amit Csillag szégyennek tart, az nekünk konzervatív művészeknek büszkeség, amit viszont mi tartunk szégyennek, az a baloldalon csak a szokásos színeváltoztatásnak az ujjgyakorlata. Nem beszélve arról, hogy egy művészembernek is meg kell élnie, legyen jobb, avagy baloldali a politikai meggyőződése, de ez már szociális kérdés.
Apropó KISCSILLAG, ön ez ellen a náci, fasiszta, illiberális diktatúrával szemben úgy jár példával elő, hogy egyáltalán nem vállal el semmilyen munkát tiltakozása jeléül?
Na látja. Akkor még ne sápítozzon, hogy a művészvilág képviselői hol, mikor és mennyiért végzik a munkájukat.
Erre mondják azt, ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Önnek ez jelen esetben nem sikerült.
Bognár Zsolt /Parabolha/