„Van ez a Jakab nevezetű, aki – úgy tűnik – politikai celebkedésének hátralévő részét az én posztjaim kritizálásával óhajtja tölteni – vélhetően elfogyott a krumpli vagy a parizer. Most éppen az a baja, hogy az általa fölhánytorgatott politikai múltammal kapcsolatban megjegyeztem, hogy nagyjából ma is rendben lévőnek tartom, viszont amikor összekülönböztem egykori pártommal, akkor otthagytam a politikai pályát, ellenben Jakabbal, akinek követhetetlen politizálásában egyetlen dolog állandó. Mindig szeretne valami lenni, amiért állami pénz jár.
Jakab ebből azt a következtetést vonta le, hogy én mindig azoknak szurkolok, akik föladják, és nem azoknak kitartanak és küzdenek (hogy ezt miből szűrte le, én nem tudom). Ő viszont nem adja föl.
Ugyan mit?
A morcosan nézést? A dühödt fészbukolást? Olyasmik követelését, amelyből nyilvánvalóan nem lesz semmi, de legalább első ránézésre hülyeség? A mindig mindenért mások hibáztatását? A folyamatos felelősséghárítást?
Jó, ne add föl.”
– írja Hont.