Ha nincs tartásod, akkor már nem is lesz – szól valamelyik állatmese tanulsága. Ha az ember / állat (lévén állatmese) elveszti méltóságát, akkor cseszheti az egészet.
A politikai személyiség a politika „hegye”. Benne összegződik, sűrűsödik össze a remények, vágyak, várakozások azon elképesztő tömege, amit a választók éreznek, megfogalmaznak, kikövetelnek a nevezzük így: „politikától”.
Nehéz egy pártot szeretni, kedvelni, támogatni csak úgy önmagában, a politikai személyiségek révén tudunk azonosulni és elutasítani, az intézmények, a folyamatok, az események nélkülük üresek.
Namármost hogy kerül a csizma és a gárdamellény az asztalra?
Vona Gábor politikai teljesítménye abban áll, hogy tönkre tette a Jobbikot.
Ha csak egy ábrát nézel meg karácsony előtt, ez legyen az.
Ez az ábra arról szól, hogy Vona Gábor húsz hónap leforgása alatt szétverte maga és pártja identitását. 2016 tavaszán még egészen elfogadató +26, -53 volt a kedveltsége /elutasítottsága, innen küzdötte le magát 2017 végére +17, -70-ig. Ami azt jelenti, hogy Vona Gáborból mára Gyurcsány Ferenc lett. Gyurcsány a magyar politikai élet legelutasítottabb figurája, kedveltsége ma +17, -73-nál tart. Egyenesen fogalmazva: Vona Gábor politikai értelemben halott.
Jó, ezt tudjuk, mindenki tudja, de hogy lett Vonából élő hulla?
Hát úgy, hogy eladta a lelkét.
Aki pedig eladja a lelkét, az elveszti a tartását. Ha pedig nincs tartásod, akkor már nem is lesz és cseszheted.
Vona Gábor cseszheti.
Elárulta a saját szavazóit, elárulta az ügyüket, azzal, hogy csicskapárttá tette a Jobbikot. Eladta a pártját egy olyan ember személyes frusztráltságának, dühének, revansvágyának, aki csupán eszközként használja Vonát és a Jobbikot: „Apu ökölbe szorított keze vagyok.” És mivel ez a személyes frusztráltság, düh és revansvágy nem találkozik a választói akarattal, Vona Gábor csaknem valamennyi politikai mozdulata tragikomédiába és értetlenségbe fordul. Egy bukott ember kétségbeesett kapálózása.
Kezdte azzal, hogy a Jobbik nem szavazta meg 2016 őszén az alkotmánymódosítást, itt kezdett beszakadni a történet. A radikális jobboldali szavazók ugyanis úgy érezték: elárulták őket. Aztán a törökgáborosan értelmezett néppártosodás kétségbeeesett kísérletei közepette Vona egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedt, a mellékelt ábrán és hétköznapokban is. Sem a saját korábbi szavazóinak, sem a megnyerni kívánt újaknak nem tudott magyarázott adni arra, hogy lett egy virtigli antiszemita, rasszista pártból hanukázó, virágozzák minden virág párt. Nem tudta megmondani, mi történt, mi a fordulat magyarázata. Ezért aztán mások mondták meg helyette: Vona Gábor és a Jobbik a pénzért és a hatalomért mindenre képes.
Vona ezt elsimlicskázta és magával rántotta pártját is. A Századvég egyik legutóbbi kutatása szerint, ha az ellenzéki pártok mégis olyan okosak, ravaszak és együttműködőek tudnának lenni, hogy képesek lennének megállapodni csúnya szóval mondva a koordinált jelöltállításban, magyarul egy választókerületben kerületben a kormánypárti jelölttel szemben csak egy ellenzéki jelölt indulna, és ha ez Jobbikos volna, akkor bizony a többi ellenzéki párt szavazóinak több mint kétharmada nem szavazna a Jobbikos jelöltre.
A Jobbik ott tart, ahol a part szakad.
És amikor a part szakad, akkor a párt is szokott.
Vona Gáborból állatmese lett.
G. Fodor Gábor, a Századvég elnökhelyettese, a 888 főszerkesztőjének írása az Origónak
(origo.hu)
