Joó István írása a Mandiner hetilapban.

Különleges módon érvel a Deák téri végállomáson a 49-es villamos vezetője amellett, hogy ő nagyobb biztonságban van, mint buszsofőr kollégája. Előrántja fülkéjében a hosszú váltóvasat, és úgy magyarázza nekünk: „A buszvezető kollégáknak persze hogy kell félniük, mert nincs ilyenjük!” Akárhogy is, ő úgy tapasztalja, egyre több a másokat fenyegető, veszélyeztető kábítószeres vagy részeg a tömeg­közlekedésben. A közelmúltban egy buszsofőr a belvárosban nagyon rosszul járt, amikor védelmére kelt két hölgynek, akit egy ittas személy inzultált: csak úgy tudta feltartóztatni a férfit, illetve megóvni a női utasokat, hogy ő maga nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett…

E gyalázatos esetről mi adtunk hírt elsőként. Más orgá­numok pedig arról számoltak be a nyár folyamán, hogy fenyegetően fellépő drogos kéregetők tartják rettegésben a járókelőket a forgalmas csomópontokon. Nem véletlen, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság augusztus 10. körül a lakossági visszajelzések hatására állandó rendőri jelenlétet rendelt el sok ilyen „stratégiai” helyen. A Mandinernek küldött válaszlevelében a BRFK az Örs vezér terét, a Blaha Lujza, a Nyugati és az Etele teret, a Déli pályaudvart és környékét, a Széll Kálmán, a Deák és az Erzsébet teret, Újpest-­központot és a népligeti aluljárót említette. Emellett számos nagy forgalmú csomóponton is visszatérő járőrözést ígért.

Újjáéledő hajléktalankérdés
A VII. kerületi bulinegyed Madách Imre úti, immár jellegzetesen teraszvendéglős részén is tudakozódunk a közbiztonság helyzetéről, illetve érzetéről. Egy huszonéves felszolgálólány az egyik török–arab jellegű étteremből azt mondja, az utca belsejében nincs probléma, a vendéglők saját biztonsági embereket is alkalmaznak. De amikor éjjel egy órakor hazaindul, a Madách tér és a Károly körút környékén hat-hét fős galerik szinte mindig beszólnak neki, s mivel szótlan marad, egyre gyalázkodóbb mondatok hangzanak el. Ilyenkor igyekszik normális járókelőkhöz felzárkózni. Még szerencse, tehetjük hozzá, hogy itt éjszaka is nagy a nyüzsgés, hiszen Budapest az európai ifjúsági turizmus egyik fő célpontja.

A Károly körút Király utcai kereszteződésének közelében rosszkedvűen hangoskodó, de láthatóan összetartozó hajléktalancsoport üldögél három padon, alatta szatyrokkal. Nincs kedvünk az egyértelműen alkoholos állapotban lévő három férfit és egy nőt kérdésekkel zavarni. A tőlük tíz méterre Budapest-kártyát, turisztikai brosúrákat árusító, húsz éve Magyarországon élő nigériai ember a standja mögül elárulja nekünk: bizony ezeket a hajléktalanokat nyár eleje óta itt látja, ők most itt élnek.

Az életvitelszerű közterületi tartózkodást 2018 folyamán megpróbálta felszámolni a kormány és a főváros. Az Alaptörvény változása ösztönzést adott a fedélnélkülieknek arra, hogy nagyobb arányban vegyenek részt a hajléktalanellátásban. Az Alaptörvényben addig is tiltva volt az életvitelszerű közterületi tartózkodás, ám három éve kategorikusabbá vált a tilalom, és 2018. október közepén hatályba lépett a módosított szabálysértési törvény is. A jogszabály intézkedést ír elő azokkal szemben, akik három hivatalos tájékoztatás és felszólítás után is életvitel-szerűen tartózkodnának közterületen, és csak azért is kívül maradnának a hajléktalanellátó rendszeren. Ez érvényes ma is.

Tarlós István főpolgármester utolsó teljes hivatali évében sikereket hozott a szigorított jogszabály, tudniillik a fővárosi közterület-felügyelők, szociális munkások és a BRFK közös, akciószerű fellépésének hatására a hajléktalanok jószerivel eltűntek a budapesti utcákról és terekről. A budai oldalon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Pesten a főváros által működtetett hajléktalanszállókon szociá­lis munkások, egészségügyiek, pszichiáterek fordultak feléjük. Világos, hogy a hajléktalanellátás igénybevétele az egyedüli záloga e honfitársaink életben maradásának, társadalomba való visszailleszkedésének. Ráadásul új befogadóállomások is létesültek az addig tartósan az utcán élőkkel való speciális foglalkozásokhoz.

A lakosok fellélegeztek. A főváros irányítását 2019 őszén elnyerő Karácsony Gergely helyhatósági kampányában nem hangoztatta azt, amit némely nemzetközi civil szervezet, vagyis hogy mindenkinek szíve joga ott élni, ahol akar. Szavakban elismerte, hogy a hajléktalanoknak nem az utcán van a helyük. Még azt is megígérte: „Tiborc-adót” vezet be, vagyis az 500 millió forintnál értékesebb magántulajdonú ingatlanokat megadóztatja olyan fővárosi szociális bér­lakások létesítése céljából, amelyekben akár hajléktalanok is otthonra lelhetnek.

De hogyan alakult a hajlék­talanhelyzet a valóságban? Karácsony főpolgármestersége alatt a hajléktalanok nemcsak hogy újra megjelentek a megtisztított tereken, aluljárókban, de minden korábbinál nagyobb számban lepték el Budapestet.

A hajléktalanellátás szakmai berkeiben egybehangzóan úgy tapasztalják: a 2018–2019-es akciók eltűntek. A liberális városvezetés berendezkedése óta az új, alacsony küszöbű fogadóállomásokat sem tudják megfelelően feltölteni, ugyanis a hatóságiak már alig visznek be, küldenek hozzájuk közterületen élőket. Már bejelentést is alig kapnak fedélnélküliek tartózkodási helyéről. Az egyik szakember szerint „ellaposodott a törvényi lehetőség kihasználása”, az esetek akár kilencven százalékában elmarad a rendőri intézkedés. Úgy tűnik, a főváros – közterület-felügyelőin, szociális munkásain keresztül – többé nem inspirálja a 2019 első feléig még velük együtt akciózó rendőröket az intézkedésre. Más kérdés, hogy a rendőri szervek azt kommunikálják, hogy az életvitelszerű közterületi tartózkodást továbbra sem tolerálják.

Nyilván abból is adódik küszködés, hogy a hajléktalanok egy része, még ha bekerül is a rendőrök segítségével a
hajléktalanszállóra, amint lehet, visszatér eredeti „lakó­helyére”. Mária, a Batthyány téri hajléktalancsapat 42 éves tagja éppen ilyen. Szívesen szóba áll velünk egy este, így tudjuk meg, hogy gyűlöli a hajléktalanszállókat. Állítása szerint ott a sorstársak lopnak, másrészt szinte csak az ágyán tartózkodhat, és alkoholt sem szabad fogyasztani.

Húsz éve a Batthyány téren
„Pont olyan a szálló, mint a börtön” – mondja a vásárcsarnok falánál a nagykanizsai, beás cigány hátterű, elvált asszony. Ő csak tudja: több börtönt megjárt már, többnyire garázdaságért szokták elítélni, hat évet is volt már egyhuzamban fogvatartott. Asztmás, epilepsziás és májbeteg is. Édesanyja a szülés után elhagyta, apja kiléte ismeretlen. A Gyiviként is ismert Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetben megerőszakolták, elmondása szerint ezzel összefüggésben lett leszbikus. Házasságának úgy lett vége, hogy a férjét megcsalta egy nővel. Több gyermeke van, de ők sem tartják vele a kapcsolatot. Alkoholizmusa, súlyosbodó betegségei miatt szeretne rehabilitációra menni, de visszatartja, hogy a legfesztelenebbül itt tud élni, állítólag már két évtizede. Többször került – nem saját elhatározásából – hajléktalanszállóra, de újabban már fel sem keltik a rendőrök, amikor a tér bokrai melletti padon alszik…

Nem él itt, a Batthyányn egy fiatal drogosokból álló, kéregető csapat is? – tudakoljuk tőle azt, amiről korábban járókelők, szociális munkások beszámoltak nekünk. „Voltak itt ilyenek, de már bementek a Deák térre” – feleli. Búcsúzóul azt kéri tőlünk, hogy töltsük majd fel pár ezer forinttal a mobilját.

Az éjszakai Deák, pontosabban Erzsébet téren hatalmas a fiatalok forgataga, az egykori Batthyány téri csapatot olyan nehéz volna megtalálni benne, mint szénakazalban a tűt. És nem vennénk mérget arra, hogy miközben az óriáskerék fényében úszó, fás park padjaira és pázsitjára telepedett, kisebb-nagyobb csoportok hanghordozóiból külön-külön ömlik a technó, e többnyire jól szituált és sokszor külföldi fiatalok közül senki nem nyúl drogokhoz.

A BRFK helyreállítja a nyugalmat az Örsön
A csak Örsként emlegetett óriás térre napközben nézünk ki. Kifejezetten csendes a Sugár, az Árkád és lakótelepi házak által határolt, metró-, hév- és egyéb végállomásokkal, nagy úttestekkel szabdalt, Zugló és Kőbánya határán lévő környék.

Két, nyilatkozattól elzárkózó rendőr posztol a Fehér út 1. szám alatti, felszíni metróvégállomás előtt. A kijárat ontja a járókelőket, de útjukat most senki nem keresztezi. A BKV egyik alvállalkozásához tartozó biztonsági őr hajlandó megmagyarázni a helyzetet. „Három hete elszivárogtak a kéregetőbandák, pedig intenzíven űzték a tarhálást. A rendőrök most már folyamatosan itt vannak… De higgyék el, amíg az emberek pénzt adnak az ilyeneknek, a probléma újratermelődik, vagy megjelenik máshol.” Azért azt elismeri, hogy egy reszketeg idős néninek, fiatal lánynak vagy gyengébb felépítésű férfinak kockázatos megtagadni tőlük az aprót. Megverhetik a járókelőt; a módosult tudat a szerhiánytól akár erre a cselekedetre is indíthat. Ilyeneket is említettek a bulvársajtó cikksorozataiban a levélírók. A beszámolók szerint a bandák nyár eleje óta terrorizálták az elhaladókat.

A biztonsági őr drogosokként emlékszik vissza a fiatalokra. Mivel gyakran elbeszélgetett velük, azt is tudja, hogy nem igazi hajléktalanok. Többségük roma hátterű, és Borsodból, Szabolcsból jött a fővárosba, mert vonzza őket az effajta tarhálós könnyű pénzszerzés lehetősége. Néhányan pár napra elmentek dolgozni, de hamar visszatértek. Nyilvánvalóan a rendőrök jelenléte vetett véget itteni tevékenységüknek.

Az aluljárón keresztül átsétálunk a Sugár előtti gomba­épülethez, a hírhedt kéregetők onnan is eltűntek. Nem is csoda, hiszen a bevásárlóközpont falánál három rendőrautó áll. A drogos koldusgaleri helyét átvették az előválasztás kapcsán ajánlásokat gyűjtő ellenzéki aktivisták. Egy nyugdíjas baloldali férfi Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti támogatásához kéri az aláírásomat. Nem haragszik, amikor elutasítom adataim védelmére hivatkozva. „Ja, biztos olyan helyen dolgozik.” Beszámol arról is, hogy a minap azért találkozott egy szakadt drogossal. Amikor arra kérte, támogassa Karácsony Gergely indulását az előválasztáson, a fiú gorombán annyit felelt: „Szívlapáttal!”

Kockázatos a BKV-dolgozók munkavégzése
Metróval utazgatunk tovább, és ahogy az utóbbi két évben, most is azt tapasztaljuk, hogy nincsenek a metrólépcső tetejénél ellenőrök. Ezen tűnődve jutunk el Gulyás Attilához, a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnökéhez, a BKV felügyelőbizottságának munkavállalói delegáltjához, aki megerősíti: szerfogyasztók és ittas emberek rendszeresen „csinálnak eseményt” a BKV tömegközlekedési eszközein. Úgy érzékeli, a járványügyi korlátozások előtt ezekből kevesebb volt.

Szomorúnak tartja, hogy a probléma napi szinten jelen van a metróban is. Pedig elvileg nem történhetne meg, hiszen a bejáratnál, illetve a mozgólépcsők előtt tényleg ott kellene posztolniuk a Budapesti Közlekedési Központ ellenőreinek. Méghozzá mindig. „Régebben nem lehetett úgy lemenni a metróba – magyarázza a szakszervezeti elnök –, hogy ne találkozzon az ember jegyet, bérletet kérő ellenőrrel, ám mostanában frekventáltabb állomásokon is napokra eltűnnek. A kollégák is jelzik ezt. Így az utazásra képtelen állapotú emberek kiszűrése, ami buszon, villamoson eleve bajosabb, itt sem valósul meg teljesen. Ezért jutnak le bedrogozott vagy ittas, randalírozó személyek néhányszor még a metróalagútba is. Persze olyan is előfordul, hogy az ellenőr ott van, csak nem meri feltartóztatni az illetőt. De ezt is megértem: az alulfizetett dolgozó átgondolja, hogy akar-e ő ennyi pénzért birkózni egy felpörgött drogossal. Ilyenkor csak az használ, ha biztonsági őrök, rendőrök lefogják a magán uralkodni képtelen személyt… Idézőjelesen a jobbik eset, amikor olyan magatehetetlen, hogy nem testi kényszert kell alkalmazni, hanem mentőt hívni.”

S hogy mi az ellenőrhiány oka, ami Tarlós István főpolgármestersége idején nem volt jellemző? Gulyás Attila szerint nyilván a spórolás, az, hogy a kevesebb pénzből erre most kevesebbet áldoznak a BKK-nál. Pedig, mutat rá, éppen a Budapesti Közlekedési Központnak, illetve a rendőrségnek kellene megfelelő nagyságú apparátust biztosítania a szűréshez.

Volt már olyan is, hogy agresszív, ittas emberek buszon, villamoson megkéselték a vezetőt. Vajon hogyan lehetne javítani a helyzeten a BKV munkatársai, illetve utasai érdekében? A szakszervezeti vezető szerint ha több pénz volna, akkor a még be nem kamerázott buszokat, villamosokat is fel tudnák szerelni ilyen eszközzel. A másik az élőerő kívánalma: a több közterület-felügyelőnek, a nagyobb rendőrségi jelenlétnek visszatartó hatása lenne.

Gulyás Attila kollégái pszichésen is rosszul bírják már a helyzetet, elégedetlenek a BKK működésével. „Sok panaszt kapok tőlük – számol be –, féltik a biztonságukat, panaszkodnak a felettes szervre: a BKK-ra, hogy nem ellenőriz eléggé, holott ez az egyik alapvető feladata.” Nem titkolja: a BKV-dolgozók körében a BKK szitokszóvá vált. „A BKV-dolgozók a BKK működéséből most azt érzékelik, hogy a központ kíméletlenül kötbérezi a vállalatot mindenért, például ha kimarad egy járat, ha a vállalkozó nem megfelelően takarította ki a járműveket, vagy napközben bekoszolódnak.”

Eltűnő kukák, növekvő szeméthegyek
Vizsgálódásunk során a köztisztasági helyzetről is képet kaptunk. A Kőbányai út / Könyves Kálmán körút nevű villamosmegállóban többnapos, szikkadt hányadék a megállójelző oszlop mellett, a villamosváró ülései alatt nagy, térképrajzolatú húgyfoltok. A Rákoskeresztúri új köztemetőbe vivő, 28A jelzésű villamos belsejében a fekete műanyag üléseken mindenféle nedvek, a belső villamosfalakon széles, kiterjedt falfirka. Két idős nő gyászruhában némi habozás után leül egy páros ülésre, egyikük véletlenül felrúg egy üres borosüveget. A BKV alvállalkozásában álló takarítócég, úgy tudjuk, csekély fizetésért alkalmaz takarítókat, s állítólag a kiosztott vegyszer is kevéske. Talán mégis jobban helytállnának a takarítók, ha nem lobbant volna be ismét a fővárosi hajléktalanprobléma.

Mocsok az utcákon is, a Népszínház utcában a VIII. kerületi katasztrófavédelmiek így morognak: „Olyan, mintha azt gondolná Pikó, hogy mindenki ott dekkoljon, ürítsen és szemeteljen, ahol kedve szottyan. Még jó, hogy ez a mi munkánkat nem érinti, tűzoltók vagyunk, de az biztos, hogy nagyot romlott a helyzet a hajléktalanok visszaengedésével.” Mint ismeretes, Pikó András, Józsefváros baloldali polgármestere visszavonta a korábbi kerületi vezetés tiltó rendelkezéseit, így a közterület-felügyelet többé nem tud velük szemben intézkedni, például ha elfoglalják a társasházak közös tereit.

A főváros elszemetesedett, a zöld kukák hiánya miatt sok helyütt elszállítatlan hulladék tornyosul. Ezzel egy januári történet rossz illatú gyümölcse ért be: év elején jelentette be a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt., hogy a közterületen elhelyezett 11 500 zöld színű kukájából 3000-et bevon. A fővárosi cég a kormány elvonásaira hivatkozott.

Mi ezt másként tudjuk. A sokszor kukaholdingként emlegetett Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. finanszírozza a lakossági és gazdálkodó szervezetek hulladékának gyűjtését, elszállítását. Az állami társaságnak Tarlós István városvezetése idején volt egy különmegállapodása is a fővárossal, amely 2018-ban lejárt. Ezt 2019-re nem újították meg a felek a hulladék­gazdálkodás-finanszírozási jogszabály maradéktalan betartása végett. Szakemberek szerint az ebből fakadó, nem most kezdődő finanszírozási csökkenést a gyűjtő-­szállító járatok optimalizálásával ki lehetne küszöbölni.

Pszichológusok állítják, közbiztonság és köztisztaság érzete összefügg, az emberek könnyebben szoronganak attól, hogy bűncselekmény áldozatai lesznek, ha koszos, rendezetlen a környezetük. A bűnügyi statisztikák 2019–2020-ban is csökkenő tendenciát jeleznek, az átlagpolgár mégis élhetetlenebbnek tartja Budapestet, mint korábban. Persze ehhez nagyban hozzájárul a hajléktalanügy kezelésének visszafejlődése és a szenvedélybeteg fiatalok randalírozó koldulása.

(mandiner.hu)

Add tovább!