„Nem lennék Suhajda Szilárd helyében. Nem elég, hogy meghalt, de pesti értelmiségiek még le is teremtik, hogy mennyire felelőtlen.
Azért foglalkozom ennyit a nyilvánosság kérdéseivel, mert egyfelől a médiában dolgozom, és söprögessen elsőként mindenki a saját portáján, másfelől meg történt itt egy komoly változás az elmúlt néhány évtizedben. A közönség egyre kevésbé azt várja a közvélemény formálóitól, hogy jelenségeket igyekezzenek föltárni, színét és visszáját bemutatni, az értelmén való merengésnek helyet hagyni, hanem hogy igazolják vissza: a zöm (illetve amit egyesek zömként éreznek) él és gondolkodik helyesen.
Korábban egy ilyen történet, a benne rejlő tragédiával együtt, azért eléggé egyértelmű fogadtatásban részesül. Aki valamilyen rendkívüli dolgot hajt végre, azért vált ki figyelmet, mert – tessék kapaszkodni! – a dolog rendkívüli. Aki pedig kockázatos vállalkozásba fog, az azért vív ki elismerést, mert – szinte hihetetlen! – kockázatot vállal. Akár bele is halhat. Amúgy ebben az esetben a magyar sajtó eléggé visszafogott és árnyalt volt, például tárgyilagos és informatív cikkek születtek arról, hogy az miért nem úgy van, hogy egy mászócsapat eldob mindent, és a bajba jutott segítségére siet.
Borzasztó nehéz lesz a családtagoknak tovább élni, gyereknek apa nélkül fölnőni, de a másik oldalán meg ott van az, hogy a szerettük rendkívüli dolgokat művelt, ami halála után is adhat erőt és élményt. Nem mindennek a mércéje az álszenten környezettudatos, kényelemigényét közösségi felelősségvállalásba csomagoló nyárspolgár. A #maradjszépenotthon nem univerzális parancs, nem az egyetlen helyes életmódtanács.
Az sem haszontalan, ha valaki ilyen kalandoknál lemond a segítőeszközökről és -személyzetről. Túlontúl hozzászoktunk eszközeinkhez, már nem is értjük, hogy korábban miként boldogult az emberiség. Jól jöhet még, ha valaki teszteli az emberi teljesítőképesség határait. Persze a hőst, a kalandort, a bajnokot nem utilitarista szempontok motiválják, hanem a kihívás.
Drog? Az. Módosult tudatállapot, amely veszélybe sodorhatja az egyént, és szomorúságba dönthet másokat? Igen. Ám nem lehet mindent költség-haszon elemzésnek alávetni. A szerelmes például – a témába vágó empirikus kutatások szerint (világirodalom) – jóval nagyobb eséllyel lesz öngyilkos, mint ha valaki nem az. Mégsem akarja senki betiltani ezt a drogot (bár, ahogy ezt most leírtam, rájöttem, ebben már nem vagyok annyira biztos).
Nyugodjon békében Suhajda Szilárd, szerintem szép élete volt.”
– írja Hont András.
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
