A hazai olvasók gyakran szembesülnek azzal, hogy a legújabb művek magyar fordítása csak jelentősebb késéssel kerül a könyvesboltok polcaira. Így van ez Michael J. Knowles 2017-es kötetével, a Miért is szavazzunk a libernyákokra? című, kimerítő értekezéssel is, amelyet az Egyesült Államokban jó ideje modern klasszikusként tartanak számon. Joggal adódik a kérdés, hogy a választói döntéshez átfogó szempontot kínáló útmutató még ma is ugyanolyan frissességű-e, mint amilyennek az amerikai olvasók érezhették bő hat évvel ezelőtt, amikor hamar az Amazon bestsellerlistájának élére juttatták a kötetet. A kérdés azért indokolt, mert időközben egy elnökválasztást is tartottak, amelyen a demokraták jelöltje, Joe Biden nyert, így a választók ismét gyakorlati tapasztalatot szerezhettek arról, mit gondolnak a világról az amerikai liberálisok. Szerencsére Knowles könyve mit sem veszített érvényességéből, a több mint 200 oldal, amit a szerző a témának szentelt,
a lényegénél ragadja meg a legújabb kori liberalizmust. Az pedig maga a kiüresedettség.
Azonban nem filozófiai értelemben van szó ürességről, hanem szó szerint, a kötet ugyanis hófehér lapokból áll; könyvészeti adatok, egy Thuküdidésztől vett mottó és a legfontosabb közéleti témaköröket megjelenítő fejezetcímek szabdalják a két borító közé zárt nagy semmit. A gazdaságpolitikától az oktatáson, az energetikán és a migráción át a liberalizmus értékeiig terjedt a szerző figyelme, és nem meglepő módon mindegyik kapcsán arra jutott, hogy a liberálisoknak nincsen a témába vágó, átadható, koherens, sőt említésre méltó álláspontjuk. A héten a Mathias Corvinus Collegium esztergomi fesztiválján, az MCC Feszten is fellépő fiatal politikai kommentátor valójában nem könyvet írt, hanem egy politikai geget vitt el a végsőkig. A maga posztmodern módján arra mutatott rá, hogy a liberálisok igazsága és ígérete nemcsak megragadhatatlan, hanem a szavazói támogatást sem érdemli meg, mivel nem szolgál válasszal a legégetőbb közpolitikai problémákra. Vagyis az irónia mélyén éles felszólítás húzódik: egy felelősen gondolkodó választópolgár nem engedheti meg magának, hogy a szavazatát olyan pártnak adja, amely végül is semmit nem gondol a világról, hanem csak alternatív valóságok gyártásában érdekelt. Egy politikai geg sikerét az határozza meg, többet mond-e el a korunkról annál, mint amennyit addig tudtunk róla, és ebből a szempontból is sikeres Knowles ötlete, hiszen nem csupán egy vitriolos állítást fogalmaz meg, hanem gondolkodásra is késztet: tényleg vannak olyanok, akik politikai biankó csekkekhez adják a szavazatukat?
A liberalizmusról kiállított bizonyítvány jó esetben a kortárs liberálisokat is arra ösztönözheti, hogy a poénon túltekintve feltegyék maguknak a kérdést,
tudnak-e még egyáltalán bármit mondani a hétköznapi embereket érintő témákról,
vagy csak a valóságtól távoli látványpolitizálásra képesek elvont ideológiák mentén. Ilyen szempontból a demokrata és liberális politikusok akár munkafüzetként is használhatják Knowles könyvét, amibe ceruzával bejegyezhetik az adott fejezethez kapcsolódó gondolataikat, hátha idővel élet- és vitaképes politikai programmá tudják alakítani. A konzervatívok viszont jót derülhetnek Knowles poénján, és akár meg is ajándékozhatják a politikai oldalak között ingadozó barátaikat egy-egy példánnyal.
(Szilvay Gergely, Mandi)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
