– Tizenhárom év után tér vissza a képernyőre, a Hír TV Napi aktuális című műsorát fogja vezetni a nyár végétől. Az elmúlt hetekben a Sajtóklub több adásában is szerepelt. Ennyi kihagyás után érzett kameradrukkot?
– Kicsit mindig izgul az ember, ha közönség előtt szerepel, de azért most sem küszködtem komolyabb lámpalázzal.
– Az elmúlt években egyebek mellett írt könyvet, volt parlamenti képviselő és nagykövet is, ám a médiába történő visszatéréssel egy viszonylag kötöttebb elfoglaltságot választott. Miért épp így döntött?
– Mert sok szempontból izgalmas kihívás a tévés felkérés. Számomra egyfajta missziót jelent, hogy friss, érdekes és tényszerű információkat vigyünk a nézők otthonába, és ezzel minőségi időtöltést kínáljunk nekik. Egy jól elkészített műsornak közösségteremtő hatása is van, és ezt szem előtt tartva fogom vezetni a Napi aktuálist is.
– Szép gondolatok, de biztos, hogy nem lépett túl az idő azon, hogy az emberek az előző napi tévéműsorokról beszélgessenek egymással?
– Néhány évtizede ez még valóban elterjedtebb jelenség volt, de ez még nem jelenti azt, hogy ne olyan műsort kellene csinálni, amit szívesen kitárgyalnak egymással a nézők. Nyilván annyi embert nem lehet elérni, mint amikor még csak egy vagy két tévécsatorna volt Magyarországon. Viszont igazán jó tény- és hírműsorokat a mai napig elsősorban a televíziók tudnak készíteni, ott van meg ehhez a szakmai és technikai háttér. A stábbal közös célunk, hogy a Napi aktuális az eddigi meghatározó szerepe mellett még inkább példának tekinthető mérce legyen ebben a műfajban. A nagyobb elérést pedig a különböző internetes közösségi médiumok és platformok segíthetik.
– A Napi aktuálison kívül más műsorokban is feltűnik majd? Például a Sajtóklubban vagy más véleményműsorban, esetleg nem politikai jellegű adásokban?
– A közéleti hírek és a politika az a közeg, amelyben újságíróként, politikusként és diplomataként dolgoztam az utóbbi évtizedekben, és szeretnék is ezen a területen maradni. Másrészt én a hírműsorokban vagyok igazán elememben, a sajtóklubbéli szereplésem csak egy kitérő vagy kirándulás volt a véleményműfajban.
– Mégis úgy tudni, hogy a felkérés nem pusztán a műsorvezetésről szólt. Erről elárulhat néhány részletet?
− Valóban, egyfajta coach szerepét is elvállaltam.
– Mit takar ez a rejtélyesen hangzó titulus?
– Úgy lehetne körülírni, hogy igyekszem majd összefogni és összetartani a szerkesztőséget, az újságírókat és a közönséget.
– Vagyis kvázi HR- és PR-feladatokat is ellát majd?
– Nem a klasszikus értelemben, hiszen nem vagyok HR-szakember. Hanem a tapasztalatomnál és a szakmai múltamnál fogva talán hatékonyan tudok majd egy integratív, közösségépítő személyiségként is működni.
– Még mindig kicsit misztikusan hangzik. Említene egy-két példát arra, hogy ezt miként kívánja elérni?
– Akár csapatépítő foglalkozások vezetésével vagy éppen a szakmailag magas szintű működéséből adódó jó munkahelyi légkör megteremtésével. De semmiképpen nem szeretnék elbizakodottnak tűnni, az első és alapvető dolog a kollégák rokonszenve és elfogadása, s nagyon remélem, hogy ezt sikerül is kivívnom.
– Az imént a vélemény-, valamint a hír- és tényműsorok közti különbségről beszélt. Az utóbbiak tárgyszerű jellege azt is jelenti, hogy ezekben semmilyen világszemlélet vagy világmagyarázat sem jelenhet meg?
– Fontos tisztázni, hogy az objektivitás, amellyel a jó újságíró egy témát feldolgoz, nem zárja – és nem is zárhatja – ki a világnézetét, nem teheti zárójelbe az eszmei alapállását. Mindenki valahogy, valamilyen szemszögből tekint a világra, valamilyen álláspontról értelmezi azt.
Enélkül semmiről nem lehetne értelmesen beszélni, egy sajtótájékoztató tudósítója ennek hiányában például akár elkezdhetné számolgatni a földön a kavicsokat.
A világnézetünkből adódik, hogy mit tartunk fontosnak, tehát már a témaválasztás is egyfajta szelekció. Ebből természetesen következik az is, hogy konzervatív vagy liberális szemszögből nézve egész mást tart fontosnak az ember. De egy heideggeri példa ezt talán még jobban megvilágítja: a német filozófus arról beszélt egy előadásában, hogy ha egy törzsi társadalom tagja meglátna egy íróasztalt, valószínűleg oldalára fordítaná azt, mert úgy jó fedezéket nyújtana az ellenség nyilai elől. Ez is valid, „objektív” hozzáállás, mivel el kell fogadni, hogy a világnézet alapjaiban határozza meg, mit tekintünk fontosnak és érvényesnek, s hogyan tájékozódunk a világban.
– Engedjen meg egy technikai jellegű kérdést is! Hogyan látja, sokat változott a világ a TV2-n folytatott híradózása óta?
– Rengeteget. Ha a 90-es évek végi TV2 híradója modellvasút volt, a jelenlegi Hír TV-é már komoly személy- és teherszállítási iparág. Ebben egyébként nincs semmi meglepő, hiszen az azóta eltelt negyedszázadban elképesztő mértékben változott a technika és a szakma.
– Ám részben épp az említett technikai fejlődés miatt veszítettek sok nézőt a televíziók. Rengeteg online fórum, blog, hírcsatorna működik, a tévét választók pedig több tucat csatorna között oszlanak el.
– Úgy vélem, hogy a pohár félig tele van ebben a kérdésben, semmint félig üres lenne. Az adódó lehetőségeket kell megragadni. A Hír TV-nek is van például YouTube-csatornája és Facebook-oldala. Igaz, ez kétélű dolog, hiszen ezek a platformok a techóriások, vagyis a globális nagytőke kezében vannak, s ha ezek a nagyvállalatok úgy döntenek, egy gombnyomással eltüntethetik akár több év vagy évtized munkáját. Szóval a televíziók is folyamatosan keresik a helyüket a mai világban, de szerencsére bőven lehet találni érdekes lehetőségeket.
– A techvállalatok moderálási gyakorlata, sőt cenzúrája sokak optimizmusát lerombolta. A PestiSrácok éppen az ön által említett módon járt pórul, több ezer feltöltött anyaguk veszett el, de hasonló történt számos ismert influenszerrel és bloggerrel is.
– Így van, de a mai kor által kínált lehetőségek nem merülnek ki a platformokban.
Ne feledjük el, hogy ma már szinte mindenkinek van okostelefonja, így rengeteg olyan nézői felvétel készül rendhagyó eseményekről, amely korábban rögzítetlenül maradt. Persze olyasmiről elsősorban a szakújságíróknak van információjuk, hogy hol milyen sajtóeseményre vagy egyéb közéleti történésre lehet számítani, ám vannak azok a látványelemek – mindennapi komikus és tragikus jelenetek, valamint természeti jelenségek –, amelyekre nem lehet számítani, és csak úgy készülhet ezekről felvétel, hogy valaki lefilmezi az ablakból.
(Kárpáti András, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
