A gyermekeinket és az unokáinkat veszélyeztető kevesek felelőtlensége
A közöny, a tettetés és az elhallgatás falán kezd mindennél nyilvánvalóbban átütni a rideg valóság.
A migrációról számtalan írás és elemzés jelent – és jelenik meg pro és kontra. Egyetlen, eleddig talán nem kellően hangsúlyozott aspektusát szeretném most megvilágítani a még mindig jóemberkedő kevesek tarthatatlan magatartásának. Ez pedig a felelősség kérdése. Nem a világ manipulátorainak szemszögéből, hanem bármelyik európai társadalom józan és jogos nézőpontjából közelítve.
A két opció világos, Európai Egyesült Államok, avagy szuverén , egymást segítő országok szövetsége. Napjainkra már a vak is látja, hogy az Európát elárasztó ellenőrizetlen tömegek nem babazsúrra érkeznek, hanem sokkal inkább generációs távlataikban bízva, azaz szaporaságuk reményében, miközben a mihez tartás végett azért erőszakos, megfélemlítő cselekedeteik mindennapossá tételével, lépésről lépésre jelzik kéretlen jöttüket és azt a legkevésbé se lehet elmondani róluk, hogy ezt észrevétlenül teszik, mert testközelből, a szemeink előtt húzzák ki a biztonságosnak hitt talajt a lábaink alól. Ahol ez még nem napi gyakorlat, ott összetehetik az emberek a kezüket.
Írásom fókuszát arra kívánom irányítani, hogy a bevándorláspárti döntéshozók NEM A SAJÁT BŐRÜKET VISZIK A VÁSÁRRA – hiszen a folyamat hol erősebb, hol gyengébb intenzitással csak évtizedek múlva fogja a maga teljességében megmutatni az arcát – HANEM AZ UTÁNUK KÖVETKEZŐKÉT. Így saját életüket nem veszélyeztetik ezek az életkufárok, de gyermekeinkét és unokáinkét, ide értve a saját leszármazottaikét is, már szabad prédaként vetik oda a politikai laborjaik konyhájában kifőzött utópiáiknak.
És ez az, ami megengedhetetlen.
Könnyű a brüsszeli politikai elitnek íróasztaloknál játszani az emberbaráti hőst, ha jól védett, de a valóságtól elszigetelt burkaikról, falakkal körbevett lakóhelyeikről örök időkre azt hiszik, hogy oltalmat adhat számukra.
Mondjuk ki kertelés nélkül, Magyarország a migrációt ellenző hozzáállása miatt vált a haladárok elsődleges célpontjává, ellenségévé. Meggyőződésem szerint bármely európai ország polgárának nem a globalista tégelyben való feloldódás az álma, hanem nemzetének évszázados, olykor évezredes hagyományainak az őrzése, ápolása és a generációs stafétabot oly módon történő átadása leszármazottainak, ami alapján gyermekeink, unokáink életkilátásait is biztosítottnak és megnyugtatónak gondolhatjuk.
A migráció és a vele járó erőszak nem ezt vetíti előre, éppen ezért érthetetlen, hogy hazánk ellenzéke, önsorsrontó módon ezekkel a már említett felelőtlen nyugati társaikkal kiegészülve, hogy képesek minden migrációpárti javaslatot támogatni és elfogadni kontinensünkön?
Azt kell és szükséges feltétlenül megérteni, hogy nem a XXI. század első fele a tét Európában, hanem a második. A jelenlegi regnáló politikai garnitúrák akkorra vélhetően már csak az örök vadászmezőkről lesznek szemlélői a ,,mivé lett a világ” borzalmainak, a közülük még esetleg élők pedig élemedett koruknál fogva vélhetően már felfogni se lesznek képesek azt, hogy hová vezetett a 40-50 évvel ezelőtti társadalom-mérnökösködésük.
A jövő évi uniós választás SORSDÖNTŐ. Változást kell elérni a bevándorláspártiak ellen. Ki kell mondani, meg kell értetni az emberekkel, hogy az utolsó utáni pillanatokban vagyunk. ,,Minden ember a maga életének a kovácsa”, tartja a mondás, amivel egyetértek, ezért sem engedhetjük, hogy felelőtlen és csak magukkal eltelt senkiháziak az emberi létezés folytonosságát és értelmét jelentő gyermekeink és unokáink életét kockáztathassák és tehessék esetleg tönkre, mert az már nem a sajátjuk. A rájuk szabott emberöltőnyi idejükkel, ha úgy tetszik rendelkezzenek szabadon, de el a kezeikkel a még ifjonti éveiket élőktől és a még meg sem születettektől.
Ady Endre szavaival élve:
,,S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”
Ébresztő Európa, ébresztő hazai, ellenzéki reszelék!
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
