Kik vagytok ti igazán, umbriai gazemberek, ott bent a lelketekben?
Megfigyeltem, hogy a leghangosabb gyűlölködők mindig azok, akik talán kudarcos életük elől menekülve ideiglenesen vagy véglegesen hátra hagyják eddigi magyarországi életüket és azt gondolják, hogy gyalázkodásaik válaszaként hazánk tördelni fogja a kezeit a veszteségük pótolhatatlan hiátusa miatt.
Ennek a viselkedésformának alapmértékegysége az Amerikáig szaladt Bartus László újságíró, de a csupán Európa egyéb nyugati államaiba magukat száműzöttek között előkelő helyet foglal el a Péterfy Gergely, Péterfy-Novák Éva író házaspár, avagy a Londonig szaladt Nádasdy Ádám nyelvész és műfordító, a sor hosszú. A kis bőröndjeiket előre becsomagolt ,,útra készek” pedig még Magyarország határain belül élhetetlenkednek és zsinnyegnek a magyar „diktatúra” embert próbáló tarthatatlanságáról.
Jelen írásom célszemélye a már említett Péterfy úrhölgy, aki becses férjeurával a mediterrán Umbriából szórják átkaikat végeláthatatlan szorgalommal hazánkról és annak kormányáról.
Péterfy-Novák legutóbb a könyvei helyett azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy bejelentette, a jövőben nem kívánja megjelentetni irományait a Librinél, annak tulajdonosi szerkezetváltozása miatt.
A keleti és a nyugati tőzsdék majdnem bezuhantak a hírre, Magyarország gazdasági kilátásai és szellemi horizontjára árnyék vetült, a Föld bánatában eltakarta a napot.
De, hogy a tárgyra térjek, az umbriai ,,írófejedelem” asszony ropogós Facebook posztjában egyszerűen „legazemberezi” a kormány tagjait és leszögezi, hogy:
„a világnak már csak az elborult elméjű söpredékei állnak szóba a magyar kormánnyal.”
Majd suttyó közönségességgel höhöhőzik, nagyfőnöközik, sleppezik, aztán megállapítja, hogy „kutyára nem okés” itt semmi. Ismétlem „kutyára nem okés” és ez a nő képzeli magát írónak. Epehányása enyhítésére mielőtt férjeura a segítségére siethetne egy vödör hidegvízzel, hogy megnyugtatásul leöntse az indulatilag túlfűtött asszonyát, Péterfy-Novák még ráfordul egy kis keresztényi lelkület gyalázásra is.
Ha százszor írja is le, hogy a magyar kormány támogatja Oroszország háborúját Ukrajna ellen, akkor mind a száz alkalommal hazudik. Hazánk, mint ahogyan egész Európa, csak elszenvedi ezt a vérengzést. Magyarország kormánya a békekötést támogatja és lakóinak érdekét tartja szeme előtt, ami a Péterfyk végtelenül egysíkú világlátásába soha nem fog beleférni. Nekik és a hozzájuk hasonló irodalmi tizedeseknek mégis, mire olyan nagy a beszélőkéje? Mi konzervatívok elfogadjuk a létezésüket, próbáljanak meg ők is barátkozni azzal, hogy Magyarországon nem kis számban vannak olyanok, akik nem osztják zsigerből fakadó indulatukat, másokat érintő, alpári hangú pocskondiázásukat.
Saját írása végén Péterfynek a Mandiner felé támasztott jogdíjigényéről meg annyit, én a helyükben nem haboznék fizetni, de csak Péterfy helyiértékén, ami szerintem nem több egy doboz gyufa áránál. Nézze el nekem, hogy írásával most nálam húzta ki a gyufát, de megnyugtat, hogy kedves férjével együtt legalább teljes képpel bírok mindkettőjükről.
Végezetül idemásolom Péterfy-Novák írása végén, a magyar kormánynak feltett kérdését:
„Kik vagytok ti igazán, Magyarországot vezető gazemberek? Kik vagytok ti valójában, ott bent a lelketekben?”
Kérdését némileg megváltoztatva én is kérdezek a mindenkori péterfykre fókuszálva és hozzá hasonlóan a tegezés hangnemére váltva:
„Kik vagytok ti igazán, umbriai hazátlan gazemberek? Kik vagytok ti valójában, ott bent a lelketekben?”
Választ nem várok, mi idehaza pontosan tudjuk, hogy kik. Hazátlan arcoskodók, a pozícióikat vesztett kulturális-középszer kicsinyes és „fóliázatlan” lázadói.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
