A hazai ellenzék pártjai nekiállhatnának megírni saját testamentumukat. Az egy dolog, hogy politikai értelemben még a nulla kilométerkő sem fejezi ki kellően tevékenységük érték- és érdektelenségi szintjét, de hogy még a politikai látszat cselekvések napi hervatag tempóját is a politikusaik helyett az érelmiségi holdudvaruk szedett-vedett vándorcirkuszosai diktálják a sajtó különböző felületein, felkínálva a napi rágcsálnivalót a nyilvánosság iránt érdeklődőknek, ez azért mégiscsak a vicc kategóriájába tartozó szégyenletes blama.
A virtuális felületeik birtokosaiként a múlt libegő árnyalakjai előléptek és ádáz, de végtelenül egysíkú okoskodásaikkal azt remélik, hogy ijedtében a jobboldal már holnap kihirdeti az előre hozott parlamenti választásokat.
Soha ennyi valós és álértelmiségi nem játszott még aktívabb lejáratósdit, mint ezek a kivénhedt balos TV-s celebek, bulvár-ötperc hírhedtek, egykori szoci pártfogoltak, akik most kijárnak a politikai elfekvőből és virtuálisan epét hánynak mindenre és mindenkire, akik mernek visszaszólni és akik ráadásul valósan kormányozzák országunkat, annak összes nehézsége dacára.
Neveket nem említek közülük, mert vetésforgóban mindig ugyanaz a 15-20 arc mondja ugyanazt, ugyanúgy. Egyet talán mégis, jelesül Csintalán Sándort, aki a politika harcmezején volt már körön belül, volt azon kívül és maga se tudja, de talán csak ágyúgolyó nem volt még, esetleg hógolyó.
A minapi megjegyzése, miszerint:
,,Ezt a rendszert Orbán Viktor magának akarja teleszületni”
olyannyira bizarr képtelenség és nonszensz, hogy sajnos gyorsan romló, előrehaladott állapotával sürgősen szakemberhez kellene és illene fordulnia.
Sándor magasra tette a lécet. A jusztoknak, a lattmannoknak, a bartusoknak és egyéb háryjánosokak fel kell kötni a gatyát, ha lépést akarnak tartani az MSZP új beszerzésű veteránjával és közönségességben őt akarnák überelni.
Az, hogy az ellenzéki térfél jeles urai a saját elvárásaik szerint – Csintalan után szabadon – kikkel akarják ,,teleszületni” országunkat arról lennének sejtéseim, de a részletezéstől most eltekintenék.
Mindannyiukról Ady Endre: Sírni, sírni, sírni című verse jut eszembe.
Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.
Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngetyűzni a gyász-menetnek.
Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.
Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.
Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.
Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.
Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.
Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.
Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.
Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.
Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.
Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.
Ellenzék! Ne hatalomhiányos keserveiteket írjátok és szüljétek velük tele a felületeiteket, hanem a végrendeleteiteket. Ugyanis fontos a távlatos és precíz előrelátás.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
