„11-én felmossuk magukkal a padlót!” – mondta egy beteg tekintetű, küldetéstudatos és kényszerképzetes idióta a parlamentben a miniszterelnöknek. A padló tényleg fel lett mosva. A felmosófán pedig Jakab Péter volt a rongy, s a lé, amit a vödörbe csavartunk belőle, az összellenzéki összefogás. És e bevezetés után írjuk le azt, amit a legjobb érzés leírni: 11-én a borsodi hatos körzetben a Fidesz–KDNP jelöltje, Koncz Zsófia legyőzte az összellenzéki jelöltet, Bíró Lászlót. Koncz Zsófia a szavazatok 51, Bíró pedig a 46 százalékát szerezte meg. Ez közel kétezer szavazat különbséget jelent Koncz Zsófia javára. Itt valójában be is fejezhetnénk az egészet. A lényeg ennyi, írás a falon, az összellenzéknek üzenjük: Mene, tekel, ufarszin.
De nem fejezzük be. Élvezzük még ki egy kicsit a pillanatot.
Először is szögezzük le, a nép nem volt vevő a Gyurcsány-féle disznósajtra. Mert azt még frissen sem szereti mindenki, hiszen nyesedék, bőrke, miegyéb van csak benne, no de ez a Gyurcsány-féle összellenzéki disznósajt még állott is, romlott is, büdös is. Másodszor elevenítsük csak fel, mi is volt a sláger az összellenzék retro házibuliján! Az, hogy „ a kétharmad a tét”, hogy „igazából 2022-ről szól ez a választás”, továbbá „most vizsgázik az összellenzéki összefogás”. Vizsgázott. A vizsga végén Jakab rátekeredett a felmosófára, és kinyújtotta a nyelvét. De ennél sokkal fontosabb, hogy ezek a tehetségtelen tökfilkók olyan magasra emelték a tétet, amely magasságból letagadhatatlan és eltitkolhatatlan a pofára esés. Mert vérzik az orr, kiesik a fog. És most ott állnak, összetört pofával, és megpróbálják megmagyarázni. Most már „amúgy is meg lett volna a Fidesz kétharmada”, továbbá „nem lehet messzemenő következtetéseket levonni 2022-re”, valamint „a vizsga remekül sikerült”.
Most ott állnak, összetört pofával, és hirtelen kiderül, hogy a Bíró „nem volt elég integratív jelölt”. Pedig 10-én, szombaton még az volt. 10-én, szombaton a piactéren még ott állt a tehetségtelenek, a gazemberek és tökfilkók gyűrűjében, és éppen „integrált”. Éppen eljátszották vele egy performanszon Ady disznófejű Nagyurát: „Sertés testét, az undokot, én / Simogattam. Ő remegett. / »Nézd meg, ki vagyok« (súgtam neki) / S meglékeltem a fejemet, / Agyamba nézett s nevetett.” Bizony ám! Belenéztek egymás agyába, s meg voltak elégedve. Amit ott találtak, találkozott lelkivilágukkal és értékítéletükkel. „Judapest, Judapest, de csodás!” – énekelte Karácsony G., a lángosképű Márki-Zay meg kontrázott hozzá. Jakab úgy nézett, mint mindig, ahogy ő egyáltalán nézni tud: mint Macbeth, amikor a birnami erdő elindult Dunsinane dombjára. (Kunhalmit hagyjuk. Ő a hóna alatt szorongatta a hordozható ajtaját, de nem volt ideje nekirohanni.) De a legnagyobb kanállal most a Hadházy nevezetű gazember ehette a szégyent. Ő még a bukás estéjén leírta ezt: „Ha Bíró nyert volna, nemcsak egy rasszista indulatú ember került volna be a parlamentbe, hanem egy olyan ember, aki elég egyértelműen részt vett abban, hogy egy kis csapat valódi fejlesztés helyett magára költött 50 millió forint EU-s támogatás egy jelentős részét. (Sic!) A kormánypropaganda ugyan csak a ki nem fizetett varrónőkről harsogott, de személyesen tájékozódtam az ügyről és emiatt azt ennél jóval súlyosabbnak tartom. […] Emiatt én ennek a jelöltnek csak annyit segíthettem, hogy nem beszéltem róla nyilvánosan, de a pártelnököket tájékoztattam arról, amit megtudtam.”
Vagyis Hadházy a hallgatásával bűnrészességet vállalt. De csodálkozik ezen valaki? S akkor végezetül még számoljunk be Fekete-Győr vesszőfutásáról, aki szavazatszámlálóként „őrizte a demokráciát”. És este darabról darabra megszámolhatta a semmibe vezető útjuk összes grádicsát. Az összellenzéki összefogás első nagy próbáján egy virtigli nácival próbálkozott. Nem sikerült. Kezdhetik keresgélni a volt munkásőrparancsnokokat. Hiszen olyan mindegy…
(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
