Másodszor, számukra mindennél előbbre valóak az emberi jogok, a másik ember tisztelete, megkérdőjelezhetetlen, kikezdhetetlen méltósága, ugyanis ők liberálisok. Nagyon liberálisok, annyira, hogy az már majdnem nácikomcsi.
Harmadszor, ők a legviccesebbek, kifinomult, intellektuális humorukhoz nem férhet kétség, igaz, olyan jobboldali bunkók, mint mi, nem érjük fel ésszel ezt a sok lehelet finom, tündéri, sziporkázó élcet, ehhez bizony az alternatív suliban meg az ELTE szociológiáján kell végezni, esetleg Havas „tanár úrnál”, és a Gólyába kell járni esténként piálni.
Ők annyira, de annyira viccesek, hogy az már majdnem nácikomcsi.
Most éppen az Origó főszerkesztőjével vicceskedtek, hogy ne mondjam, sziporkáztak.
Amúgy én bármikor hajlandó vagyok vitát nyitni arról, hogy kell-e és jó-e egy hírportálon csöcsibabákkal vegyíteni a valódi tartalmat, bármikor hajlandó vagyok visszatérni az örök kérdéshez, miszerint jót tesz-e, ha kiszolgáljuk az olvasóközönség ízlését, s egyáltalán, van-e a nagyérdeműnek ízlése. Szóval erről lehet – és talán kell is – vitatkozni, beszélni.
Na de így? Ezen a nácikomcsi színvonalon?
A 444 szerkesztősége, kivétel nélkül, egy emberként, még a valaha jobb sorsra érdemes Gazda Albertet is beleértve, mélységesen meg van róla győződve, hogy a világ teljességét uralja, látja át, fogja fel ésszel, horizontjuk a mindenség, a galaxis, a megfellebbezhetetlen liberális krédó.
Akkor most elmesélem, milyen is az ő világmindenségük. A patkánymama sétáltatja kicsiny patkánygyermekét a csatornában. Bűz, mocsok, sz…r, sötétség, miazmás kipárolgás. Egyszer csak elszáll felettük egy rühös denevér. Mire a kispatkány, őszinte, igazi, naiv, gyermeki lelkesedéssel: – Nézd, mami! Tündérke!
A patkánymami Uj Péter. A kispatkány Herczeg Márk. A rühös denevér pedig a liberálisok kék madara. Ez az ő végtelenségük, horizontjuk. És ebbe akarnak belekényszeríteni mindenkit. Vagy rágalmazással, vagy ezzel a finom humorral.
Ideje lenne egy nagyot dumcsizni velük…
(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
