„Természetesen várható, hogy lesznek még hasonló megmozdulások, elvégre a tévészékházas balhékat is addig csinálták – ki is emlékszik már ezekre? –, ameddig azokban egészen apró kis szusz nem maradt.
És ha belegondolnak, ez valamennyire bizony a szerencsénk is. Hiszen amíg erre megy el minden energiájuk, mind a 41 embernek, addig fel sem merülhet, hogy valódi, esetleg komoly, tán még sikerrel kecsegtető munkát is műveljenek. Ameddig minden szabadon maradt idejüket a látszat- és eszmei politizálás viszi el, legalábbis valami olyasmi, amit ők ilyesminek hívnak, addig nem az a fő kérdés, hogy 2026-ban meglesz-e a kormánypártoknak a kétharmad, hanem az, mennyi plusz kell vajon a négyötödhöz?
Számomra továbbra is értelmezhetetlen, hogyan gondolhatják ennyi megalázó kudarc után is a baloldalon, hogy ez a sikerhez vezető út.
Mitől vélekednek úgy, hogy Popovics és Alinsky tippjei eddig nem jöttek be, az amerikai baloldal pénze eleddig nem vezetett sikerre, de majd most, tizenhatodik alkalommal biztosan beválik! Tudják, mint az egyszeri kommunista, aki azt bizonygatja mindenki másnak, hogy jól van, jól van, eddig még soha nem sikerült megvalósítani a valódi kommunizmust, de következőre, hát következőre majd biztosan az lesz az igazi!
Nézzük a jó oldalát: amíg így járnak el, gyakorlatilag semmi veszélyt sem jelentenek a hazánkra. És azért ez a maga valóságában mégiscsak örvendetes fejlemény.”
– írja Trombitás Kristóf.
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
