Mihai Tudose úrnak
Románia miniszterelnöke
Bukarest
Excellenciás Miniszterelnök Úr!
Köszönet illeti Önt a minapi fenyegetőzéséért, amelyben akasztással riogatja azokat a székely honfitársaimat, akik az egyelőre az Önök fennhatósága alatt kénytelenek élni, és akik veszik a bátorságot, s ki merik tenni a székely zászlót.
Nos, nem az akasztás ötlete érdemel köszönetet, hanem az a szolgálat, amelyet Ön tett azért, hogy a haza iránti elkötelezettségről, Erdély revíziójáról, valamint az irredentizmusról már-már megfeledkező magyar társadalmat ismét felébresztette, és nemzeti érzésében, elkötelezettségében, székely testvéreink védelmében újra, ritkán tapasztalt erőt és inspirációt kapott Öntől, Románia miniszterelnökétől.
Hiszen a magyar jó szándékú és hajlamos is elhinni az Önök valóságtartalom nélküli gesztusait, ígéreteit, de már annak is örülünk, ha nem találnak ki ott Bukarestben valami újat, ami ugyan törvénytelen, aljas, de árt a magyarságnak (persze hosszútávon Önöknek még inkább!). Hiszen Önök száz év elteltével is rettegnek tőlünk, amíg mi száz év elteltével sem mondunk le jogos, és Istentől kapott tulajdonunkról, a Magyar Királyság területéről, és Erdélyről sem. Mi több! Mi, mint a jó gazda, úgy szemléljük az Önök jelenlegi pusztító működését, és jegyezzük mindazt, amit Önök ellenünk és Erdély kincsei ellen tesznek. Jegyezzük, amíg az Úr Isten méltónak nem talál bennünket arra, hogy visszaadja nekünk azt, ami a miénk. S utána majd a lista alapján elszámolunk! Mert eljön az az idő…
Azonban, kellenek azok az inspirációk, amelyeket Önöktől, s legutóbb személyesen Öntől kapott a magyar társadalom a Kárpát-hazában. Mert egyet jól jegyezzen meg Miniszterelnök Úr! Mi akkor erősödünk és tartunk össze, ha el akarnak tiporni minket, s akkor lanyhul a nemzeti érzés (is) bennünk, ha szabadságban és zavartalanul élhetünk… amire persze Mátyás király óta nem volt módunk.
Mindazonáltal köszönöm a kijelentésével nekünk nyújtott kiemelkedő szívességet, hiszen ismét ráébredtünk, hogy nekünk fáj, és számunkra tűrhetetlen, ha székely testvéreinket valaki fel akarná akasztani… Kivált, ha Önök közül jut eszébe bárkinek efféle „pajkos cselekedet”. Mert Önök éppen eleget gyilkoltak és sanyargattak már az elmúlt századok alatt székelyt s magyart egyaránt…
Önnek tehát jár a Gyurcsány Ferenc díj, amit akkor alapítottam lélekben, amikor a mi Ferink saját pártját is szétverve segítette hatalomra azt keresztény magyar kormányt, amely hosszú évtizedek után végre a magyar érdekeket és a magyar nemzetet védi, szolgálja, s amelynek Ön szintén olyan lelki segítséget nyújtott eme akasztgatós kijelentésével, amelyet ritkán kapunk, mert más országok vezetői tudják, mit beszélnek…
Köszönettel maradok tehát, a magyar nemzeti összetartást elősegítő kijelentéséért:
Stoffán György író