A ’90-es évek elején, Magda Marinko és a nagy maffialeszámolások idején írta ki valaki a Szeged táblára ezt a néhány szavas előtagot: “Ahol a nyakad…”. A jelenkor Soros-pénzen működő NGO maffiózóinak is van nevük. Úgy hívják őket: MigSzol. Hogy nekik mi információink szerint a legújabb ötletük? A német példa alapján önkormányzati lakásokhoz juttatni a migránsokat.
Angela Merkel Wilkommenskulturját, azaz a migránsok befogadásának és letelepítésének forgatókönyvét a nyugati példákból már jól ismerjük, hiszen Münchentől Bayreuthig, Berlintől Stuttgartig mindenhol alkalmazzák. Ennek első lépése a havi rendszerességgel, apanázsként juttatott pénzbeli segély. A juttatás két részből tevődik össze: az alapellátásra utalt pénzből és a személyes kiadásokra utalt, úgynevezett zsebpénzből. Ez a német államnak évente többmilliárd eurójába kerül. Számoljuk hozzá e költségekhez azokat a kiadásokat, amelyek a szociális háló kiterjesztésével járnak. A migránsok ingyenes orvosi ellátásban részesülnek, ingyenes szűrővizsgálatokra jogosultak, s esetleges kórházi gondozásuk költségeit is átvállalja az állam. mellette a karitatív szervezetek ruha-, és élelmiszersegélyeiből is nagy arányban részesülnek. Ehhez tevődik hozzá az önkormányzatok által biztosított ingyenes lakhatás. Ez a tendencia nemcsak Németországra igaz, hanem majd minden olyan nyugati államra, mely a befogadás politikájával élt. Franciaország és Anglia szintén hasonló cipőben járnak. S vajon hálásak a migránsok ezért az állami gondoskodásért? Aligha. Az egész világsajtót bejárta tavaly szeptemberben az a hír, mely szerint az angliai Lutonban egy nyolcgyermekes migráns család egyszerűen visszautasította a nekik kiutalt önkormányzati lakást, mondván, hogy az 5 (!) szobás házban nincs étkező. A hazai menekültszállók jó részében pedig a migránsok tiltakozása miatt az angolvécéket kellett úgynevezett ázsiai típusú, rozsdamentes fém-guggolós vécékre kicserélni.
Önkormányzati lakások migránsoknak
A PestiSrácok.hu információi szerint a MigSzol most vélelmezhetően azon ügyködik, hogy a jelenleg használaton kívüli önkormányzati lakásokba migránsokat költöztessen. Nyilván ezeket a lakásokat előtte migráns-baráttá kellene tenni. Például a fürdőszobai szanitereket kicserélni olyanra, ami a roppant nagyigényű arab határátlépőknek kedvükre való. Minden bizonnyal dönthetnének akár a falak színeiről és mintázatairól is, valamint arról, hogy az ingatlan valamelyik pláza közelében legyen. Hiszen a peremvárosi részekből a központba gyalogolni vagy buszozni nem elvárható, majdhogynem emberkínzás lenne. Hogy ez a kormányzat által Szeged városának juttatott éves állami támogatásból mennyit vonna el? Nos, rengeteget. De még nagyobb gond az, hogy ezeket a lakásokat akár a Szegeden élő, szociálisan rászoruló családok között is ki lehetne osztani. Vagy felhasználni az ingatlanokat a szegedi hajléktalanok integrációjára. S hogy még egy, a migránsok pátyolgatásánál sokkal jobb példát mondjunk: pályakezdő fiatalok számára is kiutalhatóak lennének a lakások; vagy teljesen ingyen, csupán rezsiköltségért, vagy jelképes lakbérért cserébe. Ez utóbbi ötlet létjogosultságát az is alátámasztja, hogy Szeged iskolaváros. S ha a végzett fiatalok a legégetőbb problémát, az albérlet problémáját maguk mögött tudnák hagyni, nagy eséllyel a városon, a megyén belül maradnának, ezzel is emelve Szent-Györgyi Albert városának szellemi nívóját.
No-Go zónák veszélye is fennállhat
Ehelyett azonban a migránsok körében oly nagy számban található „ügyvédeket”, „agysebészeket”, és „közgazdászokat” kívánja tartósan betelepíteni a MigSzol. Nyilván először csak a vonzáskörzetben lévőket. Amint azonban az ingyen lakásoknak híre megy, az ország összes migránsa Szegeden akar majd ingyenesen lakni. S ha ők majd jól érzik magukat, semmi akadálya nem lesz állandó lakcím birtokában családegyesítési kérelmet benyújtani. Így számuk egy-két éven belül akár a hatszorosára is növekedhet. Hatszor annyi ember pedig már nem fér el ugyanakkora helyen. Pláne, ha a kiutalt szegedi önkormányzati lakásban esetleg nincs étkező, vagy szauna, esetleg márvánnyal borított jakuzzi, vagy biliárdterem. S ha mindez az önkormányzattal kooperáló MigSzol jóvoltából megvalósul, semmi akadálya nem lesz annak, hogy a város területén belül jól működő No-Go zónák létesüljenek, ahol a saria lesz majd a törvény, és ahová őshonos szegedi jobb, ha be sem teszi majd a lábát. Akkor pedig újra oda lehet majd írni a Szeged-tábla elé: “Ahol a nyakad”…
Vezető kép: MTI