Pozsonyi csata
Ez a film nem jó. Nem azért, mert ügyetlen az animáció, nem azért, mert itt-ott anakronizmusok csúsznak bele, hanem azért, mert miközben azt a látszatot kelti, hogy a világon egyre elterjedtebb hiteles történelmi láttatással (vizualizációval) van dolgunk, valójában a honfoglalás korára vonatkozó magyar legendakincs végletekig lebutított, gyerekesen felületes tálalásával szolgál.
Pedig ez a legendakincs valódi érték, kezdve Anomymustól a magyar népmesékből feltáruló eredetmondákon át a 19. századi költői művekig. Erre a legendakincsre nemzeti identitást lehet építeni. Izgalmas eredményekkel szolgál a tudomány is, hogy csak egy példát mondjak, a kettős honfoglalás elmélete, amely erős érvekkel bizonyítja, hogy a honfoglalók és az itt korábban élt avarok között érdemi kapcsolat volt. De ez alapján a honfoglalást visszatérésnek nevezni nem kisebb dilettantizmus, mint a magyar vezéri sátorba hun áldozati üstöt helyezni, vagy azt állítani, hogy a Kárpát-medence népei örömmel fogadták a honfoglaló magyarokat.
A pozsonyi csata valóban fontos esemény volt a magyarság életében, és hiba, hogy a magyar történeti gondolkodásban háttérbe szorult. Érthető és támogatásra méltó az a törekvés is, hogy ne csak a hősi elbukásainkra emlékezzünk, hanem a győzelmeinkre is. A történelmi dilettantizmusra azonban a jó szándék sem mentség.
Szerencse, hogy vannak azért jó példák is. Mindenkinek ajánlom a Szigetvár ostromáról készült animációt, remek munka, megjelenítő, hiteles, mégis érzelemteli. Valahogy így kellene szólni a győzelmeinkről is.”
(mandiner.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
