Biztosan sokan ismerik a viccet, amikor a nyuszika a medvéhez készül, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját, de amíg odaér hozzá, meggyőzi magát, hogy a barna óriás úgyis nagyon irigy, nem fogja odaadni. Ezért eleve úgy kopogtat be hozzá, hogy már az első, csiszolatlan mondatban közli vele, mit is csináljon a fűnyírójával. Úgy érzem, a baloldali szakszervezetek és a mögöttük álló pártok pont így várták és így is fogadták a napokban teljesült, jelentős pedagógusbér-emelést.
Persze botorság lenne valamiféle hálát elvárni azoktól, akik
évek óta azzal hergelik a közvéleményt, hogy a kormány magára hagyta a pedagógusokat. De azért valamiféle objektivitás mégsem ártana.
De nem! A baloldali pártok tanárleágazása, a PDSZ nyakra-főre arról nyilatkozik, hogy akad tanár, aki csak néhány százaléknyival magasabb bért kapott idén februárban, mint korábban. Ez persze nem azért van, mert az érdekképviseletből politizáló szervvé változott gittegylet nem tudja teljesen pontosan, hogy a pedagógus bértömeg 32,2 százalékos emelése maradéktalanul megtörtént, de azt differenciáltan hajtják végre a különböző besorolásban dolgozó tanároknál.
Dehogynem, tökéletesen tisztában vannak azzal is, hogy az az évekig hangoztatott elvárásuk is érvényesül, miszerint a kezdő tanárok bére nagyobb mértékben emelkedjen, mint a sokat tapasztaltaké, hiszen ők kérték, hogy a bérleszakadást szüntesse meg a kormány.
Tisztában vannak azzal is, hogy a kormányzati statisztikákban megjelenő bruttó átlagbér és az általuk kiszámolt bruttó átlagbér között mindössze az a különbség, hogy a kormány a hivatalos kifizetések, míg ők a hozzájuk beérkezett, mindösszesen alig ezer (vagyis reprezentatívnak aligha mondható…) közvetlen visszajelzés alapján számolnak.
Mindezt tudják, csak nem érdekli őket.
Mint ahogy maguk a tanárok sem nagyon érdeklik őket. Ha érdekelnék, akkor tárgyaltak volna az állammal a bérkövetelésekről tavaly. És akkor nem a Belügyminisztérium, hanem a DK vagy a Momentum székháza elé szerveztek volna megmozdulásokat, hiszen ez a két párt a brüsszeli hergeléssel alaposan hozzájárult ahhoz, hogy csak az év végére sikerüljön megállapodni a hazánknak járó pénzekről az uniós vezetéssel.
Ha érdekelné őket ez az egész, akkor a tanárok érdekeit képviselnék, és
nem a kormányellenes politikai formációkkal, hanem az állami döntéshozókkal igyekeznének partneri viszonyt kialakítani.
A Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (és ha már itt tartunk, sokszor a Magyar Orvosi Kamara is…) politizáló szervként viselkedik évek óta. Holott messze nem az a dolguk, és az elmúlt évek éppen azt bizonyították, hogy ezzel nem segítették, hanem sokkal inkább gátolták az általuk képviselni hivatott munkavállalói réteget. És ez egy dologra egészen biztosan meggyőző bizonyíték:
ideje lenne végre az érdekképviseletek területén is végrehajtani a rendszerváltást,
és kitakarítani a baloldali pártok szivarzsebéből kikandikáló kamu-érdekvédőket a munka világából!
(M. Kovács Róbert, Mandi)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
