Móréh Tamás ugyan még nincs tizenegy éves, de sorra halmozza a sikereket – olvasható a Hungary First honlapján. A pár éve íjászkodó kisfiú már több mint húsz érmet szerzett, tavaly áprilisban pedig világbajnoki címet is ünnepelhetett.
A Marosszéki Íjászegyesületet 2009-ben alapította egy baráti társaság, amely több mint egy sportkör. Az íjászok honlapján megtalálható célok között olvasható többek között az ősi magyar hagyományok megőrzése, a magyarság és Erdély képviselete külföldi versenyeken, kapcsolattartás anyaországi íjászszervezetekkel, és talán a legfontosabb: a magyar tartás, büszkeség, erkölcs és összefogás helyreállítása és növelése.
Ennek az egyesületnek tagja az Erdélyben élő Móréh Tamás, aki az íjászkodás mellett sok más sportban is jeleskedik: úszik és tornázik is, valamint karatéban is kipróbálta már magát. A legkiválóbb eredményeit azonban az íjászkodás területén érte el a fiatal sportember: több mint hússzor állhatott dobogóra, tavaly áprilisban pedig világbajnoki címet is ünnepelhetett a Brassó megyében megrendezett teremíjászat-versenyen. Tamás több romániai ellenfele mellett svájci, valamint észt sportolókat is maga mögé utasított a kitartó munkának és az intenzív edzéseknek köszönhetően.
A versenyre való felkészülés nem egyszerű feladat, hiszen több elemből áll: a bemelegítés magába foglalja a nyakkörzést, a karok emelgetését, valamint a fekvőtámaszt is. Ezenkívül van még egy különleges módszer, amivel az ifjú bajnok felkészül az edzésekre: az ostorcsapkodás. Tamás a karikás ostort megforgatja a feje felett, s csapkod is vele párat. A hagyományőrzés mellett gyakorlati funkciója is van – az ostorhasználat megedzi a karokat.
A megfelelő bemelegítés után a test külső felkészítése következik. Tamás alkarvédőt vesz fel, húzókesztyűt a jobb kezére, valamint a tegez és a tarsoly is elmaradhatatlan kelléke az ifjú íjásznak.
Összesen négy íja van, ezek közül kettő hagyományos, egyet pedig Kisjenőn kapott egy verseny után, amelyet megnyert. De a négy közül a kedvence az ablakos vadász-reflex íj. Az ablakos íj egy olyan speciális eszköz, ahol a nyílvessző nem kézfejen szalad ki, hanem egy kisebb ablakon.
Móréh Tamás néhány év alatt már több mint húsz érmet szerzett
Fotós: Boda L. Gergely/Liget.ro
A fiú kedvenc nyílvesszői karbonból készültek, elmondása szerint azért, mert könnyebbek és egységesebbek. A favesszőket be kell lőni, hogy hajlékonyak legyenek. Hozzátette: nem csak a vessző anyaga számít, a hegy mérete és a toll is fontos.
A sportiskolába járó, most ötödikes Tamást valószínűleg az édesapja fertőzte meg az íjászkodással. Erről Móréh Zoltán bővebben is mesélt:
– Az én gyerekkori álmom volt, hogy íjászkodjak, s megfertőztem a családot. Házi készítésű íjjal kezdtünk, az elsőt egy sílécből készítettük. Amikor láttam, hogy kezd jobban menni, akkor kezdtünk befektetni a felszerelésbe, majd kezdtünk versenyekre járni – mondta a korai évekről a büszke apa, aki szintén szokott versenyezni.
Míg az édesapa a felnőttek között képviseli az egyesületet, addig fia a tizenhárom éven aluliak kategóriájában ragad íjat.
Az edzéseket nyáron a festői szépségű kishegyszőlői tetőn tartják, míg rossz idő esetén egy kövesdombi tornateremben gyakorolnak.
Édesapja után maga az ifjú erdélyi fiú vette át a szót, aki elmondta, mit is szeret annyira ebben a sportban.
– Nagyon szeretek célozni, s fegyverekkel lőni. Eddig ez a kedvenc sportom a torna után – mondta. Hozzátette, hogy azt szereti, ha sokan vannak egy versenyen, és erős ellenfelek ellen lőhet.
Tamás beszélt a példaképeiről is. Kassai Lajos lovas íjász mellett Mónus Józsefet tiszteli nagyon. Utóbbi már aláírta húzókesztyűjét, viszont Kassai szignójára még vadászik a fiatal világbajnok.