ÁRNYAK BIRODALMA
Néztem a macskát Vona Gábor hátán és Karácsony Gergely ölében. Gondoltam, elmehetnének közösen az ellenzék miniszterelnök-jelöltjei Gibraltárra, ott majmok ülnek a gyanútlan turista vállára. Aki röhejessé akarja tenni magát, jobb helyet keresve sem találna a fotózásra. Ebbe a bágyadt hangulatba robbant bele a hír: új mozgalmat alakított a rendszerváltozás utáni kormányok több tagja, akik közül néhányan arra is készek, hogy szerepet vállaljanak a szocialisták által lízingelt jelölt árnyékkormányában.
Az árnyak szószólója Balázs Péter volt uniós biztos, exkülügyminiszter, aki maga is kacérkodott a közös kormányfőjelöltséggel. Mivel azonban épp annyi esélye volt, mint Karácsonynak, mára egy választási minimum program kidolgozására redukálódott a nagy ellenzéki összeborulást támogató ambíciója.
Bár, jelzik, kormányprogramot is írnak szívesen, ha valaki szépen megkéri őket rá. Nem tudni persze, miért nem új pártot alakítanak inkább, ha a meglévőkből annyit sem néznek ki, hogy programot tudnának választóiknak adni, de áprilisig még bármi megtörténhet.
Mindenesetre a lebegő rémalakokat a rendkívül elmés, a balliberális oldalon régen nem tapasztalt innovatív gondolkodásra utaló Válasszunk! 2018 (V18) gyűjtőnéven emlegethetjük ezentúl. Miután a legkisebb, kimutathatatlan támogatottságú formáció adja Karácsony személyében a közös miniszterelnök-jelöltet, nincs mit csodálkozni azon sem, hogy az árnyékminiszterek a feledés homályából próbálják elődugdosni meglehetősen elgyötört fejeiket. Az viszont lényeges kérdés, hogy sülhet-e ki bármi jó abból a kezdeményezésből, aminek eleve rossz a kiindulópontja.
Balázs Péter szerint az ország sorsáért érzett felelősség és aggodalom tartja össze őket, mert szerintük nem jó irányba mennek a dolgok. Mint a külügy régi motorosa, ő a nemzetközi pozíciónkat látja veszélyben hosszabb távon, ezért reaktiválná magát, ahelyett, hogy az unokáival foglalkozna.
Csak szólok, hogy közel hárommillió embert tart össze ugyanezen ország sorsáért érzett felelősség és aggodalom, vagyis annak megakadályozása, hogy ez az árnyékbagázs visszatérjen, és eltérítse hazánkat a nehezen megtalált helyes iránytól. Ezen politikai közösség számára épp az a választás tétje, hogy a sok-sok erőfeszítéssel elért eredményeket senki ne tudja kétes értékű pozíciókért lenullázni a következő ciklusban.
A V18-csoport azok élére szeretne állni, akik Brüsszelt nem Magyarország ellenségének, hanem a nemzeti felemelkedés támogatójának tekintik. Ez viszont megint félreértelmezése a kormány és az unió között zajló vitának.
Az Orbán Viktort támogatók gondolkodásában nem eleve ellenség Brüsszel. Akkor válik azzá, amikor korlátozni akarja a nemzeti önrendelkezést, amikor újabb döntési jogköröket vonna el, és a nemzeti felemelkedés céljait szolgáló forrásoktól fosztaná meg hazánkat büntetésként, amiért merészelünk jobb megoldásokat javasolni Európa problémáira annál, amit a sóhivatal eddig kiizzadt magából. A nemzeti oldal szeretné a legjobban, ha Brüsszel nem lenne ellenség, ellenben egyáltalán nem akar kormányváltást.
Állítólag vannak jobboldali tagjai is az árnyak seregének. Hogy Bod Péter Ákos és Mellár Tamás mit keres közöttük, azt majd nyilván elmesélik egy törpemalac hátát vakargatva. De Vona Gábornak minimum valami mitológiai lényt kell a vizsla és a cicus után kerítenie, ha megfelelő választ akar adni arra a kihívásra, amit a V18 elképesztően kemény csapata jelent.
Elaludni viszont tilos a szappanopera közben. Erre ügyeljen minden hazája sorsáért igazi felelősséget érző, aggódó választópolgár!
(Gajdics Ottó, magyaridok.hu)
