Azt biztosan tudták Lovas Istvánról, hogy politikai fogoly volt, de azt nem, hogy végignevette a komcsi börtönéveket. Állítólag már a magánzárkából is vigyorogva lépett ki. A börtön után névházassággal szabadult a vasfüggöny mögül. Egyenesen Kanadába utazott, aztán bejárta a világot. Beleszeretett egy félig indián nőbe, akitől két gyereke is született.
Neves külföldi egyetemeken tanult, de halálosan untatta a történelem, csak a politika hozta lázba. Harcos antikommunistaként öt évig dolgozott a Szabad Európa Rádióban.
New York-i lakásán megszállhatott minden külföldre szakadt magyar, aki gyűlölte a Kádárékat. Ingyen laktak nála a Soros-ösztöndíjasok is. Így a rendszerváltás előtt az akkori demokratikus ellenzék nagyjaival, Demszkyvel, Kőszeggel, Rajkkal borozgatott éjszakákon át, aztán amikor már hazatérve, Magyarországon egy konzervatív lapnak kezdett írni, ugyanők lenácizták.
Ha baloldali libsi lett volna, talkshow-kban mesél kalandjairól, főzőműsorokban értekezik a portugál konyha ízvilágáról, életéről több részes film készül állami támogatással, és rangos szakmai díjat neveznek el róla.
De jobboldali publicista volt, és hiába a legfelkészültebb, a legtájékozottabb, a fősodratú médiától (ahogy ő nevezte) nem, inkább csak olvasóitól kapott elismerést. Bár az sem volt kevés, hiszen könyveivel vezette a sikerlistákat, hetente hívták előadni, rádióban elhangzott jegyzeteit százezrek hallgatták.
Közben persze még a jobboldalon is féltek tőle. „Lovas túl sok” – mondták róla a megfontoltak. Radikalizmusa többeket elijesztett. Pedig ha tudták volna, hogy még Horn Gyulának is meg akart bocsátani, nem tartják olyan megosztó személyiségnek. De rosszul ítélték meg, ezért is kértek tőle olyan kevés interjút.
Szerencsére tizennyolc évvel ezelőtt készült róla egy hosszabb portré, amelyben sok mindenről beszélt egy kis közösségi adó, a Civil Rádió akkori munkatársának, Maráczi Tamásnak (akinek külön köszönöm, hogy hozzájárult az utánközléshez). Lovas tabukat döntött, nem riadt vissza egyetlen témától sem, és ami leginkább rokonszenvessé tette: szorgalmasan oszlatta a neve köré szőtt legendát.
Már akkor is többet ért ez az interjú annál, minthogy egy kazettán rögzítve majdnem két évtizedig a szekrényem mélyen porosodjon, de Lovas Pista sajnálatos halálával még inkább felértékelődött.
Az interjú:
(forrás: Szikszai Péter, magyaridok.hu)