A Telex Most jövök című műsorának első vendége Kepes András volt, aki 50 éve van a pályán, 75 születésnapjára pedig új könyve jelenik meg Két macska voltam címmel.
Az egykori tévés személyiség a beszélgetés során többek között kijelentette, hogy szerinte „a Kádár-rendszerben intelligensebb vezetői voltak az állami médiának, a jelenlegi hatalmat kizárólag a saját zsebe érdekli, az emberekből kinevelték a szolidaritást,
a társadalmat pedig apátia és reménytelenség jellemzi”.
Majd hozzátette, hogy ő pedig addig marad a Metropolitan Egyetemen, amíg elmondhatja, mit gondol a világról.
„Ott kell élni, ahol az ember a legjobban fel tudja idegesíteni magát”
A műsor során Fábián Tamás, a Telex újságírója egy ponton úgy fogalmazott, hogy ahogy végignézte Kepes András munkásságát, megállapította, hogy az egykori tévés újságíró életében meghatározó volt a magyarság. Felidézte, hogy bár az egykori műsorvezető több külföldi országban élt és több nyelven is beszél, mégis mindig hazatért Magyarországra.
Erre Kepes úgy reagált, hogy a külföldi barátai is többször felvetették neki, hogy miért nem marad kint az adott országban, mert „ott is fel tudná magát találni”. Majd azzal folytatta, hogy van egy olyan elmélete, hogy
ott kell élni, ahol az ember a legjobban fel tudja idegesíteni magát, mert az azt jelenti, hogy az fontos számára”.
Ezután egy érdekes hasonlattal élt. Szerinte „a magyarság olyan, mint a malária, ha egyszer bekerül az ember vérébe, ott is marad”. Itt megjegyezte, hogy több olyan barátja is volt, akik fiatal koruktól kint éltek külföldön, mondjuk az Egyesült Államokban ’56 után, „de amint elkezdtek öregedni, a szívük visszahúzta őket Magyarországra”.
– írja a libsi Kepes. Szóval értjük, értjük, lehet visszavágyni idősen Magyarországra, ez szépen hangzik, de maláriához hasonlítani a magyarságot? Voltunk mi már gombák, meg sárban dagonyázó disznók, meg mélymagyarok, akik jöttek a „szarból”. Szóval most már maláriások is vagyunk. Remek, köszönjük Kepes elvtárs!
mindenszo.hu
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
