Döntött az Európai Bíróság: az uniós joggal összhangban áll a jogállamisági mechanizmus. Bár a jogi akadályok elhárultak, a végeláthatatlan politikai csaták csak most kaphatnak új lendületet.
Döntött az Európai Bíróság: jogszerű a jogállamisági mechanizmus. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bíróság elutasította Magyarország és Lengyelország indítványát, az eljárás költségeit pedig az indítványozók fizetik. A jogállamisági mechanizmust az Európai Bizottság javaslatára az Európai Tanács aktiválhatja. Ha ez megtörténik, különböző jogállamisági kritikák alapján a tagállamoknak egyébként járó uniós pénzek kifizetését függeszthetik fel.
A mai ítélet megsemmisítés iránti kereset alapján született. Megsemmisítés iránti keresetet a tagállamok, európai intézmények, sőt magánszemélyek is indíthatnak, amennyiben úgy ítélik, hogy valamely jogi aktus ellentétes az uniós joggal. A jogállamisági mechanizmusról szóló rendeletet 2020. decemberében fogadták el, 2021. január 1-jén pedig hatályba lépett. Alkalmazását azonban mindaddig felfüggesztették, amíg a mai ítélet meg nem születik.
Ha a politikai akarat meg is születik a mechanizmus aktiválására,
– a mechanizmusról szóló rendelet ugyanis hónapokon keresztül át tartó egyeztetést ír elő a tagállamok és az uniós csúcsszervek között.
Jogi részeredmény a politikai csaták végtelenjében
Bár sokak a megváltást várták a mostani ítélettől, a döntés valójában csak egyfajta jogi részeredmény. Tudniillik a lengyel alkotmánybíróság tavaly októberben határozatban nyomatékosította, hogy az uniós integráció legújabb fejleményei már a lengyel alkotmány hatáskörét veszélyeztetik. A testület döntésében az uniós jog alapjainak ment neki, ennek fényében pedig
Tudniillik Lengyelország immár egyébként is különböző kötelezettségszegési jogcímeken százmillió eurós nagyságrendben tartozik Brüsszelnek bírság címén. Lengyelország nem enged és nem fizet, ezért az Európai Bizottság a tagállamot illető kifizetésekből vonja le a követelt összegeket.
Mindemellett politikai játszmák azonban a mechanizmus kapcsán bizonyosan folytatódnak tovább. A játszma többtényezős. Egyes, a „magyarlengyelezésben” otthonosan mozgó európai parlamenti képviselők, például Daniel Freund zöldpárti politikus „attól tart”, hogy eleve
A kezdőlökést Berlinből vagy Párizsból kaphatná meg, egyes bennfentes hivatalnokok szerint azonban a hazájában újraválasztásban érdekelt Emmanuel Macron nem akarja jogállamisági játszmákkal beárnyékolni az Európai Unió soros elnökségét. Az Európai Bizottság egy másik hivatalnoka hazánk kapcsán a következőket mondta a Politicónak:
„Ha Magyarország esetében a mechanizmust be lehet indítani, be fogjuk indítani; az egyetlen politikai kérdés az, hogy ezt a választások előtt, vagy után csináljuk.”
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a jogállamisági mechanizmus beindítása nem kizárólag az Európai Bizottságon múlik – a végső döntést a tagállamok vezetőiből álló Európai Tanács hozza meg minősített többséggel. Ez
Tudtuk előre
A döntés nem váratlan, sőt, a papírformának megfelelő. Az Európai Bíróság főtanácsnoka, Manuel Campos Sánchez-Bordona már tavaly decemberben előrevetítette, hogy a magyar és a lengyel fél keresetét el kell utasítani.
„Elvárásaim szerint az eljárás hamar véget ér. Álláspontom szerint hónapokról, mintsem évekről beszélünk” (“I expect the proceeding to go fast. In my view, we are talking about months rather than years.”)
– nyilatkozta 2020. decemberében Vera Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős biztosa, a Bizottság alelnöke. Várakozásait a jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet körüli bírósági procedúrával kapcsolatban osztotta meg: ekkor úgy kalkulált, hogy az Európai Bíróság gyorsított eljárás keretében tárgyalhatja az ügyet.
az ítélethozatal pedig 2022. február 16-án meg is történt.
Tavaly december elején az Európai Tanács tagjai megállapodást kötöttek az uniós költségvetésre és az ahhoz kapcsolódó finanszírozási mechanizmusra vonatkozóan. Az elfogadás körülményeit érdemben bonyolította, hogy az Európai Parlament politikai javaslatára a költségvetésről és a hitelfelvételről szóló rendelethez egy harmadik is kapcsolódik, amely a szóban forgó jogállamisági mechanizmusként terjedt el a köztudatban. A tagállamok tárgyalóasztalán e három témakör politikai szempontból egységet képező csomagként szerepelt. Ennek megfelelően Európai Unió közéletét alapvetően formálta, hogy a jogállamisági mechanizmus feltételrendszere hogyan és miképpen befolyásolhatja a tagállamok szuverenitását.
„Magyarlengyelezés” a magyar és a lengyel álláspont ismertetése nélkül
„Das Polen- und Ungarn-Bashing” – ez a németek kifejezése arra a jelenségre, amelyet mi itthon csak „magyarlengyelezésnek” nevezünk. Ezt például abból a publicisztikából tudhatjuk meg, amelyet Lucia Puttrich (CDU, Hessen) írt a FAZ hasábjain, elégedetlenségét kifejezve amiatt, hogy az EU az európai egységet szemmel láthatóan a sokféleség rovására kívánja megvalósítani. Puttrich szerint a „magyarlengyelezés” a mélyebb uniós integrációt akadályozza, egyszersmind az egyenrangú tagállamok együttműködését aláhúzó alapelvvel ellentétes.
Ennek ellenére az a narratíva, miszerint az EU legfőbb jogállamisági problémáit Lengyelország és Magyarország testesíti meg, még az olyan mértékadó orgánumokban is érvényesül, mint a Politico. A mai ítélet beharangozójában külön címmel ellátott logikai egység foglalkozik Magyarország és Lengyelország kérdésével,
Pedig a magyar és a lengyel álláspont ismertetése megkerülhetetlen egy olyan eljárással kapcsolatban, amelyet épp az említett két fél indított az Európai Bíróság előtt.
Az eljárást megalapozó keresetben hazánk és Lengyelország azt kívánta elérni, hogy semmisítse meg a jogállamisági mechanizmusról szóló, 2020. december 16-án elfogadott rendeletet, pontosabban annak bizonyos pontjait.
Magyarország és Lengyelország szerint
ugyanis miközben a jelenleg hatályban lévő szerződések pusztán az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó szabályok megalkotását írják elő, a rendelet ezen a felhatalmazáson bőven túlterjeszkedik. A jogállamisági mechanizmus a magyar és a lengyel fél szerint tehát „fából vaskarika”.
Problémás a két ország szerint, hogy a rendeletben használt fogalmak – például maga a jogállamiság – nem kellően meghatározottak, például azért, mert a pontosításhoz szükséges definíciók megalkotása alapvetően lehetetlen. Ez – érveltek a magyar és a lengyel fél –
További aggály, hogy a rendelet alapján a kifejezett esetkörökön túlmenően „egyéb” esetekben is aktiválható a mechanizmus, ami szintén jogbizonytalanságot szülhet.
(mandiner.hu)
Add tovább!
