Ül a HETI HAVAS stúdiójában Havas Henrik meg az ő meghívottja Bolgár György és beszélgetnek, ami azt jelenti, hogy a riportalany Bolgár néha makoghat valamit Havas öndicsőitéseinek másodpercekre korlátozódó szüneteiben.
Az Havas alapvetése – bár tudjuk mindannyian hogy Bolgár György a néphülyítés egyik vitathatatlan császára – miszerint riportkészítésben Havasnál, azaz nála, azaz a TANÁR ÚRNÁL nagyobb formátumot még nem szült hátára a Föld. Mindezt a dicshimnuszt persze saját magára aggatja a következő dialógushoz hűen:
Bolgár: Van olyan műsor és van olyan műsorvezető, amit és akinél ne csinálnál jobbat?
Havas: Nem, nincs…. Ez nem tréfa, tényleg jobban csináltam. Nekem van humorérzékem.
Na, eddig bírtam nézni a két ,,legendát.” Ez is sok volt az öntetszelgő bájgúnároskodásukból.
Tudjuk tőlük, a Hócipő szintűektől, hogy a humor az kizárólag baloldali műfaj, de hogy hogyan képes ez a két parkolópályás politikai veterán bárminemű önkontroll nélkül macskajancsivá zülleszteni saját magát, az egész egyszerűen elképesztő.
Ők, a nagy ,,ellenállók”, a szoci kurzus elvtelen kiszolgálói úgy szépítgetik, retusálják az 1989 előtti szervilisségüket rendszerellenes forradalmisággá , hogy múltuk kifestőkönyvének lapjai belepirulnának, ha képesek lennének a szégyenérzetre a sok mellébeszélésüket hallva..
Pedig csak két káder, Kádár korából. Múzeumi látványosságok, beszélő fejek. Egymás hízelgői, az egymás szemében nagyok prototípusai.
Havas műsorának címe a fenti állításaim tükrében igen-igen bántja a szememet.
A HETI AVAS autentikusabb lenne. Legalább mindenki előre tudhatná, hogy mire számítson tőle és vendégeitől.
Bognár Zsolt /Parabolha/