A közmondás állatszereplői természetesen átvitt értelemmel bírnak publicisztikámban és nem jelentik azt, hogy a mögéjük gondolt emberek bármelyike is háziasított baromfi, illetve sertés volna, ami egy ékezet hozzátoldásával sértés lenne részemről, így mi sem álljon tőlem távolabb.
Most olvasom a Népszavás betűhalmazban bizonyos Szekeres Imre írását ,,Itt az idő összefogni” címmel a jövő évi önkormányzati és európai parlamenti választás MSZP-s szánDÉKÁRÓL.
Minő furcsaság, hogy mindenütt a fránya DK-ba ütközik az ember, de leginkább az ellenzék, még az iménti mondatomban használt teljesen ártatlan szó is a DK-tól való függésükre emlékeztet.
Apropó, Szekeres Imre! Azon túl, hogy az MSZP valamikori erős embere volt, bennem életművének legemlékezetesebb harca, elvesztett hadművelete akkor történt, amikor Honvédelmi Miniszterként 2008-ban, a Gripen-flotta átadásán tartott ünnepi beszédében reménytelen küzdelmet folytatott a betűk szavakká formálásában. Az indokát ne firtassuk, igen-igen sok interpretáció született annak idején. Hukk!
Nos, az Imre azóta takaréklángon ég szökőévenkénti megszólalásaival, a véleményezés pálmaágát jelenünkben kétséget kizáróan párttársa, Lendvai Ildikó viszi előtte a valamikori vörös szőnyeg hűlt helyén, háttérben az Internacionálé dallamával kísérve.
Ott tartottam, hogy Imre az ellenzéki pártok összefogását hirdeti, vélhetően a nagy októberi szocialista forradalom 2. verziójának összellenzéki létrehozásához.
Szekerest hallgatva ,,elmerengek gondolatban gyakran s nem tudom, hogy mi gondolatom van” – Petőfi versét idézve -, mert egész egyszerűen értelmezhetetlennek és országunk szempontjából kifejezetten károsnak vélem a Szekeres Imre-i szándék esetleges megvalósulását.
Ami tény, hogy az Orbán-fixációban szenvedő baloldal képviselői az ég egy adta világon semmiben nem értenek egyet. Egymás lehazugozásában kontinensbajnokok lehetnének holtversenyben egymással és mégis azt kívánják elhitetni az ország közvéleményével, hogyha megnyernének egy bármilyen aprócska választást, akkor hazánk polgárai előtt varázsütésre egymással mindenben egyetértő államférfiakká és államnőkké válnának, sőt ennek megerősítéseként kölcsönösen akár még örökbe is fogadnák egymást.
Van épeszű ember, aki ezt bekajálja?
A kiszámíthatóságnál jelenlegi kiszámíthatatlan világunkban kevés nagyobb kincs létezik. A baloldali liberális reszelék bármilyen pozícióhoz engedése nem szólna másról, mint hogy gondosan kiszámítgatnák az egymás között kiosztható pozícióik számát és arányát. Ezt követően nemhogy az ország irányításában nem tudnának megegyezni, de még abban sem, hogy sajátjaik között miért az fújja a passzát szelet, akinek jó esetben még a szélcsönd is meghaladja a süketelő képességeit.
Nils Holgerson meséjének ludai hiába repkednek és verdesnek szárnyaikkal, Mazsola eszén nem járhatnak túl.
Írásom címe bizony fordítva érvényes, azaz a hangos többségnek álcázott balos kisebbség ludait győzi a sok-sok jobboldali, furfangos, de képességes röfi-pöfi.
Maradjon is így!
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
