Végtelenül távol áll tőlem a pacekból történő negatív karakterformálása másoknak, a politikai mezőben ezt karaktergyilkosságnak nevezik, de Nagy Bandó András esetében muszáj megszólalnom, pusztán azért, hogy érzékeltessem vele, milyen kisstílű viselkedés korban hozzá hasonló művészemberekbe törölnie a lábát, akik uram bocsá, de nem osztják az ő egy és oszthatatlan véleményét a világról, politikai irányultságról és egyéb baloldali felségterületnek gondolt direktívákról.
Már az elején rögzíteni szeretném, hogy Bandó Bandi tehetséges ember. Emlékeimben őrzöm rendkívüli képzettársításait, előadóestjeinek sziporkázó mondatait, bravúros szóleleményeit. Az, hogy a rendszerváltozás után kifürkészhetetlen okokból szerintem rossz villamosra szállt, az legyen kizárólag az egyéni problémája. De, hogy ezzel parallel, folyton azon rugózik, hogy miért nem ő és a nézeteikben hozzá hasonlók fújhatják a passzátszelet művészeti életünk általa, általuk képviselt szegmensében, nos segítő szándékkal, néhány gondolat erejéig engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét az alábbiakra.
Ott szeretném kezdeni, hogy eleve vesztes pozíciónak tartom, amikor sértett, balos művészként mások, mondjuk úgy, hogy világnézetileg nem hozzá hasonló művésztársai zsebében kezd kutakodni. Mi másnak lehetne nevezni azt a magatartást, hogy legutóbbi, a Magyar Hang Kultúrtáj című műsorában azon kezdett el sopánkodni és észt osztani, hogy eddig a számára meg nem adatott, Kossuth-díjjal járó, 2021-ben valamivel több, mint 19 milliós összegért Nagy Feró énekes előzetesen lefeküdt a hatalomnak, hogy azt megítéljék neki.
Nagy Bandó András próbálja beleképzelni magát abba a helyzetbe, hogy Hornék, Gyurcsányék, Medgyessyék, Bajnaiék alatt ő kapott volna ilyen elismerést. – Apró közbevetésként kérdezem, de megkérdezte tőlük, hogy vajon őt miért nem díjazták, amíg tehették volna? – Ha így történik, akkor az maga lett volna a színtiszta függetlenség, a megérdemelt díjjal járó nem kevés „aprópénzért” teljesített objektív igazság, a balos művészet diadala? Ugye nem gondolja ezt komolyan?
Bármely, országosan elismert művésztársának a munkáját pejoratívan minősíteni az milyen magatartás? Nagy Ferót „későn jött ellenállónak” nevezni elég megmosolyogtató, az viszont, hogy az ő megérdemelt Kossuth-díját abban a relációban vizslatja, miszerint Bandó epésen kijelenti, hogy azt „Zenészként először Kodály Zoltán kapta meg, utoljára Nagy Feró. Na most, a kettő közt azért jelentős különbség van.” Ez a kijelentés meglátásom szerint végtelenül övön aluli beszólás. Ezzel az erővel Bandó véleményéhez igazodva a rendszerváltoztatás óta hatalmon levő kormányok színezetétől függően le, avagy felértékelődik a művészi teljesítmény?
Kodály Zoltánhoz viszonyítva a teljesség igénye nélkül, a jobboldali kormányok időszakában Kossuth-díjjal kitüntetett Adamis Anna, Mécs Károly, NAGY FERÓ, Tátrai Tibor, Sunyovszky Szilvia, Balázs János, Koltay Gergely, Tordai Teri, Frenreisz Károly, Balázs Fecó, Jókai Anna, Kovács Kati, Balázs Péter, Demjén Ferenc, Kovács Ákos, Berecz András, Blaskó Péter, Kubik Anna, Kerényi Imre, Makovecz Imre teljesítménye rossz és megkérdőjelezhető, ellenben a balos kormányzatok idején díjazott Lovasi András, Hegedűs D Géza, Máté Gábor, Szirtes Tamás, Koncz Zsuzsa, Dés László, Parti Nagy Lajos, Kulka János, Spiró György, Sztevanovity Zorán, Gálvölgyi János, Kertész Imre, Eszterházy Péter Kossuth-díja pedig még a kodályi életművet is elhomályosítja, mármint a zenészek vonatkozásában? Ők nem feküdtek le?
Nagy Bandó miből gondolja, hogy csupán a pénzért alázkodnak meg jobboldali művészeink? Azt nem tudja elképzelni, hogy a világnézeti azonosság és az abból következő szellemi rokonság okán a jobboldali, magukat konzervatívnak vallók produktuma pénzügyi haszonlesés nélkül is felér a balosok kormánykritikus művészi teljesítményével?
Ne panaszkodjon, ne magát fényezze eddigi életművének dicsőítésével, valamint saját zsenialitásának közhírré tételével, hanem hasson, alkosson, gyarapítson és az utókor majd összegez és eldönti, hogy ettől fényre derül-e.
Ne kollágáit minősítse, azt megteszi a közönség. Végül a poén kedvéért jegyzem meg, ahogyan mindannyiunk élete a művészeti teljesítmények „hol fenn, hol lenn” hullámzásában telik, nemzetközi kitekintéssel annyi megjegyezhető, hogy anno, Bandó Bandi se volt egy Antonió Banderas.
Ettől még, mint NÉPMŰVELŐNEK, ahogy magát nevezi, helye van a magyar szórakoztatás palettáján, de annak összes színét kérem, hogy ne sajátítsa ki, azt hagyja az LMBTQ mozgalmakra.
Bognár Zsolt /Parabolha Fb/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
