Bizonyára emlékeznek még olvasóink arra a kifejezésre, hogy unortodox gazdaságpolitika. Ez volt az a jelzős szerkezet, amellyel meg lehetett különböztetni egymástól azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek 2010 óta ténylegesen történtek hazánkban, és amelyeket a közéleti dementorok próbáltak elhitetni velünk. Hogy az meg mi? J. K. Rowling Harry Potter-regénysorozatában azok a koszlott, szakadt lópokróchoz hasonlító lények, akik köröznek fölöttünk, elsötétítve az eget.
Ahol járnak, ott elsorvad az élet, a víz jéggé dermed, és kiszáll az emberekből minden remény és boldogság, bele a lópokrócba. Ilyen közéleti dementorok azok a tudós közgazdászok, akik kutatásaik során mindig összeomlást vizionálnak, ha jobboldali kormány irányít, és még soha nem találtak el semmilyen gazdasági mutató tekintetében egyetlen számot, adatot sem. No meg az őket követő politikusok.
Amikor a csőd széléről kellett visszarángatni a magyar gazdaságot, akkor a számukra szokatlan intézkedéseket a közgazdaságtan törvényeivel ellentétesnek minősítették. Aztán amikor jelentkeztek az első eredmények, akkor azok fenntarthatatlanságát szajkózták, és még mélyebb gödröt jósoltak, amelybe majd jajgatva zuhanunk bele, mert nem hallgattunk rájuk. Teltek-múltak az évek, a világvége többször is elmaradt, a gazdaság minden mutatója szépen javult, erre azt találták ki, hogy nem elég nagy mértékű a növekedés, és a versenyképességünk egyenesen gyatra. És akkor ezen a ponton érdemes egy kicsit megállni.
Amikor ezt írom, épp kilenc hellyel kerültünk előrébb az egyik versenyképességi rangsorban, és a Coface felminősítette Magyarországot. A hitelbiztosító a gazdasági növekedéssel és az üzleti környezet javulásával indokolta a lépést. Kiemelte azt is, hogy a háztartások fogyasztása, a beruházások növekedése, az uniós forrásokon alapuló fejlesztések és a kedvezőbb hitelfeltételek is mérséklik a kockázatokat. A felminősítéssel Magyarország Lengyelországgal és Szlovákiával került egy szintre. Ennyit arról a dementorvádról, hogy mi még a régióban is mindenben le vagyunk maradva.
Történelmi pillanat volt szeptember 22-én, amikor Magyarország CDS-felára 98 bázispontra süllyedt. Nem mellesleg 2010-ben, a kormányváltáskor ez az érték 200 ponton állt, az IMF-fel vívott küzdelemkor pedig 700 pont felett is járt, de 100 pont alatt még sosem volt. Magyarország adósbesorolása már mindhárom nemzetközi hitelminősítőnél a befektetésre ajánlott kategóriában van, az S&P-nél pozitív, míg a Moody’snál és a Fitchnél stabil kilátással. Ugye nem felejtettük el, hogy nem is olyan régen még milyen gúnyosan emlegették a bóvli kategóriát a dementorok?
Komoly elkeseredésre adhat okot ellenzéki oldalon az is, hogy a magyar gazdaság tartós növekedési pályán van már öt éve, a bővülés több lábon áll, szinte minden szektor hozzájárul. A növekedés ugyanakkor nem járt további eladósodással, az államháztartás GDP-arányos hiánya az elmúlt években rendre alacsonyabb volt a 3 százalékos küszöbnél, az adósságráta mérséklődése pedig sokkal kedvezőbb az uniós átlagnál. Nő a foglalkoztatottság, 4,2 százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta, a rendszerváltás óta nem volt ilyen alacsony a mutató.
És akkor jönnek a világ legundorítóbb lényei, és azzal próbálják elviselhetetlenné tenni az életünket, hogy vészes mértéket öltött a munkaerőhiány, meg milyen alacsonyak a bérek. Mellesleg a kétgyerekes családoknál csaknem 80 százalékos, a háromgyerekeseknél pedig 90 százalék felett volt a nettó reálkeresetek növekedése az elmúlt hét évben.
A dementorok által okozott sokkra állítólag gyógyír a csoki. De a legjobb, ha nem rájuk, hanem a józan eszünkre hallgatunk.
Gajdics Ottó
(magyaridok.hu)
(fotó: MTI/Kovács Tamás)
