Tök és paszuly
A kis magyar politikai abszurd egészen fantasztikus formákat öltött a tegnapi napon. Miközben lelepleződött egy elképesztően pofátlan csalás, amelynek során Simicska Lajos ismét százmilliókkal támogatja törvénytelen módon a Jobbikot, ugyanezen párt fáklyás tüntetésen temette a demokráciát, amiért az Állami Számvevőszék több száz milliós büntetést helyezett kilátásba ellenük egy korábbi hasonló ügylet miatt, tiltott pártfinanszírozás gyanújával. A törvénysértő párt elnöke diktatúrát kiáltott, majd egyik segédje adakozásra kérte az Orbán-gyűlölők pár ezres közösségét, amelyben tököt, paszulyt (LMP, Momentum) meg lehetett találni a teljesen elvakult Vona-hívek mellett. Akár egy nyugdíjasokat átverő termékbemutató után. Ha tetszett, amit láttak, itt a csekk, vegyék meg a pártot!
Elképesztő fogalmi zűrzavar uralkodott el a magyarországi politikai térben. Miközben a szánalmasra sikeredett demonstráció résztvevői teljesen természetesnek vették a szónokok azon állítását, hogy ott, ahol állnak, diktatúra épül, mit épül, már dühöng, ugyanők a leginkább azon derültek, amikor Vona Gábor Puzsér Róbertet azért méltatta, mert szokásához híven minden politikai szereplőt elküldött a fenébe. Ám sem a szónokok, sem a tüntetők nem kerültek börtönbe, vese nem lett leverve, szem nem lett kilőve. Ennyit a diktatúráról.
Az égő fáklyák lángjától megrészegült felszólalók többször emlegettek korrupciót, lopást és átverést a kormánnyal, a Fidesszel és a miniszterelnökkel kapcsolatban, de most is adósak maradtak a magyarázattal, miért szorulnak egy oligarcha segítségére, miért nem tudják szabályosan, a hatályos törvények betartásával folytatni politikai tevékenységüket. Olyannak tűnt az egész hőbörgés, mintha a lelepleződött tolvaj úgy próbálná megúszni a büntetést, hogy a rend őreit és ítélő bíráit vádolja meg lopással, hatalommal való visszaéléssel, erőszak alkalmazásával.
Csakhogy a higgadtan gondolkodó emberek átlátnak ezeken a kínos magyarázkodásokon. Minden józanul gondolkodó választópolgár fölteszi magában a kérdést, hogyan bízhatná olyanokra a törvényalkotói munkát, akik a trükkös csalásoktól és a durva szabályszegésektől sem riadnak vissza a hatalom megszerzése érdekében. Miként tudnák sikeresen kormányozni az országot olyanok, akik saját pártjukat sem tudják törvényesen vezetni azon az úton, ami a hatalomba vezethetne? Mennyire lehet elhinni olyanok ígéreteit, akik ma már legádázabb ellenségeikkel is összeborulnának, ha így lehet közelebb kerülni a hőn áhított húsosfazékhoz?
Az a Jobbik nevezte tegnap a magyar demokrácia ravatalának a Fidesz Lendvai utcai székházát, amelyik nemrég még dölyfös büszkeséggel fortyant föl, ha szélsőséges radikalizmusukat kritika érte: Mi nem vagyunk demokraták! Ebben a szövegkörnyezetben teljességgel érthetetlen, miért nem fontolták meg bölcsebben a Jobbikhoz csapódó egyéb alakulatok, milyen társaságba keverednek, ha egy még ki sem hirdetett büntetés kapcsán a bűnelkövető védelmére kelnek. Így sokunk számára olyan olvasata keletkezett kiállásuknak, hogy a pénzért és a hatalomért a Jobbik mellett az LMP és a Momentum is bármire képes. Ennyit a szegény demokráciáról.
Megvadult balliberális értelmiségiek szokták azzal hitegetni egymást, hogy a Jobbik megváltozott, és már semmi kivetnivaló nincs abban, ha egyesítik gyűlöletüket a regnáló hatalom ellen, csak hát az a borzalmas tagság ne lenne. Kíváncsi leszek, hogyan próbálják megmagyarázni majd, mit jelentett a többször is jól kivehetően elhangzó „füstös” bekiabálás, miközben a tömeg az Orbán, takarodj! rigmust skandálta. Vagy a kormánybuktató cél a sunyi rasszizmus eszközét is szentesíti?
(Gajdics Ottó, magyaridok.hu)
