Elbíbelődök ezzel a Szotyori-Lázár Zoltánnal, töltök vele darab időt, nem kedvtelésből, szigorúan a tudomány végett, úgyis éppen most találták meg a tenger üledékébe fúródva élő óriás hajóférget, másfél méteresre is megnő, iszapot szürcsölget, levágták róla a kemény, meszes vázát, abból csusszant ki maga a rettenetes, puha test, rendszertanilag idetartozik Szotyori-Lázár, ezért pillanatra felhozzuk a fényre, levágjuk róla az aljasságból és éjfekete ostobaságból növesztett vázát, és így tárul elénk a rettenetes, pőre valóság, Szotyori-Lázár maga, aki azt mondja, hogy „az erdélyi magyarság nagyobb része – az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan – megvehető egy marék üveggyönggyel”, itt mindjárt meg is kell állnunk, meg kell állnunk a marék üveggyönggyel megvett észak-amerikai indiánoknál, megállunk, hogy felidézzük a szellemtáncosokat, Wounded Knee lemészárolt harcosait, Ülő Bikát és Varjúlábat, Medicine Lodge varázslóit, Spotted Elk, a sziú főnök haldoklását, miközben a „dicsőséges” fehér seregek már ásták a tömegsírt, felidézzük Sheridan tábornok Toszaui komancs főnökhöz intézett őszinte szavait, miszerint „ha én eddig életemben láttam jó indiánt, hát az mind halott indián volt”, és a parancsot, hogy „öljetek meg annyi bölényt, amennyit csak tudtok”, mert ha másképpen nem tudjuk legyőzni őket, akkor majd éhen döglenek, felidézzük a szifilisszel, náthával és pálinkával elpusztított százezreket, az apacsok utolsó útját a Bosque Redondo rezervátum kopár sziklaplatójára, a biztos és lassú kínhalálba, ahová hamarosan követték őket navajo testvéreik a hosszú harcok után, s csak a kiürült Canyon de Chelly felől fújó szél kísérte őket az úton – felidézzük mindezt, és nem találjuk sehol az üveggyöngyöket, mert üveggyöngyöt csak Szotyori-Lázár szeretett volna kiizzadni a puha testéből, de még egy üveggyöngyre sem futotta, csak a gyalázatra, így aztán Szotyori-Lázár folytatja, az észak-amerikai indiánok után megpróbálja összekenni önmagával az erdélyi magyarokat is,
A cikk a következő oldalon folytatódik…
