in ,

Bayer Zsolt írása – Egy mondat Szotyori-Lázárról

Elbíbelődök ezzel a Szotyori-Lázár Zoltánnal, töltök vele darab időt, nem kedvtelésből, szigorúan a tudomány végett.

 
„ez a marék üveggyöngy a kettős állampolgárság volt” – mondja, s hozzáteszi még, hogy „bármennyire is keserű kimondani, de nem érdemelték meg, ugyanis köreikben még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlamosság”, tehát, hogy jól értsük, Szotyori-Lázár szerint a kettős állampolgárság egy marék üveggyöngy, az erdélyi magyarság pedig egy elhülyült „massza” csupán, így kollektíve, és lássuk be, ezen a hangon még Gyurcsány sem mert beszélni a határon túli magyarokról, persze azt is lássuk be, sokáig azt hittük, Gyurcsány a legnagyobb féreg, de nem, Vona meg Szotyori-Lázár jóval nagyobb, s ez éppen most manifesztálódik a szolnoki Szotyori-Lázár óriás hajóféreg szavaiban, aki szerint az erdélyi magyarok nem érdemelték meg az állampolgárságot (ami amúgy is csak üveggyöngy), az a nyolcvanéves székely öregasszony, aki a csíkszeredai konzulátuson zokogva tette le az állampolgársági esküt, és azt mondta, hogy „most már nyugodtan fog meghalni”, szóval ő nem érdemelte ezt meg, azért nem, mert Borbély Zsolt Attila, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének egykori vezetője kiszállt a férgek bulijából és azt mondta, hogy amit ezek művelnek, igazi nemzetárulás, Szotyori-Lázár szerint ezért a nyolcvanéves székely asszony katarzisa és apoteózisa ott, a csíkszeredai konzulátuson nem egyéb, mint üveggyöngy, amit meg sem érdemelt az az asszony, az „elhülyült massza”, és ez rendben is van így, már holnap ki kell nevezni Borbély Zsolt Attila helyére Szotyori-Lázárt, „új műsorhoz új férfi kell”, illetve esetünkben egy új féreg, aki hitelesen meg tudja jeleníteni és fogalmazni a Jobbik új nemzetpolitikai stratégiáját, s erre, lássuk be, tényleg Szotyori-Lázár a legalkalmasabb.

Bocsánat, mégsem egy mondat lesz Szotyori-Lázárról. Mert be kell valljam, eszembe jutott, hogy kiviszem magammal Szotyori-Lázárt a Gyimesbe, most megyek a hétvégén György Attila barátomhoz Kárpát-medencei írótalálkozóra, szóval gondoltam, betekerem Szotyori-Lázárt valami nejlonba, aztán kiteszem a középloki kocsmában, de az utolsó pillanatban elvetettem ezt a dolgot, mert rájöttem, hogy Szotyori-Lázárnak óriási megtiszteltetés lenne, ha disznóganyés lapáttal agyonvernék a székelyek odafönt a Gyimesekben, nem, Szotyori-Lázárnak élni kell Vonával együtt, húzzák maguk után mindenfelé a fényes, bűzlő nyálkát, lássa mindenki, kicsodák ezek. Illetve micsodák. Úgy bizony…

 

forrás: magyaridokhu