Nehéz annyira dicsérni valakit, hogy hazugnak érezze a dicséretet – jutott eszembe a XVIII. századi francia író, Fontenelle bölcsessége, miután elolvastam a Vona Gáborral készült szombati interjút a Magyar Nemzetben. Itt ugyanis sikerült Vonának azzal a rózsaillatúnak korántsem nevezhető öndicsérettel előrukkolnia, hogy „úgy érzem, sokkal alkalmasabb vagyok ma Magyarország vezetésére, mint Orbán Viktor.” És ezt halál komolyan mondta. Nem szakadt rá sem az ég, de még a plafon se. Igaz, Simicska papírja mindent kibír. Tehát Vona Gábor egyáltalán nem gondolta úgy, hogy ez a sz@rszagú öndicséret hazugság lenne. Sőt!
Fontenelle tehát nagyon is bölcsnek bizonyult, mi több: a jövőbe látott. Halála után ugyanis éppen 260 évvel jelent meg a minap a Nézőpont Intézet közvéleménykutatása, amelyből kiderül, hogy – képzeljék el – a magyar választópolgárok közel fele a fentiek ellenére sem Vona, hanem Orbán Viktor miniszterelnökké választását támogatná. 3,9 millió ember voksolna rá, az összes szavazó 47 százaléka. Vonát – aki csak egy nyúlfarknyival előzi meg Szél Bernadettet – hatodannyian tartják alkalmasnak erre a feladatra.
Pedig jó Gáborunk mindent megtett, hogy ez a szám nagyobb legyen. Emlékezhetünk, október 23-i ünnepi beszédében mindenkinek együttműködést ajánlott a konzervatívoktól a liberálisokig, a jobboldaliaktól a baloldaliakig. Jelezve, hogy őt nem érdekli, ki honnan jött, csak építő szándékkal álljon mögé az Orbán-rendszer leváltásában. A szent ügy érdekében még azt az áldozatot is meghozta, hogy felkeressen melegbárokat, kijárva a homoszexuálisok rokonszenvét. Ilyen a jó pártelnök, lehajol minden pártját támogató „aprópénzért”, azaz szavazatért.
Azt már csak a kisördög mondatja az emberrel, hogy a miniszterelnöki alkalmassági listát toronymagasan vezető Orbán Viktornak érdekes módon ilyesmire sohasem volt szüksége. Számára az Alaptörvény a szent, amely rögzíti például, hogy a házasság önkéntes elhatározás alapján férfi és nő között jön létre. Lehet, hogy ez nem annyira ’kúl’, mint Vona hirdeti, a magyarok azonban mégis buknak rá. Mint ahogy Orbán Viktor a testépítő szalonokat is kihagyta, s Vona Gáborral ellentétben nem tartotta szükségesnek testét hatalmas tetoválással díszíttetni a szavazatmaximálás érdekében. Sőt, még a vasárnapi Fidesz kongresszus előtti utolsó hírek sem szóltak arról, hogy a szemöldökcsipesz mindig ott lenne a keze ügyében napi használati tárgyai között. Tetszik, nem tetszik, a miniszterelnök soha nem édesgette magához üres ígéretekkel a különböző világnézetű választókat, viszont gazdaság- és társadalompolitikájával természetesen megkülönböztetés nélkül szolgálta a baloldaliakat és a liberálisokat éppúgy, mint a jobbosokat és a konzervatívokat. Bér- és nyugdíjemelést, nyugdíjprémiumot, adókedvezményeket, új munkahelyeket, csok-ot, természetesen pártállásra való tekintet nélkül mindenki kaphatott, illetve – a feltételek teljesítésével – igénybe vehetett anélkül, hogy Orbán Viktor bizonygatta volna korábban, hogy mennyire érdekli őt a magyarok pártállása, világnézete. Természetesen semennyire. Nem azért dolgozik, hogy szavazatokat csaljon ki, hanem azért, hogy miniszterelnöki tisztségét esküje szerint a nemzet „javára gyakorolja.”
Bár miközben Vona a vasárnapi interjú szerint a XXI. századba való átlépés feltételének a politikai paletta minden oldala közötti kiegyezést tekinti, nem vette észre, hogy éppen a saját hajójának legénységét felejtette el erről a magvas gondolatáról értesíteni. Vagy ha értesítette is, azok – a cuki kis kutyákat, macskákat simogató, közben hetet-havat összehordó és alapvetően rasszista gyökerű pártelnökük helyett – inkább választják a menekülést a léket kapott, süllyedő hajóról. Talán már nem is kell sokat aludni hozzá és egy új, radikális párt zászlaja alatt sorakoznak majd fel. Vonának meg maradnának a főleg az MSZP-ről, a DK-ról lemorzsolódott szavazók, akik elhitték neki, hogy a Jobbik néppártosodási folyamata egész a kományrúdig repítheti őket.
Egyáltalán nem szükségszerű azonban, hogy a jobbik hasadása megrendítse Vonát saját izmos önbizalmában. Biztos vagyok abban, hogy ettől függetlenül úgy érzi, hogy sokkal alkalmasabb ma Magyarország vezetésére, mint Orbán Viktor. Mert ugye nehéz annyira dicsérni valakit, hogy hazugnak érezze a dicséretet. Különösen akkor, ha valaki saját magát magasztalja az egekig.
Erre mondja egy kedves ismerősöm: – Hagyjál már, a hülyék a túloldalon járnak!
Hogy a Havas Henrik által Vonáról készülő könyv (munkacíme: Zsák a foltját”) az esetleges hajótörés után miről fog szólni, fogalmam sincs.
Az sem lehetetlen, hogy az egész projektet elnyeli az érdektelenség tengere.
(leander.blogstar.hu, Horváth K. József)
