Az Orbán kormány csak a gazdag elitnek kedvezne?
Magyarország az inkluzív növekedésben teljesít a legjobban. A nettó jövedelmek egyenlőtlenségében, a szegénységi rátában, a vagyoni egyenlőtlenségekben és a mediánjövedelemben is a legjobb ötödbe tartozik 74 ország között.
A középosztály aranykora: majdnem megduplázódott a mediánbér 2010 óta
Windisch László, a KSH alelnöke az elmúlt tíz év mediánbéreinek változását kutatta és rámutatott, hogy több évben is erősebb növekedési ütem volt megfigyelhető a mediánbérek tekintetében, mint az átlagbéreknél, ez azzal függ össze, hogy a kereseti eloszlás középső szegmensében volt arányaiban a legmagasabb a keresetnövekedés.
A jövedelem típusú statisztikákban nemzetközileg és általánosan is igaz, hogy a medián mindig alacsonyabb, mint az átlagbér. Az Eurostat adatai szerint 2018-ban a felmért tagországok több mint felénél a mediánbér az átlagbér 84 százalékánál alacsonyabb volt, vagyis a magyar kereseti eloszlás európai viszonylatban egyáltalán nem nevezhető kiugrónak – mutatott rá az elnökhelyettes.
A szocializmusról Amerikából beszélő magazin egyébként is sokszor víziókat és utópiákat kerget, most ismét elrugaszkodott a valóság talajáról. Nézzük a cikk főbb állításait és a tényeket!
„Az Orbán-kormány elmúlt tizenegy évében Magyarországon a jövedelmi egyenlőtlenségek az egekbe szöktek, miközben a szomszédos országokban csökkentek.”
Magyarországon az egyenlőtlenségek alacsonynak mondhatók. A baloldali közgazdász, Dean Baker, a washingtoni Gazdasági és Szakpolitikai Kutató Központ (CEPR) igazgatója is erről írt az Egyensúlyteremtés – a gazdaságpolitika missziója című könyv előszavában.
„A magyar Gini-együttható, az egyenlőtlenség hagyományos mérőszáma 2016-ban 28,2 százalék volt. Ez az érték európai szinten Magyarországot az egyenlőbb társadalmak közé helyezi, a legtöbb kelet- és közép-európai ország közül pedig messze kiemeli.
mára pedig jóval a válság előtti szint alá süllyedt. Emellett a 2018-tól érvénybe lépő magasabb minimálbér már önmagában, további kormányzati támogatások nélkül is biztosítja majd a létminimumhoz szükséges jövedelmi szintet” – írta a progresszív közgazdász már 2017-ben.
Baker szerint a fő kérdés ezért nem az, hogy a magyar gazdaságpolitikai modell méltányosan és széles körben osztja-e meg a gazdasági növekedés gyümölcseit, hanem az, hogy mit kell tenni a modell hosszú távú fennmaradásáért.
Hárommillió mélyszegény országa vagyunk?
Végh is felszállt a magyar mélyszegénység miatt aggódó kritikusok hajójára. Ezen megmondóemberek érveit nagy nemzetközi szervezetek cáfolják meg. Közéjük tartozik Róna Péter közgazdász-jogász, aki 3 millió magyar mélyszegénységbe süllyedését jósolta 2020 végére, ebből azonban tényszerűen semmi sem volt igaz, a Világbank adatai is cáfolták.
Magyarország ugyanis viszonylag jól szerepel a Világbank-féle mélyszegénységi mutató tekintetében – Magyarországon alacsonyabb a szegénység, mint Romániában (3,1 százalék), Szlovákiában (1,3 százalék), Spanyolországban (0,7 százalék), Olaszországban (1,4 százalék) vagy Görögországban (0,9 százalék).
Pedig épp a Makronóm idézte a világ legnevesebb egyenlőtlenségkutatója, Branko Milanovic számításait, amelyek szerint az orbáni gazdaságpolitika a magyar társadalom legszegényebb jövedelmi tizedeinek reáljövedelmét növelte a gazdagokénál sokkal nagyobb mértékben, így nem az egyenlőtlenségek növelésének irányába hat, sőt, Milanovic Twitter-kommentelői szerint a progresszív jövedelmi politika iskolapéldája.
Egy friss Világbank-jelentés (a Shared Prosperity Report) is tartalmaz is erről egy érdekességet: megmutatja, hogy a társadalom alsó 40 százalékának, a szegényebb részénének mennyivel nőtt a reáljövedelme.
2012 és 2017 között éves átlagban az egy főre jutó jövedelem a magyar alsóbb 40 százalék esetében jobban nőtt (4,84 százalék), mint a medián (4,49 százalék) vagy a teljes népesség körében mért növekedés (4,6 százalék). Ez a szám magasabb, mint az elemzésben szereplő bármely fejlett nyugati ország esetében.
Legutóbb egyébként a momentumos Donáth Anna váltott jegyet Végh és Róna hajójára, szinte szóról-szóra megismételve azok mondanivalóját egy Facebook-bejegyzésben, idézzük:
„Orbán Viktor rendszere látványosan megbukott: nem gazdagította a magyarokat, nem csökkentette a vagyoni és társadalmi különbségeket. Nem volt rá képes, mert embertelenségre és igazságtalanságra épült, hiába hazudja magáról, hogy felszámolja az egyenlőtlenséget.
A szegényellenes politikának köszönhetően, mára generációk szegényedtek el. Hiába kaptunk EU-csatlakozásunk óta napi több milliárd forint EU-s pénzt, ezek nem csökkentették az emberek közötti kegyetlen különbségeket, hanem növelték.
Egyértelmű, hogy igazi felzárkóztatás csak egy igazságos és emberséges jogállamban érhető el. A mi feladatunk, hogy a kormány leváltása után egy ilyen országot, egy emberséges és igazságos Magyarországot építsünk.”
Azt is rendre kifejtik, hogy az egyenlőtlenségek felszámolása tekintetében hazug a kormányzat politikája. Vitájuk ebben inkább a mértékadó nemzetközi elemzőkkel van.
Erre az Eurostat is rámutat friss elemzésében, mely szerint 18,9 százalékra csökkent Magyarországon azoknak az aránya, akiket sújt a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázata, ez 11 százalékponttal kevesebb, mint 10 éve, és 0,7 százalékponttal kevesebb, mint 2018-ban. A magyar adat az EU-átlagnál közel három százalékponttal jobb. Az Origo hírportál grafikonon is ábrázolta az adatokat.
Az Eurostat szerint Magyarország olyan országokat előzött meg, mint Olaszország, Portugália, Belgium, Luxemburg, Írország, vagy Spanyolország.
Az Eurostat adatait elemezte a Századvég gazdaságkutató is és megállapították, hogy drasztikusan csökkent hazánkban az anyagi nélkülözésben élők aránya – a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya egy évtized alatt 23,4 százalékról 8,7 százalékra esett. Ez azt jelenti, hogy a hatodik legrosszabb helyről ugrottunk a lista elejére, a kilencedik legjobb helyre az Európai Unió 27 tagállama közül, ami rendkívüli teljesítmény.
A kormányzat munkaalapú gazdaságpolitikát folytat, a szegénység tartós felszámolását a munkalehetőség biztosításában látja, ebben pedig egyre több külföldi közgazdász is egyetért. „Ha munka van, minden van” – hangzik a magyar foglalkoztatáspolitika lényege, amelynek működőképességét jól mutatja, hogy még a járvány tombolása közben is képes volt több mint egymillió munkahelyet megvédeni és a munkanélküliségi rátát alacsonyan tartani.
Sőt, mint azt részletesen bemutattuk, a magyar munkajövedelmek voltak a leginkább válságállóak az unióban, ami szintén a munkaalapú, feszes munkapiac fenntartását prioritásként megcélzó politika eredménye. A koronaválság kezelése alapján a gazdaságpolitika valóban különös figyelmet fordít a munkavállalókra.
A munkahelyeket a járvány alatt is sikerült megvédeni, a foglalkoztatottság szintje 2020 decemberében ugyanúgy 4,5 millió fő volt, mint a járvány előtt 2019 decemberében. Forrás: KSH
„Az Orbán-korszak jellegzetes társadalompolitikáját szándékosan úgy tervezték, hogy kirekesszék belőle az alacsony jövedelmű családokat.”
Véghnek ez az állítása sem fedi a valóságot, illetve az sem, hogy alulról felfelé csatornázták a jövedelmeket, ugyanis az új magyar gazdaságpolitika 2011 óta családonként átlagosan évi félmillió forintot vett el az országot adósságból működtető szocialista elit nemzetközi szövetségeseitől, a globális felső tízezertől, hogy a magyar családok részére csoportosítsa át.
A nagyvállalatoktól többet vont el a különadókkal, a családoknak és a dolgozó embereknek pedig többet adott – egyebek között az egykulcsos személyi jövedelemadón, a családi adókedvezményeken, a családok otthonteremtési kedvezményein és az ingyenes iskolai étkeztetésen keresztül – mutatott rá György László az Egyensúlyteremtés című, a magyar gazdaságpolitika lényegét bemutató könyvében. Valójában a kormányzat épp azt a progresszívnak is nevezhető stratégiát valósította meg, amely a spekulatív, válságot okozó nemzetközi tőkét szabályozta és vonta be a közös teherviselésbe, az újabb és újabb megszorító politikák helyett, amivel végleg leszámolt.
Ezzel érte el a kormány, hogy megérje Magyarországon dolgozni – a Központi Statisztikai Hivatal tavasszal publikált népmozgalmi adataiból pedig kiderül, hogy évek óta először pozitív a nettó migrációs egyenleg, már több magyar jön haza, mint amennyi külföldre költözik ami szitén nem véletlen. Magyarország jól kezelte a válságot, Görögország adósgyarmat lett – foglalta össze korábban mindezt a Makronómnak Christian Anton Smedshaug norvég elemző, az Oslói Egyetem tanára. Annyiban mindenképp igaza van, hogy a görög bérek folyamatos csökkenő trendet mutatnak, Magyarországon viszont 2010 óta megduplázódtak a mediánbérek. A nettó reálbérek 2002 és 2010 között 13, 2010 és 2020 között nagyjából 60 százalékkal emelkedtek, amire a magyar történelemben nem volt még példa.
„Ezek az intézkedések egyértelműen hátrányos helyzetbe hozták a dolgozó szegényeket és a munkanélkülieket, köztük a romák elsöprő többségét, akik Magyarország lakosságának körülbelül 8 százalékát teszik ki.”
Végh az intézkedések alatt azt érti, hogy a legtöbb támogatás a gyermekes családok számára adókedvezmények és államilag támogatott kereskedelmi hitelek és jelzálog formájában érhető el – ami nem meglepő egy munkaalapú társadalomban –, majd a cigányság megélhetése miatt aggódik, pedig épp a cigányság az egyik legnagyobb haszonélvezője a teljes foglalkoztatási modellnek.
Végh aggodalmai itt is alaptalanok, mert a kabinet intézkedéseinek köszönhetően a legszegényebbek jövedelmei nőttek a legnagyobb mértékben a 2010-es kormányváltással, utaltunk rá fentebb is. E vélekedéséhez csatlakozott a Budapesten járva csak a Makronómnak nyilatkozó világhírű közgazdász, Lord Robert Skidelsky, aki szerint a kormány munkapiaci programokkal fantasztikus mértékben segítette a cigányságot. „Amennyit erről tudok, a magyar romapolitika nagyon sikeres” – mondta.
Sok jó magyar gazdaságpolitikai megoldást látok, amelyet támogatnék. De Nyugaton, Nagy-Britanniában és az USA-ban nem tudnék olyan véleményt publikálni, hogy Orbán gazdaságpolitikája jó, mert meg se hallgatnának” – jelentette ki a Makronómnak, hangsúlyozva, hogy a kritikusok a gazdaságpolitikából is csak a politikát látják, ezért nem hajlandók észrevenni a tényeket.
„A humán tőke kialakításához szükséges befektetések kivonása, különösképp az oktatásból, aligha a szokásos módszer a komparatív előnyök megszerzésére.”
Végh az oktatásra költött adóforintokat is keveselli, rámutat, hogy az utóbbi években GDP-arányosan csökkent az oktatásra szánt forrás. Azt viszont elfelejti megemlíteni, hogy az egész unióban csökkent az oktatásra szánt költekezés, így viszont már egyáltalán nem kiugró a magyar adat.
Arról nem esik szó, hogy vajon a költés mennyisége és nagysága jó indikátora-e a minőségi, bevonó oktatási rendszernek.
Az EU-27 átlaga 5,1 százalékról esett vissza 4,6 százalékra, tehát míg az unióban átlagosan 0,5 százalékponttal esett vissza az oktatásra szánt összeg, addig Magyarországon ez a visszaesés 0,3 százalékpont volt, derül ki a Publications Office of the EU elemzéséből.
Makronóm vélemény
Az általában a baloldalhoz köthető politikusok, közgazdászok és megmondóemberek rendre úgy nyilatkoznak, mintha csak egy szocialista kormány lenne képes csökkenteni az egyenlőtlenségeket. A magyar példa alapján a helyzet fordított: 2010 előtt Magyarország tényleg a hárommillió szegény országa volt, míg az utóbbi tíz évben csökkent a szegénységben élők száma, nőttek a reálbérek és csökkent az egyenlőtlenség – úgy tűnik a mostani kormányzat valósította meg a szocialisták álmát, így nem is csoda, ha a baloldal gazdasági-politikai ideológusai nem találják a hangjukat és a nemzetközi közvélemény tudatlanságára alapozva adják el elemzésként valótlanságokat állító politikai véleményüket. A CEU-politológus cikkében az a legszomorúbb, hogy érvelésében nem használ adatokat, a százalék szó mindössze egyszer hangzik el, ábrát vagy statisztikai mutatót elvétve használ. Az objektivitás kedvéért szorgalmasan hivatkozik helyette Scheiring Gábor volt LMP-képviselőre.
Oszd meg a barátaiddal is!
