in

A libsik felsírnak – Meredeken emelkednek az itthoni bérek, hamarosan visszajöhetnek a kivándorolt magyarok

A magyarországi építőipari jövedelemszint már nagyjából eléri a nyugat-európai felét, ez több esetben már elég lehet ahhoz, hogy a kivándorlás jelentősen lassuljon, ha pedig a következő két évben további 50 százalékot emelkednek a bérek, és elérik a nyugat-európai szint 75 százalékát, akkor már nem feltétlenül lesz érdemes külföldön dolgozni..

Meredeken emelkednek az itthoni bérek, hamarosan visszajöhetnek a kivándorolt magyarok

 

A magyarországi építőipari jövedelemszint már nagyjából eléri a nyugat-európai felét, ez több esetben már elég lehet ahhoz, hogy a kivándorlás jelentősen lassuljon, ha pedig a következő két évben további 50 százalékot emelkednek a bérek, és elérik a nyugat-európai szint 75 százalékát, akkor már nem feltétlenül lesz érdemes külföldön dolgozni, és akár elindulhat a külföldön dolgozók visszatelepülése is, nyilatkozta lapunknak Tibor Dávid, a Masterplast elnöke. Ehhez viszont az kell, hogy a jövőre hivatalba lépő új kormány előre gondolkodjon, hogy milyen ösztönzőkkel tudja segíteni az építőipart a 2020-21 utáni időszakban, mert ha az iparágban dolgozók azt látják, hogy az építőiparban lesz legalább 5-6 stabil év, akkor azért már érdemes hazajönni.

A magyar cégek közötti munkaerőelszívásról, ukrán oligarchákról, régiós ingatlanárakról, az uniós pénzcsapok elzárása utáni időkről, a minőségi anyagok kispórolásáról, a pakisztáni munkások idecsábításáról, Paks 2-ről és a stadionépítésekről is beszéltünk a Masterplast vezetőjével.

 A magyar építőipar újra szárnyal, ennek ellenére a Masterplast csoportszintű vagy magyarországi bevételei sem nőttek érdemben az elmúlt években. Ez minek tudható be?

Az építőipar a leglassabban ciklust váltó ágazat, mivel nagyon hosszú egy lakóépület, egy ipari ingatlan vagy akár egy irodaház felépítési ideje, egy kisebb projekt esetében is minimum 1,5-2 év, de sokszor több ennél. Magyarországon a lakáspiac kezdett el elsőként virágozni, az áremelkedés elsősorban a használt lakások piacán hozott egy felfutást az árakban, ami már harmadik éve zajlik, ez pedig először azoknak az építőanyag-gyártóknak az életét segítette, akik festékkel, csempével, belsőépítészeti termékekkel foglalkoznak, ebben a szegmensben már 2014 óta erős éveket láttunk. Az újlakás építés felfutása viszont csak 2016-ban indult el. A Masterplast szigetelőanyag-gyártó, a mi termékeink jellemzően a projektek második fázisában épülnek be, ezért nálunk a valóban erős számok idén jöttek, az első félévben a magyarországi bevételek növekedése meghaladta a 20 százalékot, ráadásul az év második felében gyorsulásra számítunk, az év egészében bőven 20 százalék felett lehet az éves hazai növekedésünk.

Az európai és azon belül a régiós konjunktúra erős, ez hogyan csapódik le a Masterplast számain?

A régióban más a helyzet, mint nálunk, hiszen ott a válság után nem volt akkora az építőipari visszaesés, így most a növekedés sem olyan dinamikus, mint Magyarországon, ahol a korábbi 8 ezer lakás után idén 16-20 ezer is épülhet, vagyis a kivitelezői kapacitás függvényében a piac több mint duplájára nőhet. Alapvetően jól teljesít a lengyel, a szlovák, a cseh és a román piac, de ott nincs ekkora növekedés, a volt jugoszláv tagállamokban pedig igencsak visszafogott az építőipari aktivitás, Horvátország kimondottan depressziós, az Agrokor-csőd minden szektorban éreztette hatását, Szerbiában pedig továbbra is nagyon kevés új lakás épül, mivel magas a kivándorlás és kevés a befektethető tőke. Az ukrán építőipar igencsak hektikusan változik, kiemelkedő éveket lényegesen gyengébbek váltanak, ami nagyban függ a devizaárfolyam alakulásától is.

Azért nem csak a gazdasági növekedés, hanem az állami ösztönzők is sokat segíthetnek az építőiparon.

Ez valóban így van, az állami támogatások fontos szerepet játszanak az építőipar felpörgetésében, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az alacsony kamatkörnyezet, az alternatív befektetések alacsony hozama mind az építőipar növekedése felé hatott. A magyar építőipart tavaly év elején megsorozták pozitív intézkedésekkel, így gyakorlatilag padlógázzal, kipörgésgátló nélkül indult el a magyar építőipar, az alacsony kamatkörnyezet, az elmúlt években elmaradt beruházások, az emelkedő jövedelmek és az állami ösztönzők, mint a CSOK, az 5 százalékos áfa valamint az uniós és állami forrásokból történő intézményi felújítások egyszerre indították be a piacot. Összességében üdvözlendő az állami segítség, de azt is kell látni, hogy most hihetetlenül sok projekt van, elszabadultak az árak, nincs kivitelező, arra számítunk, hogy ez a piaci helyzet 2018-19-ben is fennmarad. De nem csak a kivitelezők, hanem az építőanyag-gyártók is kapacitásproblémákkal küszködnek, nekünk is fel kell venni a tempót, ami nehéz, mert 2008 óta több termékcsoportban a töredéke fogyott annak, mint most, nyilván senki nem várt 9 évet készen álló munkásokkal és üzemekkel, hogy végre elindulhasson. De a legnagyobb probléma nem itt van, hanem a kivitelezésben. Építőanyagot még alapvetően stabilan meg lehet szerezni egy projekthez, de a kivitelező lekötése ma már rendkívül nehéz kulcsfeladat. Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában évek óta működik a magyarnál valamivel kisebb intenzitású támogatási rendszer, Lengyelországban például régóta kisebb az új lakások áfája, mint az általános áfa, ott nem is volt olyan hirtelen adrenalinlöket a fejlesztésekben, mint Magyarországon.

Hirtelen fellépő kapacitáshiány, meredeken emelkedő ingatlanárak, most már látjuk az adrenalinlöket káros oldalait is a hazai építőiparban. Hogyan kellett volna beépíteni az ösztönzőket a rendszerbe?

Nyolc éven keresztül mindenki arra panaszkodott, hogy nincsenek ösztönzők, úgyhogy nem igazán érzem problémának, hogy most vannak. Ráadásul érdemes azt is kiemelni, hogy az állami ösztönzők nem gerjesztenek mesterséges buborékot, régiós összehasonlításban még mindig nem magasak az ingatlanárak, hiába duplázódtak meg Budapest egyes pontjain az elmúlt három évben a lakásárak, Pozsonnyal, Krakkóval összehasonlítva még mindig alacsonyak. Az azonban igaz, hogy jobb lett volna, ha valamivel korábban bevezetik az ösztönzőket, hogy lassabb tempóban vegye fel az építőipar a fordulatot.

Akkor a cégek is könnyebben alkalmazkodtak volna.

Pontosan. Most az építőipari vállalatoknak három fontos kihívásra kell választ adni. Egyrészt meg kell tartani a munkaerőt, de bővíteni is tudni kell, ez jelentős bérnyomást helyez a kivitelezőkre, aminek eleget is tesznek, mert a leszerződött munkákat végre fogják hajtani, és magasabb bérért még mindig lehet szakembert találni. Sőt akár már jövőre eljöhet az a pont, amikor sok Nyugat-Európában dolgozó magyar építőipari szakembernek már valós alternatíva lesz a hazatérés. Nem fog tudni annyit keresni, mint Németországban, de a különbség már messze nem akkora, mit az az előny, amit az jelent, hogy otthon lehet a családjával, illetve a megélhetés is olcsóbb Magyarországon, mint Nyugat-Európában.

A másik az építőipar modernizálása, amit szintén helyre tesz a konjunktúra. Mondok egy példát. Pár évvel ezelőtt még kézzel vakoltak egy ingatlant, de ma már mindenki gépi vakolást használ. De további technológiai fejlődés vár az építőiparra, mert kevesebb emberrel kell megoldani egységnyi idő alatt több munkát.

A harmadik fontos dolog, hogy fel kell készülni a 2020 utáni időszakra, vagyis azokra az évekre, amikor már kifutottak az uniós projektek. Úgy tudjuk, hogy a kedvezményes áfa 2019. december 31-g tart, illetve a CSOK-kal kapcsolatban is ez a hivatalos határidő. Fontos lenne mindent megtenni azért, hogy a mostani 3-4 éves erős ciklust ne egy gödör kövesse.

A Masterplastnál idén már elkezdődött a növekedés, de főként olyan termékkategóriákban, ahol alacsonyak a marzsok. Mennyire trendszerű ez a folyamat?

Ezt nem látom általános trendnek, itt inkább arról van szó, hogy a növekedés igen jelentős versennyel párosult, mindenki szerette volna megtartani vagy növelni a piaci részesedését, ez nyomta lefelé az árakat, és emiatt szűkült néhány termékcsoportban a marzs, vagyis nem az történik, hogy az alacsonyabb marzsú termékekben van növekedés, a magasabban nincs. A folytatás az lehet, hogy ahogy a kapacitások megtelnek, a verseny is tompul egy kicsit. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt a Kánaán, mostantól sokkal többet számít az, hogy ki tud határidőre, jó minőségben, megbízhatóan szállítani, mint az, hogy ki lesz 10 forinttal olcsóbb.

Milyen erős a vállalat piacain a konkurenciaharc?

A magyar piac kiszámíthatóbb, nekünk ráadásul hazai pálya, az itteni versenytársakat jobban ismerjük, régóta küzdünk velük hol nagyobb, hol kisebb sikerrel. Itt nagy meglepetést nem várunk, illetve nem ez az az időszak, amikor erősödik a verseny, mivel nemzetközi terjeszkedésbe inkább akkor kezdenek a vállalatok, amikor valamiért beszűkül a hazai piacuk, és el kell adni a legyártott terméket, de most a legtöbb vállalatnak jól megy. Ukrajnában egészen más a helyzet, az a piac kifejezetten hektikus, például azért, mert amikor egy oligarcha mondjuk az importstatisztikákból azt látja, hogy vannak jól működő építőipari szegmensek, akkor hirtelen nagyobb árumennyiséggel belép arra a piacra, lenyomja az árakat, ráadásul nem minden cég fizet áfát, vámot, emiatt minden szereplő marzsa szűkül, ezek az időszakok az eredmény nagy részét elviszik. A hirtelen feltűnő szereplők azonban fél-egy éven belül jellemzően kikopnak, mert hiányzik a szakértelem, nem ismerik a gyártókat, a beszállítókat. Szerbiában viszont tartós versenyre kell felkészülnünk, ott a stratégiát átalakítottuk, jobban fókuszálunk a termékmarketingre, megtettük azokat a lépéseket, amelyekkel stabilizálni tudtuk a piaci részesedésünket, a marzsunkat. A kritikus időszak Ukrajnához hasonlóan ott is a múlt év második és ez év első fele volt, az idei második félévben már egy kicsit javuló környezetet látunk.

A Masterplastnál mekkora problémát okoz a munkaerőhiány?

Magyarországon két oldalról van kihívás a munkaerőpiacról. Az egyik, hogy igen agresszív béremelést kellett végrehajtani részben az állami kötelezettség, részben a munkaerőpiaci verseny miatt. Magyarországon nekünk nagy létszámbővítést igénylő fejlesztésünk az elmúlt egy-két évben nem volt, már azt is sikernek tartom, hogy Székesfehérvár vonzáskörzetében azt a 200 embert, aki a központban, a telephelyen dolgozik, meg tudtuk tartani, és alacsony fluktuációval egy stabil gárdával dolgozunk. A magyarországi termelőüzemünk Heves megyében, Kálon van, az munkaerőpiaci szempontból egy katasztrófa sújtotta övezet, mert annyira sok fejlesztés született Tiszaújvárosban, Gyöngyösön az utóbbi három évben, például az Apollo Tires-nél, a TVK-nál, vagy a helyi pari parkokban, hogy az elszívó hatás miatt tényleges küzdelmet kell folytatni azért, hogy megtartsuk a munkaerőt. Sajnos egy részét nem tudjuk, mert egészen más nagyságrendű fizetéseket kínálnak ezek a vállalatok.
Meredeken emelkednek az itthoni bérek, hamarosan visszajöhetnek a kivándorolt magyarok

A Masterplast káli üzeme

A gumigyártók viszik a munkásokat a szigetelésgyártóktól? Ilyen könnyű az átjárás?

Itt nem a szakmunkásokról beszélünk, hanem a betanított munkásokról. Aki nálunk egy gép mellett dolgozik, az a gumigyártásban is képes gépeket kezelni. Kálon például már a további fejlesztéseinknek is egyfajta gátja, hogy hogyan tudunk munkaerőt találni. Aki a dinnyeföldről be akart jönni az iparba, az már bejött, aki nem jött be, az azért nem, mert vagy nem akart, vagy nem alkalmas. Úgyhogy nehéz, pedig Kálon csak 100 fős az üzemünk.

Akik a Masterplastot elhagyják, azok automatikusan külföldre mennek?

Jellemzően megyén belül maradnak. Székesfehérváron a Videotonnál több mint 10 ezren dolgoznak, nekik ezres munkaerőhiányuk van ipari munkásból, minden helyi médium álláshirdetésekkel van tele, ezért sem könnyű megtartani az alkalmazottainkat. Utólag kifejezetten szerencsés döntésnek bizonyult, hogy nagy létszámot igénylő gyártási, termelési fejlesztéseink Szabadkán indultak el, ahol 2008 óta gyártunk, ott tavaly és idén 300 új munkahelyet hoztunk létre. Az első fejlesztésünk szerb költségvetési támogatással és adókedvezménnyel kombináltan valósult meg, az új gyáregységet a magyar és a szerb miniszterelnök együtt nyitotta meg, ami történelmi esemény volt, mert Szerbiában az elmúlt 100 évben nem fordult elő, hogy két ország vezetője nyit meg egy beruházást, és mindenki büszke rá. A magyar fél azért, mert a cég a vajdasági magyaroknak munkát adó munkahelyet létesít, a szerb pedig azért büszke rá, mert jön a nyugat-európai tőke, befektet, munkaerőhelyeket teremt egy olyan országban, amely komoly munkanélküliséggel küzd. Utólag belegondolva egy ekkora bővítést rendkívül nehéz és drága lett volna Magyarországon végrehajtani.

A második beruházással azt érjük el, hogy magasabb minőségű és marzs-tartalmú piacok felé lépünk, egyrészt a nyugat-európai lakossági építőipari igényeket fogjuk tudni kiszolgálni, másrészt nyitunk az ipari felhasználás felé is. A szabadkai gyárban készülő erősítőhálókat az autóipartól a bútoriparon át a csomagolóiparig mindenütt használják.
Meredeken emelkednek az itthoni bérek, hamarosan visszajöhetnek a kivándorolt magyarok

A Masterplast szabadkai üzeme

A kivitelezői oldali kapacitásproblémák hogyan hatnak a Masterplast működésére?

Mi azt látjuk, hogy most még az eddigieknél is nagyobb igény lenne építőipari anyagokra, ha lenne megfelelő szakember, aki azokat be tudná építeni. A projektek nagy része még így is megvalósul, csak hosszabb idő alatt, ami nálunk úgy jelentkezik, hogy farnehézzé teszi a következő évek értékesítését, emiatt 2018-2019 valószínűleg még erősebb lesz, mert lesznek 2017-ből áthúzódó munkák. Abban reménykedem, hogy a következő években a kivitelezői oldal végre tudja hajtani azt a létszámbővítést, ami miatt azok a projektek, amelyek egyébként megtérülnek, észszerűek, megvan a finanszírozási hátterük, esetleg nem indulnának el, mert nincs rájuk kivitelező.

Pakisztánból hozzunk munkásokat?

Azok után, ahogy Lázár úr reagált erre a felvetésre, én tisztelettudóan azt mondom, hogy az nem megoldás. A magyar építőipar számára a megoldást a gyors alkalmazkodás jelentené, ha olyan ütemű lenne a jövedelemnövekedés, hogy a külföldön dolgozó magyar szakemberek elkezdenének visszavándorolni.

Milyen bérkülönbségnél lehet ez már reális?

A magyarországi jövedelemszint már nagyjából eléri a nyugat-európai felét. Mivel a fenntartási költségek itthon alacsonyabbak, egyéb pozitívumokról nem is beszélve, ez több esetben már elég lehet ahhoz, hogy a kivándorlás jelentősen lassuljon, ha pedig a következő két évben további 50 százalékot emelkednek a bérek, és elérik a nyugat-európai szint 75 százalékát, akkor már nem feltétlenül lesz érdemes külföldön dolgozni, és akár elindulhat a külföldön dolgozók visszatelepülése is. Ehhez viszont az kell, hogy a hivatalba lépő új kormány előre gondolkodjon, hogy milyen ösztönzőkkel tudja segíteni az építőipart a 2020-21 utáni időszakban, mert ha az iparágban dolgozók azt látják, hogy az építőiparban lesz legalább 5-6 stabil év, akkor azért már érdemes hazajönni.

Két év alatt 50 százalékos béremelést ki lehet gazdálkodni a Masterplastnál?

Nem, de erre nincs is szükség, mert mi nem ipari munkásokat foglalkoztatunk, az előbbi gondolatmenet a kivitelezőkre vonatkozik. Magát az anyaggyártást sokkal inkább az automatizáció, a robotika fogja segíteni. Az építőipar rendkívül erős munkáskezet igénylő dolog, a 3D-s háznyomtatás még távoli, és a magyar építőipari kultúrától és az emberek igényétől távol álló lehetőség. Ami minket érint, azokat a kihívásokat további béremelésekkel és automatizálással, racionalizálással, hatékonyságnöveléssel lehet megoldani.

A robotizáció reális megoldás az építőipari munkaerőhiány kezelésére?

Nagyon is, és itt nem feltétlenül ipar 4.0-ás, hanem mondjuk úgy ipar 2.0-ás megoldásokra is lehet gondolni. A csomagolás például a mai napig úgy történik nálunk, hogy a legyártott terméket a kollégák rakják le a raklapra, amit felraknak egy zsugorfóliázó egységre. Ezt az egész folyamatot egy nagyon egyszerű, 30 éve létező robotikával ki lehet váltani, ahol a lejövő terméket automata rakja raklapra, automatikusan csomagolja, legfeljebb egy ember szükséges akár több ilyen gép felügyeletéhez. A modernebb gépekkel és az automatizálással azt tudjuk elérni, hogy a meglévő létszámot megtartva folyamatosan tudjuk növelni a kibocsátást.

Mennyire nehéz menedzselni az építőanyagok beszerzését?

A termékeink közel egyharmadát saját magunk gyártjuk le, 55 százalék bérgyártásban, például Lengyelországban és Kínában készül, és nagyjából 10 százalék az, ahol csak disztribútorok vagyunk, nemzetközi nagyvállalatok termékeit az ő logójukkal, brandjükkel juttatjuk el a vevőkhöz. A bérgyártásban készülő termékek beszerzését jól tudjuk menedzselni, jellemzően 2-3 bérgyártóval is dolgozunk, mindegyiknél van európai és távol-keleti alternatívánk, tehát ha valami miatt megszorulunk egy kulcstermékkel, a távol-keleti, mi úgy hívjuk, a jumbo gyártónknál, például azért, mert csúszik a konténerszállítás, nincs kapacitás, alapanyaghiány van, akkor ezt meg tudjuk oldani, akár európai alternatívákkal. Ahol disztribútorok vagyunk, például a kőzetgyapotnál, ahol három nagy multinacionális vállalat az iparági vezető, egyértelmű, hogy ha anyaghiány lép fel, az mindenkit érint, erre nincs ráhatásunk, maximum lobbizni tudunk, nagyobb rendeléseket adunk le, az évek óta meglévő jó kapcsolatra hivatkozunk. De az biztató a jövő szempontjából, hogy ez a fajta hiány a termékpalettánknak csak 10 százalékát érinti. Nem azt mondom, hogy a többinél nem lehet hiány, de ott sokkal nagyobb a mi ráhatásunk arra, hogy ezt kezeljük.

A saját gyártásban túltermelésbe nem lehet belefutni?

A mi termelésünk leállítható és részelegesen is üzemeltethető. Úgy kell elképzelni például a kőzetgyapot-gyártást, hogy van egy gyár, ami évente egyszer áll le karbantartásra, egyébként egész évben termel. Egy ilyen gyárat felépíteni 4-5 év, ezért van az, hogy amikor felfutás van, nem lehet hirtelen újakat építeni, és nem lehet kapacitást növelni. Vagy már leállították előtte, mert nem volt eladható vagy nyereséges, vagy pedig a kisebb igényű időszakban is 90 százalékon ment. Ez jellemző ma egész Európa kőzetgyapotpiacán, ahol nagyon hosszú várakozási idők vannak. A mi termelésünk, akár az üvegszövet-, akár a polisztirolgyártás gyakorlatilag bármikor leállítható.

Sok helyen “gazdaságos” építéssel kompenzálják az emelkedő munkabéreket, vagyis kispórolják a minőségi anyagokat az épületekből. Mennyire jellemző ez a trend?

Értem a kérdést, de hagy mondjam el, hogy létezik a “gazdaságos” építésnek pozitív olvasata is, mert az is egy trend, hogy az építők gondolnak a későbbi fenntartási költségekre, így már nem csak a törvényi előírások miatt, hanem tudatos tervezésből kifolyólag is javul az épületek minősége, például hőszigetelése. Míg 5 évvel ezelőtt átlagosan 5 centiméter vastag külső polisztirol szigetelést használtak, addig ma már 10 centiméter feletti vastagság az átlagos, ami nem véletlen, hiszen a vastagabb szigetelés legfeljebb 15-20 százalékkal növeli meg a költségeket, miközben a hőszigetelő képesség megduplázódik, vagyis ez a befektetés gyorsan megtérül.

Én úgy látom, hogy az anyagok kispórolása inkább néhány évvel ezelőttig tartó trend volt, ma már abban az esetben, ha a beruházó közvetlenül tudja kontrollálni a kivitelezőt, és saját műszaki ellenőre van, ott a beruházó ezt nem engedi, ráadásul a gyengébb minőségű termékekkel tovább tart dolgozni, több a minőségi probléma, vissza kell küldeni, újat kérni, a kivitelezőknek erre nincs idejük, várják őket a következő munkával. Nekik jó minőségű termék kell, amivel problémamentesen, gyorsan és hosszú távon is működőképesen lehet dolgozni. Ami még árnyalja ezt a képet, hogy jó pár olyan elvállalt, 1,5-2 évvel ezelőtt tenderen megnyert beruházás van ma még folyamatban, ahol az akkori építőanyagárakkal és munkadíjakkal számoltak. Ott két lehetőség van. Vagy el tudnak fogadtatni egy pótköltségvetést az objektíven jelentkező többletköltségekre, vagy a rosszabb alternatíva, hogy a beruházó, aki az állam vagy az önkormányzat azt mondja, hogy megnyerted, ennyiből kell megcsinálnod. Ilyet sajnos láttunk, és ilyenkor megesik, hogy az anyagminőségen próbálják behozni az így keletkezett veszteséget a kivitelezők. Azt látom, hogy az építőiparban egyre erősebb a műszaki ellenőrzés és kontroll, ezért a gyengébb minőségű anyagok felhasználása kiszorulóban van.

A közel nulla energiaigényű házakkal kapcsolatos szabályozás hogyan érinti a Masterplastot?

Nyilván örülünk annak, hogy szigorodnak az előírások, hiszen azzal a polisztirol szigetelés vastagsága növekszik, az eddigi 10 centiméteres fehér helyett 15 centiméter vastag grafitos, szürke polisztirolt fognak használni, aminek a hőszigetelő képessége ebben az esetben duplázódik. Ezzel a termékkel már passzív házat is lehet építeni. Az EU-s országokban hasonló a trend, mint nálunk. Nyilván ez egy sokkal lassabb folyamat Ukrajnában, Szerbiában, Macedóniában, a volt jugoszláv tagállamokban, de a trend ott is ez. A szigetelések vastagodnak, az energetikai igények nőnek.

A devizák árfolyamváltozásai nagyban befolyásolják a Masterplast eredményét. Milyen devizaárfolyamok optimálisak a vállalatnak?

A rövid válasz az, hogy számunkra a viszonylagos stabilitás az optimális, amikor be lehet állni egy árszintre, és nincsenek nagy kilengések. Nagyon összetett a devizapozíciónk, a beszerzésünk jellemzően dollárban és euróban történik, de a helyi vállalataink a helyi termelőktől helyi devizában is szereznek be, az értékesítésünk pedig jellemzően euróban vagy helyi devizában történik. Amire nekünk figyelni kell, az az euró/dollár kurzus, ahol számunkra kedvező az, hogy jelenleg viszonylag gyenge a dollár, az 1,15-1,20 közötti euró/dollár javítja a versenyképességünket, az idei pénzügyi eredményeket viszont rontják azok a fedezeti ügyletek, amelyeket 1,05 vagy 1,08-as árfolyamnál nyitottunk. Folyamatosan fedezzük az előttünk lévő pozíciókat, hogy ez kiszámítható legyen, és a vállalat számára stabilitást hozzon. Egyelőre még nem vettünk fel a jövő évre vonatkozó fedezeti pozíciókat, amíg nem gondoljuk azt, hogy jelentős dollárerősödéstől kellene tartanuk, addig nem is szeretnénk pozíciókat nyitni.

Milyen előrejelzésekre támaszkodnak a devizapozíciók menedzselésekor?

Sok piaci szereplővel vagyunk kapcsolatban, a befektetési alapkezelők tulajdonosok is a Masterplastban, folyamatosan konzultálunk olyan nagy szereplőkkel, mint az OTP Alapkezelő, az Aegon, a Generali, a Concorde vagy a Hold Alapkezelő. Megpróbálunk tájékozódni, beszélni a piaci szereplőkkel, spekulálni azonban nem szeretnénk, ezért mindig csak fékezünk. Ha egyre többen mondják azt, hogy dollárerősödés várható, akkor mi is elkezdjük abba az irányba pozícionálni magunkat. Nem azt nézzük, hogy a pénzügyi nyereségünk vagy a marzsaink hogyan változnak, hanem próbáljuk fékezni a hatásokat. Jelenleg azt látjuk, hogy az euró/dollár árfolyam stabilan az 1,15-1,20 között maradhat, nem várunk nagy eséllyel nagy erősödést vagy gyengülést sem, ha viszont elindul egy trend, akkor folyamatosan elkezdjük a fedezést, legfeljebb a fedezni kívánt pozíció 50 százalékáig. Az éves 20 millió dolláros beszerzési pozíciónkat maximum 10 millió dolláros határidős vásárlással próbáljuk fedezni. Ilyenkor pedig egyszerűen prompt árfolyamon számoljuk el a devizát. A hrivnya némileg kilóg a sorból, mert nem csak volatilis, hanem a piaca nem egy liberalizált devizakereskedelmi piac, például hrivnyában nem tudunk hitelt felvenni, amiből külföldről hozunk be árut. Ukrajnában teljesen kötött a devizagazdálkodás, ezért az az egyetlen természetes védelem, hogy a lehető legrövidebb határidővel próbáljuk értékesíteni a termékeket, azonnal konvertálunk és azonnal visszautaljuk a központon keresztül az áru ellenértékét. Ennek ellenére rövid távon az árfolyamon elképzelhetőek veszteségek, amiket bele kell kalkulálnunk a marzsainkba.

Mik a tervek, várakozások 2017-re és a következő évekre?

Az idei célokat már korábban meghatároztuk, most úgy látjuk, hogy a bevételeink jóval a tervezett 85 millió euró felett lesznek. Az első félévben látott két számjegyű forgalomnövekedésre számítunk az év hátralévő részében is. Ha nem esik le nagyon korán a hó, várakozásaink szerint kiemelkedően erős utolsó negyedévünk lesz. Emellett az eredményességünkre nagy hatással vannak a szabadkai gyárindítás első fázisának többletköltségei a technológiából adódóan, először építettünk ilyen gyárat, és ezekkel nem számoltunk. Ezek olyan értelemben nem egyedi tételek, hogy ha ez a második agy harmadik ilyen üzemünk lett volna, akkor a gázátkötés költségeivel vagy a létszámbővítés áthúzódó hatásával jobban kalkuláltunk volna, utóbbi esetében egyébként legalább 3-4 hónap kell, amíg ténylegesen eléri azt a hatékonyságot a munkaerő, ami már kibocsátást is jelent, és mi 1-2 hónappal számoltunk, tehát a munkaerőköltség már jelentkezett, de a bevétel még nem. Ezen felül arra is felkészültünk, hogy idén és jövőre is jelentős béremelésre van szükség, hogy megtartsuk a munkatársakat, és ezt a hatékonysággal, marzs-növeléssel kell tudni kompenzálni. Viszont a szabadkai termelésünk elindul, és az ebből adódó egyszeri tételeket idén letudjuk, ezért várunk jövőre dinamikusabb marzs-bővülést. A következő két évre alapvetően pozitív külső piaci környezetet és a saját termelésünk folyamatos hatékonyságjavulását várjuk.

Sok befektető pont az alacsony marzsok miatt óvatos a Masterplasttal kapcsolatban. Érdemben el lehet mozdulni a 6 százalék körüli EBITDA-hányadról?

Sajnos jogos ez az észrevétel, de nem is lenne reális az építőipari alaptermékektől ennél lényegesen magasabb marzsot elvárni. Azt gondolom, hogy a konjunktúra éveiben a fedezetünk 6-ról akár 7-8 százalékra is felemelkedhet, de azt látni kell, hogy ebben a területben ennyi van. Amitől komolyabb marzs-emelkedést várunk, az az ipari termékek felé való nyitás, de ennek az eredményei legkorábban 2019-2020-ban lehetnek érezhetőek. Az ipari stratégiánk megvalósításában a habosított fólia területén járunk a legelőrébb, a legnagyobb fedezet mellett termelő egységünk a káli habfóliagyártó üzem, mert az ipari ciklus is jó, nagyon elválik az építőiparitól, a csomagolóipari termékeink EBITDA-marzsa már 10 százalék feletti, ennek az arányát szeretnénk növelni, és az üvegszövetnél és a polisztirolnál is elindítani az ipari termékek gyártását. Összességében az EBITDA-marzs 7 százalék fölé növelése reális cél a következő 1-2 évben.
Meredeken emelkednek az itthoni bérek, hamarosan visszajöhetnek a kivándorolt magyarok

Üvegszövet-gyártás, Szabadka

Épülnek a stadionok, Paks 2, kórházakat újítanak fel. A Masterplast rá tud kapcsolódni ezekre a nagy állami beruházásokra?

A stadionokra és Paks 2-re csak kis mértékben, ott elsősorban specialista vállalatok fognak szóhoz jutni, ezeknél a beruházásoknál jellemzően nem a mi termékeinkre van szükség. Az irodaépületek hőszigetelését meg tudnánk oldani Pakson, de a blokkoknál olyan különleges műszaki megoldásokat kell alkalmazni, amelyeknek Magyarországon, de még talán a régióban sincsen gyártója. A kórházak vagy az iskolák felújításokban viszont abszolút részt tudnánk venni, hiszen a hőszigetelés az egyik fókuszterületünk.

Az újabb termékeitekkel nyugat-európai piacokat akar meghódítani a Masterplast. Mely országokra kell itt gondolni?

Ma a legnagyobb nyugat-európai piacunk Olaszország, üvegszövetben messze a legtöbbet oda exportáljuk. Ma is van élő francia, német, illetve angol és ír partnerünk is, tehát a legnagyobb gazdasági erővel rendelkező országokban már jelen vagyunk, de igazán erős pozíciónk csak Olaszországban és Angliában van. Ha fejleszteni szeretnénk, az elsősorban a DACH-piac, vagyis Németország, Ausztria és Svájc a cél.

Melyik üzemekben várhatók további beruházások?

Kálon a MasterfoamKft.-ben mindenképpen szeretnénk kapacitást bővíteni, ott már be is adtuk a közvetlen kormányzati támogatási igényünket, amit idén elbírálnak. Az egyik nagy nehézség, hogy hogyan tudjuk a munkaerőigényt biztosítani a bővítéshez, jelenleg az ezzel kapcsolatos tervek kidolgozása zajlik, itt jön a képbe az automatizálás, egy a mostaninál sokkal jobban automatizált gépsort vásárolnánk, és ha ez beválik, hozza azokat a számokat, amiket a gyártó ígér, akkor a mostani technológiát is lecseréljük erre. Sepsiszentgyörgyön most nincs tervben bővítés, a jelenlegi kapacitásunk sincs még kihasználva, ott inkább a kapacitás-kihasználtságot szeretnénk javítani.

A bővítés tőkepiaci finanszírozással valósulna meg?

Jelenleg nagyon kedvező a banki hátterünk, növekedtek a banki hitelkereteink is, illetve rendkívül alacsony a kamatszint is, banki oldalról bővülő a forráslehetőség, de a további beruházási terveinkhez, amiket folyamatosan vizsgálunk, valószínűleg szükség lesz külső forrásra, és részben ezért is vagyunk tőzsdei vállalat, igen, innen is szeretnénk tőkét bevonni. Kötvénykibocsátásban nem gondolkodunk, a bankhitel mellett a részvénykibocsátás a reális finanszírozási alternatíva. Társammal, Ács Balázzsal az a hosszútávú célunk, hogy 50 százalékos részesedésünk maradjon a vállalatban, amit el lehet érni úgy is, ha mi értékesítünk, de most valószínűnek tűnik az az út, hogy ha hígulás révén kvázi friss tőkét vonunk be a vállalatba, így csökken a mi részesedésünk az 50 százalékos szintig.

Ha már szóba került a tőzsde, milyen érzés volt végig nézni, hogy sokszor olyan vállalatok részvényárfolyama is a többszörösére ugrott, amelyekről nehéz megmondani, hogy mivel foglalkozik, milyen vagyonelemei vannak, közben a Masterplast részvényeivel közel másfél évig semmi nem történt.

A tulajdonosi változásokba vetett hit csodákra képes ezeknél a papíroknál, de számunkra inkább mérvadó mondjuk egy Graphisoft Park vagy egy Alteo árfolyam-emelkedése. Nyilvánvalóan az, hogy a kis papírok jobban reflektorfénybe kerülnek, és a kis papírokkal is lehet pénzt keresni, az pozitív. Az, hogy néhány kis papír a jelenlegi várakozások miatt az egekben van, ez is pozitív lehet. Remélem, hogy ebből nem lesz csalódás, egy lufi kipukkadása. A BÉT-nek is célja az, hogy ezek a kis papírok erősödjenek.

2016 végén megváltozott a vezetési struktúra és Piry László személyében új vezérigazgató csatlakozott a céghez. Hogyan értékeli a változást?

Időszerű és jó döntést hoztunk. A változtatásnak fontos célja volt a felső vezetői feladatok szétválasztása, amelynek révén jelentősen több minőségi idő jut a vállalat jövőjét építő stratégiai területekre és hatékonyabb hétköznapi működésre. A tervünk bevált és jó irányba haladunk.

(Nagy Viktor, portofilo.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Szikszai: befejezzük a média-rendszerváltást, a PestiSrácokkal verjük le a Gyárfás-emblémát

Hatalmas “stadion” épül – Tizenkétmilliárdot kap a ceglédi kórház az Egészséges Budapest Programban