A XXI. Század Intézet TREND címmel elindított kiadványának első száma a külföldről finanszírozott médiával foglalkozik. A kutatás során világossá vált, hogy a megvizsgált kilenc médiatermék írott anyagainak több mint fele összesített átlagban negatívan állította be a kormány munkáját, és finanszírozásukat éves átlagban 25 és 100 százalék közötti arányban nyerik külföldről. A donorok között dobogós helyen szerepelnek a Soros György által irányított-birtokolt Nyílt Társadalom Alapítványok, az Amerikai Egyesült Államok kormányügynökségei, a nemzetközi alapítványhálózatok és a globális nagyvállalati szektor szereplői. Mindez felveti annak a kérdést, hogy a finanszírozással együtt politikai megrendelés is érkezik-e. Vizsgálatunk eredményei szerint igen.
A XXI. Század Intézet Trend címet viselő, a tervek szerint harmad-negyedévenként jelentkező kiadványa kurrens, de középtávon is aktuális témákat dolgoz fel. Az első szám a külföldről finanszírozott média forrásait és donorjait vizsgálja.
Médiaszuverenitás
Az országok közvéleménye része az adott nemzet és az általa alkotott állam kulturális erőforrásainak. Ennek fontosságát éppen a 2020-as évek elején tapasztalhatjuk meg, minden korábbinál jobban, hiszen a veszélyek korába lépve – előbb a koronavírus-járvány, majd az orosz–ukrán háború és a válaszul érkező elhibázott szankciós politika, illetve ennek gazdasági következményei miatt – a higgadt közvélekedés az, amely kellő felhatalmazást, társadalmi erőt és biztonságot tud nyújtani. Vagy éppen fordítva: a lerombolt bizalom, a hitelvesztés és az általános elbizonytalanodás közepette a pánik hozzájárul a stabilitás odaveszéséhez.
Röviden ez a médiaszuverenitás tétje.
Pontosan az előbbiek miatt nem lehet közömbös, sem társadalmi, sem politikai vagy kulturális, sem pedig gazdasági vonatkozásban, hogy egy adott ország nagyobb elérésű, széles lefedettségű tömegtájékoztatási infrastruktúráján (nyomtatott sajtó, rádió, televízió), különösképpen annak egyre bővülő elektronikus-digitális szeletén (honlapok, közösségi média, online fórumok) milyen információk áramlanak keresztül. Mindez nem választható el a tulajdonosi körtől, illetve attól a donortól, amelyik a működésre forrást biztosít. Ez pedig már a szuverenitással kapcsolatos kérdést vet fel, éspedig azt, hogy a külföldről származó forrásokkal együtt vajon csak anyagi támogatás érkezik-e, vagy politikai megrendelés is, amely a küldő ország, illetve nemzetközi szervezet érdekeit szolgálja.
A Magyarországon működő, részben-egészben külföldről finanszírozott vagy külföldi kézben lévő és kivétel nélkül kormánykritikus médiatermékek működésében a magyar állam stabilitásának szolgálata és a közbizalom építésének szándéka a legkevésbé sem érhető tetten. Érdemes tehát azoknak a forrásoknak az eredetét megvizsgálni, amelyek lehetővé teszik fenntartásukat és működésüket, hiszen így a finanszírozás céljára is fény derül. A külföldről finanszírozott média információs és tájékoztatási tevékenységéből fakadóan nagymértékben alkalmas az indirekt befolyásszerzésre, ami szuverenitássértő gyakorlatot jelent.
Külföldi források és donorok
A XXI. Század Intézet a Magyarországon működő és itt bejegyzett kormánykritikus médiatermékek közül – kizárólag nyílt forrásokon alapulva – megvizsgáltak esetében arra a következtetésre jutott, hogy az online tartalomszolgáltatók (444, Partizán, Telex), a külföldi tulajdonban vagy finanszírozásban lévő médiumok (Szabad Európa, RTL) és a magukra tényfeltáróként-tényellenőrként tekintők (Átlátszó, Direkt36, K-Monitor, Lakmusz) egyaránt külföldi forrásokat kapnak, összesített éves átlagban 25 és 100 százalék közötti arányban. Ezek közvetlenül vagy áttételesen többnyire a következő típushoz tartozó donoroktól érkeznek, példákkal illusztrálva.
A forrásokat küldök között szerepelnek államok külügyminisztériumai és nagykövetségei (Amerikai Egyesült Államok, Hollandia), valamint külföldi pártalapítványok, mint a némez zöldek Heinrich-Böll-Stiftungja és kormányügynökségek (National Endowment for Democracy, United States Agency for Global Media). Jelentős pénzt áramoltatnak a magyarországi ellenzéki médiumoknak egyes alapítványok, különösen a Fritt Ord Foundations, a German Marshall Fund of the United States, a Soros-féle Open Society Foundations, aztán Robert Bosch Stiftung, a Rockefeller Brothers Fund, végül a Sigrid Rausching Trust. A külföldi donorok között egyaránt találunk nonprofit alapokat és támogatáskezelőket (Civitates, Foundation for Democracy and Pluralism, Network of European Foundations, Norvég Civil Támogatási Alap) és a nagyvállalati szektor szereplőit (Bertelsmann, Creditexpress, Google). Az Európai Unió szervei, pályázatai szintén a finanszírozói oldalt erősítik, akárcsak a médiával is foglalkozó nemkormányzati szervezetek (Organised Crime and Corruption Reporting Project, Visegrad Fund, Zinc Network). Végül számot kell adni a külföldi médiumok és kiadóik hazai költéseiről (AFP, Economia, Helsingin Sanomat, Internews).
Mindez azt mutatja, hogy a külföldről finanszírozott média mögött állami és nemkormányzati, nonprofit és gazdasági szereplők egyaránt felsorakoznak.
Az elemzésbe nem vontuk be azokat a külföldi tulajdonban álló és/vagy ott bejegyzett médiatermékeket, amelyek magyar nyelven is szolgáltatnak, illetve hazai partnerségben vesznek részt (Bloomberg, Deutsche Welle, Euronews). Érdemes lenne a kapcsolati háló teljességre törekvő feltérképezése érdekében a külföldről finanszírozott média intézményi kapcsolatainak vizsgálata is, amely számos olyan együttműködő szervezetet találhatna (21 Kutatóintézet, Amnesty International, CEU Demokrácia Intézet, Egyensúly Intézet, Magyar Helsinki Bizottság, Mérték Médiaelemző Műhely, Policy Solutions, Political Capital, Társaság a Szabadságjogokért, Transparency International), amelyek mind hozzájuk hasonló forrásból gazdálkodnak. A jövő kérdése az Egyesült Államok immár közvetlen médiabefolyásának nyílt kiépítése, amely a közép- és kelet-európai sajtószabadság és médiafüggetlenség fejlesztésére hivatkozva az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) nevű állami szervezetén keresztül érvényesülne, amint ez a hivatal vezetője, Samantha Power nemrégiben tett budapesti látogatásán elhangzottakból is kiderült.
Kritikus szinten a kormányellenes média
Nem teljességre törekvő, ugyanakkor főbb csapásirányokat határozottan kijelölő kutatásunk egyértelműen arra az eredményre jutott, hogy a magyar médianyilvánosságban a külföldről finanszírozott tartalomgyártók kritikus szintet értek el, emiatt a külföldi eredetű strukturális finanszírozás szerkezete felveti a hazai érdekek sérelmének kérdését. Ez annál is inkább így van, mivel az elemzésben megvizsgált médiatermékek tudatosan aktivista újságírást folytatnak, hiszen nem pusztán kormánykritikus véleményt közvetítenek, hanem ellenzéki politikai szereplőnek tűnnek föl.
Összefoglalva megállapítható, hogy a tartalmi tekintetben 54 százalékban kifejezetten kormányellenes üzeneteket megfogalmazó médiumok éves átlagban 25 és 100 százalék közötti arányban kapnak külföldről forrásokat.
(xxiszazadintezet.hu)
