„A mocskosszájú új NagyBlanka állítólag a tanáraiért állt ki a ország-világ elé trágárkodni.
Szereplését senki nem kérte tőle, tanárai is inkább kellemetlennek érezték.
Most akkora lett az aggodalma, hogy beperli volt oktatóit, akikért ugyebár vállalta a megalázást.
Vagyis pontosabban csak provokált, hisz most tartja a markát. Jó sok pénzt követel, mondván megalázták őt.
És habozás, aggályok nélkül berángatja tanúskodni érettségi előtt a volt osztálytársait. Nem ismer se Istent, se embert, kegyetlenül átgázol volt barátain, oktatóin.
Két lehetőség van: vagy olyan végtelenül, tragikusan ostoba, hogy mások beszélnek a szájából (a Soros-szervezet, a TASZ »karolta fel«), vagy teljesen gátlástalan. Mások érdekeivel v. általában erkölcsi szempontokkal nem törődik; kíméletlen és féktelen.
Gátlástalanul átgázol bárkin, akik a normalitást képviselik.
És közben azt hiszi magáról, hogy ő Jeanne D’Arc.
A Korunk hősében Lermontov az orosz ifjúság egy tipikus képviselőjét ábrázolja.
Pecsorinnal az a baj, mint minden felesleges emberrel, hogy nem tud mit kezdeni az életével. Nincsen anyagi függősége, azt csinál, amit csak akar. Lenyűgöző szellemi képességekkel rendelkezik, csak mégsem használja ki őket semmire, pláne nem valami jó célra. Csak lődörög a nagy Oroszországban, és nincs semmi, ami vonzaná, életunt, és rövidesen meg is hal.”
– írja Velkovics Vilmos.
[pj-news-ticker]