Elég sok olyan alkotót vagy értelmiségit látok, aki kifelé megy az életből, és visszatekintve az életművére azt érzékeli, hogy könnyűnek találtatik, halála után két perccel még az életrajzírói is elfelejtik. Valahol megértem az ilyenek frusztrációit. Rosszul választottak, és most szembesülnek a következményekkel. Mindenki a saját életét éli, de ami fontosabb, ahogyan a filozófusok megmondták: mindenki a saját halálát halja.
Soros György vélhetően ugyanezzel küzd. Nagyjából az élete végén mart belé a közhely, hogy a pénz nem boldogít, nem viheti magával fogában tartva a túlsó partra. A család nemzedékekre menően anyagi biztonságban, szóval egy kérdés maradt: mi lesz Soros Györggyel, ha már ő nem lesz?
Írni tehetségtelen, gondolatrendszere zavaros és inkonzisztens. Van annyira okos, hogy belássa: nem zseni. Ez lehet a legnagyobb fájdalma.
Soros György saját halála kapujában önnön szobrát faragja. Küldetéstudata van. Küldetése: Soros György, az új messiás. Csakhogy hiányzik mögüle a transzcendencia. Soros György istene Soros György, aki Soros György képében leszállott közénk.
Egy világméretű sakktáblán tologatja a bábukat. És mivel pénzügyi sikerének a titka az, hogy tisztességtelenül játszott, ezért a világmegváltásban is folyamatosan a szája íze szerint változtatja a játékszabályokat. Ő a játékmester, a bíró, a csatár, és ő számolja a gólokat is.
A világtörténelemben láttunk már ilyent. Akinek elég pénz és hatalom adatott, abból diktátor lett, akinek nem, az diktátor szolgálólánya – és kivétel nélkül mindegyik hullahegyeken akart felkapaszkodni az örökkévalóság trónjáig.
Az a helyzet, hogy Soros trónjához most rajtunk keresztül vezet az út. Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni.
A liberárják most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók. Mindegy, hogy nyitott társadalomnak, vagy jogállamiságnak, vagy szolidaritásnak hívják-e a verbális furkósbotokat – mind a jogfosztás eszközeiként szolgálnak. Amikor kétségbe vonják a magyar választópolgárok akaratát, képességét arra vonatkozóan, hogy megválasszák, hogyan akarnak élni, kit akarnak hatalmon látni, akkor tulajdonképpen azt mondják rólunk, hogy nagy az orrunk, büdösek vagyunk és tetvesek.
Alacsonyabb rendű „lényeknek” tartanak. Higgyétek el, gyakorlatilag ezt gondolják egész Közép-Kelet Európáról, minden káeurópai nemzetről.
Az egyébként klasszikus felsőbbrendű gyarmatosító magatartást egy ködös utópiával fejelik meg. Mert Nyugaton se jobb a helyzet, a liberárjáknak is megvan a maguk harca: a másság ájult kultusza azt célozza, hogy ne lehess önmagad. Célkeresztbe fognak bárkit, akit nem tudnak multikulturális embernek faragni. Jobban hangzik, mint az Übermensch, de lényegét tekintve ugyanaz.
Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai.
Semmit nem tanultak a XX. századból.
(origo.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
