Tisztelt Vidnyánszky Úr!
Szomorúan olvastuk legutóbbi nyilatkozatát, mely szerint: „Ha már csak az én személyem az akadály, gond nélkül félre fogok állni.” Ezzel kapcsolatban tudnia kell, hogy Ön – mint a Nemzeti Színház igazgatója – a magyar színházi világ zászlóshajójának kapitánya; az SZFE-lázadás elleni küzdelemben pedig a keresztény-konzervatív tábor Tábornoka!
Túl régóta halasztódik ez az összecsapás, és ha Ön most visszavonulót fúj, akkor minket is cserben hagy, a liberális kultúrfölény pedig beláthatatlan időre prolongálódik! Ez az ügy most már túlmutat a kuratórium és az egyetem közötti csörtén! Rengeteg színész kiáll Ön mellett; akik pedig egyelőre kivárnak, azok csak azért nem, mert még félnek, nem merik elhinni, hogy lehetséges egy ilyen erős lobbyt megbuktatni. Gyakorló művészek ők, akik nem merik kockáztatni az egzisztenciájukat. Nélkülük ugyan kevesebben vagyunk, mégis erősebbek! Nekem már nincs mit féltenem, mert 2009-re módszeresen tönkre, tett szakmailag diszkriminált egy – pedofil és homosz*xuális botrányairól hírhedt, azóta megbukott – liberális beállítottságú színigazgató, Kerényi Miklós Gábor. Nemrég a drámapedagógusi megbízatásaimról is lemondtam; így már nem függök senkitől és semmitől, csak Istentől; és ez jó, ez szabaddá tesz!
Ha Ön most végigcsinálja velünk ezt a küzdelmet, akkor mi is kitartunk Ön mellett mindenkor, bármi lesz is a küzdelem végkimenetele! Mi – mint egyben adófizetők is – nem akarjuk, hogy az adóforintjainkon az országunkat, a nemzetünket, a kultúránkat támadó, lejárató művészpalántákat képezzen ez az intézmény, ezért arra kérjük: Ne adja fel!!!
P.S.: A fenntartó és működtető Magyar Állam jelenlegi kormányának szakminiszterei pedig gondolkozzanak el azon, hogy szükséges-e egyáltalán ebben a formában, ekkora anyagi ráfordítással, ilyen volumennel működtetnie egy olyan oktatási intézményt, amely minden időben „túltermelt”; mert mint azt tudjuk, a végzett rendezők, dramaturgok, színészek töredéke tud csak elhelyezkedni és hosszabb távon megmaradni a pályán. Megfontolásra ajánlom mindezt – elsősorban – Fekete Péter államtitkár úr számára!
Tisztelettel: Kulcsár Lajos színész-drámaíró
