Legutóbb az ellenzéki politikusok megpróbáltak behatolni a szerb közszolgálati televízió belgrádi székházába, hogy személyesen vonjanak felelősségre egy bemondót, aki szerintük túl lelkes az állami propaganda közvetítésében. Előtte a fővárosi önkormányzati hivatalba is próbáltak behatolni, illetve a város területén kihelyezett kordonok bontására is sor került.

Az utóbbi néhány alkalommal már többször alakult ki lökdösődés a tüntetők és az épületeket védő rohamrendőrök között. Egy helyen a rendőröket tojással is megdobálták. Szombaton a hatalmi párt szócsövének tartott Pink televízió épületének a felkeresését is kilátásba helyezték, de végül erre nem került sor. A kereskedelmi tévénél viszont felkészültek a tiltakozók „fogadására”: ásványvizet és üdítőket helyeztek a székház elé felállított asztalokra, hangfalakat állítottak fel a szabadban, a médiaház tulajdonosa pedig a lemezlovas szerepébe bújva várta a tüntetőket.

A tüntetők december eleje óta rendszeresen utcára vonulnak. Követeléseik között szerepel a hatalom és a közmédia tisztségviselőinek lemondása, szabad választások megtartása. Időnként azonban egyéb követeléseket is hangoztatnak. Sokan látnak párhuzamokat abban, hogy Szerbiában most összefogott az ellenzék: szélsőséges és oroszbarát mozgalmaktól kezdve a zöldeken át a szélsőségesen liberális eszméket vallókat is ott látni a tömegben és hallani a felszólalók között.

Ugyanakkor az is elmondható, hogy az országban felaprózódott, szétforgácsolódott az ellenzék. A közvélemény-kutatások szerint ezeknek a pártoknak és mozgalmaknak nincs nagy társadalmi támogatottsága. Az emberek nem bíznak a politikusokban, viszont az Alekszandar Vucsics elnök vezette jobboldali Szerb Haladó Párt népszerűségét és támogatottságát rendre 50 százalék körülinek mérik. Elemzők szerint a teljes ellenzék „civil köntösbe” bújtatása azt jelzi, hogy a másik oldal is tisztában van ezekkel a tényekkel. Így alakult meg a mintegy 30 különféle mozgalomból és ellenzéki pártból a Szövetség Szerbiáért tömörülés mint a megmozdulások fő hordozója. A Faktor Plus intézet mérése szerint 54 százalékos a Szerb Haladó Párt támogatottsága, az ellenzéki Szövetség Szerbiáért pedig a polgárok 14 százalékának élvezi a bizalmát.

Nemcsak Szerbiában, de a térség más országaiban is hasonló folyamatok zajlanak. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy mindez a „spontán” elégedetlenség következménye-e. Míg vannak, akik szerint mindez a diktatórikus módszerek, a szegénység, az ­uniós átlagtól jelentősen elmaradott életszínvonal következménye, addig mások a külföldi titkosszolgálatok tevékenységét vélik felfedezni. Tény azonban, hogy Montenegróban, Albániában, Koszovóban és Macedóniában, de még Horvátországban is vannak „spontán” megmozdulások, tüntetések. Nem kevesen vélik úgy, hogy a Balkánon most máshol már kipróbált technikákkal próbálnak kormányokat buktatni. Az arab tavaszra utalva a sajtóban időnként felbukkan a szerb tavasz szóösszetétel is.