Liberális: – Érdekes cikket olvastam a napokban.
Normális Ember: – Tartok tőle, hogy beszélgetni fogunk róla, szóval, az illendőség kedvéért megkérdem: milyen cikket?
L: – Arról szólt, hogy bár az európaiak döntő többsége még mindig elutasítja a menekülteket, két év alatt mégis nőtt azoknak a száma, akik együtt tudnának élni velük.
NE: – És te elhiszed, hogy így van?
L: – Természetesen. Az egyik legtekintélyesebb közvélemény-kutató cég végezte az elemzést.
NE: – Furcsa a tekintély szó a szádból. De hadd kérdezzek valamit. Szerinted elképzelhető, hogy a szóban forgó felmérést manipulálták?
L: – Abszolút elképzelhetetlen. A felmérést Németországban és Svédországban végezték, ott nagyon erős a civil kontroll a társadalomban, mindenki sokkal korrektebb. Csak Magyarországon vagyunk ilyen gyanakvók. Magyar vagy, gyanakvó vagy – már ne is haragudj.
NE: – Világos. De hadd kérdezzek valamit. Szerinted a politizálásnak mi a végső célja?
L: – Fogalmam sincs, miről beszélsz. Nem is értem a kérdésedet.
NE: – Arra gondolok, hogy mindazok, akik részt vesznek a közéletben, akik irányítják és befolyásolják a folyamatokat, akik meg akarják érteni és magyarázni a világot – miért teszik mindezt?
L: – Érdekes kérdés. Még soha nem gondolkodtam el ezen. Nyilván azért, mert ez a foglalkozásuk. Érdekli őket a politika, és igyekeznek használni. Persze, már aki. Mert akadnak olyanok, aki ostobák és rosszindulatúak.
NE: – Vagyis kétféle politizálás létezik.
L: – Abszolút.
NE: – Mármost nézzük azokat, akik szerinted ártalmasak. Őket hogyan tudnád jellemezni?
L: – A múltban élnek, különféle rögeszméik vannak, sokszor buták, műveletlenek, és nem értik a mai világot. Kézzel-lábbal kapálóznak a realitások ellen. Sokszor rasszisták, homofóbok, rosszat akarnak a másik embernek.
NE: – Van-e céljuk a politizálással?
L. – Persze. A hatalomszerzés. Hogy megtartsák mindazt, ami még elválasztja az embert az embertől. Hogy az intolerancia, az embertelenség minél tovább megmaradjon, ők ebből élnek, ebből profitálnak.
NE. – Jó, most lássuk a másik csoportot. Nekik mi a céljuk a politizálással?
L.: – Nekik az, hogy segítsenek az embereknek. Hogy a még közöttünk tornyosuló akadályokat ledöntsék. És hogy megváltoztassák a világot, amelyben élünk.
NE. – Szóval, ezt a második csoportot nem is érdekli maga a hatalom.
L. – Persze, hogy nem. A hatalom méltányos gyakorlását törvények biztosítják. Pontosan rögzítették, kinek, hogyan kell viselkednie a demokráciában. Az intézmények önmagukban garantálják a hatalom helyes gyakorlását.
NE: – Minden világos. Pontosan ezekre a válaszokra számítottam. Akkor hadd pontosítsak pár dolgot.
L. – Figyelek.
NE: – Tehát szerinted a politikához kétféle módon viszonyulnak az emberek: az egyik csoport a maga rögeszméinek megvédelmezésére, és hatalomszerzésre használja, míg a másiknak nem fontos a hatalom, csakis az emberiség boldogulása, a vágyott szebb jövő lebeg a szeme előtt, és egyébként is, a demokratikus intézmények garantálják a mértéktartását.
L. – Pontosan.
NE: – Elmondom, mi a probléma a gondolkodásoddal. Egyrészt dogmákban hiszel a valóság tanulmányozása helyett. Szabad gondolkodásról beszélsz, de foglyul ejtett az ideológiád. Belevertek a fejedbe valamilyen tételt, és te, sznobizmusból, rövidlátásból, vagy egyszerűen azért, hogy keretet adj az elképzeléseidnek, kétely nélkül elfogadsz mindent. Módszeres gondolkodásnak hiszed, ha felmondod mások sekélyes kijelentéseit. Aztán fogalmad sincs az emberi természetről, ehelyett az intézményeket tanulmányozod, amelyek cseppet sem mellesleg emberi kreációk, de téged ez nem érdekel. Mintha éppen a horgászásról nem a horgászt, hanem az orsót vagy a zsinórt kéne kifaggatnunk. Az is elképesztő, ahogyan önkényesen kettéosztod a világot, és azt hiszed, hogy jogod van különféle egyetemes kategóriákba tuszkolni másokat. Mindezekből fakad, hogy a politikának éppen a lényegét nem érted meg. Vedd tudomásul, hogy aki politizál, hatalomban és befolyásban gondolkodik. Igen, a te imádott csoportod is, csak ők elrejtik céljaikat. Céljuk pedig a társadalmi felforgatás, a régi világ lebontása – vagyis forradalom. Ezt a forradalmat azonban nem fegyverekkel, hanem manipulatív üzenetekkel vívják. Ha belekeveredsz a hálójukba, elveszted az önálló ítéletalkotás képességét, elveszted a józan eszedet. És a végén önkényes, ellenőrizhetetlen és pontosan meghatározható politikai célok szolgálatába állított hírek előtt hajbókolsz, mint most te a németországi és svédországi statisztika tanulmányozásakor. Elhiszed, hogy a számok direkt világából direkt tények fakadnak. Csak éppen nem veszed észre, hogy azokat a tényeket valakik, valahol már eleve előállították számodra, és költöttek mellé egy mesét korunk lingua vulgarisán, a statisztikák nyelvén. Ezt te kétkedés nélkül elhiszed, befogadod, terjeszted. Eljutsz odáig, hogy az ízlésednek megfelelő „statisztikából”- amely tehát manipulatív politikai eszköz, semmi köze a tényekhez – arra következtetsz, hogy ilyenek a magyarok, meg olyanok.
L. – Hű, de okos vagy.
NE: – Nem vagyok okos, csak gondolkodom. Ti, liberálisok olyan nagyra vagytok az eszetekkel, miközben éppen gondolkodni nem tudtok. Úgy álltok mások szolgálatában, hogy fogalmatok sincs róla. Úgy szolgáljátok mások politikai céljait, hogy még azt is tagadjátok, ami a szemetek előtt zajlik: hogy a titeket mozgató bábjátékosnak is a hatalom és a befolyásszerzés a célja. Kelj fel, dobd el a rohadt telefonodat, felejtsd el egy időre a hasonszőrű tizenhárom haverodat, és irány az ország, a nagyvilág! Beszélgess hús-vér emberekkel, próbáld megérteni őket! Hidd el, hogy megfelelő fegyelemmel, belső indíttatásból az ember liberálisból egyszerre magyarrá válik. Fantasztikus utazás, és még pénz sem kell hozzá.
L: – Fasiszta állat vagy. Gyűlöllek.
NE: – Köszönöm a beszélgetést!
(Szentesi Zöldi László, 888.hu)
