Fluor Tomi, a külügyminiszter
A legújabb közéleti esemény, hogy akkor most Fluor Tomi joggal rajzolt-e péniszt Erdogan képére, hogy igaza van-e, amikor azt mondja, „ilyen faszkalap diktátorokkal” nem kellene jópofizni hazánkban, illetőleg valóban abszurd-e, hogy a török elnököt hivatalosan is fogadják Magyarországon, mélységesen elgondolkodtatja a publicistát. Nem azért, mintha Fluor Tomi – akinek élete hátralevő részében térden állva, rimánkodva kellene bocsánatot kérnie Welhello elnevezésű produkciójáért – bármit is számítana, nem, nem. Mi ugyanis nem esünk abba a hibába, hogy zenéről beszélünk, miközben politikáról kéne. Még akkor sem, ha Fluor Tomi indítékait érteni véljük: ha már a zene mint olyan távol esik becses személyétől, belepofázik a politikába, amelyhez szintén nem ért, de neki persze, mindenképpen mondania kell valamit a szűk buksijában fészkelő démonokról – ha megkérdezik, ha nem.
Fluor, akinek a Picsakészen és a Gecigránát zenekari műveket köszönheti a nemzet, nem beszélve a Mizuról, amelynek első hangjaira Panni kutyánk vonyítani kezd, mert kilométerekről felismeri a sutyerákokat, szóval, ez a Fluor képzeletünkben elment egy nemzetközi tanácskozásra, leült az asztal egyik oldalára, a sapkáját persze nem vette le, és rámeredt beszélgetőpartnerére. Innentől adjuk át a szót nekik:
Beszélgetőpartner: Fluor Tamás úr, szíveskedjen válaszolni a következő kérdésre: pontosan mi a baja Erdogan elnök úrral?
Fluor: Hát, csak annyi, hogy izé, diktátor, meg hogy szalonképtelen, ja, hogy honnan veszem, hát, olvastam az Indexen.
B: Értem. Volna szíves megmondani, hogy Erdogan úr választáson vagy puccsal szerezte a hatalmát?
F: Tudja a faszom, egyébként meg Soros György. Hahaha!
B: Jó, akkor segítek. Erdogan elnök szabályos választásokon, a török választók többségi akaratából kapott bizalmat. De haladjunk tovább. Meg tudná mondani, hogy ha nem lenne Erdogan elnök, akivel üzletet lehet kötni, akkor mi történne a Törökországban dekkoló kétmillió szíriai menekülttel?
F: Haggyá mán’, nem tom.
B: A helyes válasz: rázúdulnának Európára. Aztán: mennyire érzi elszigeteltnek a török elnököt annak fényében, hogy néhány napja még Merkel kancellárral tárgyalt Berlinben?
F: Annyit tudnék erre mondani, hogy Merkel oké, Erdogan nem nem oké.
B: Arra vonatkozóan volna valami javaslata, hogy Magyarország milyen útvonalon szállítsa az orosz földgázt, amennyiben Ukrajnán keresztül már nem lehet?
F: Ne szopassál, kisgyerek.
B: És arra tetszett már gondolni, hogy mi volna, ha Erdogan bukása után mondjuk egy jól fésült iszlamista rezsim jutna hatalomra Ankarában?
F: Hát, nem izé… Isztambul a főváros?
B: Nem. Akkor már tényleg csak egy kérdés. Megfordult a fejében, hogy mondjuk, az erdélyi, kárpátaljai magyarság jogfosztottságáról is írjon egy rapnótát, vagy mostantól rendszeresen szakértőként jegyzi majd gondolatait a török-magyar kapcsolatokról?
F: Te is köcsög román vagy?
B: Köszönöm, hogy meghallgatott, kedves Tamás.
(888.hu, Szentesi Zöldi László)