„Karafiáth Orsolya költőnő a 19. századi arisztokrata réteg életét éli, de erősen szomorkodik rajta, hogy elúszik az élete és a pénze, amiért Orbán a hibás. Minden napját társasági életbe, színházba, moziba, eszem-iszomba fojtja, mert Magyarországon csak túlélni lehet.
Idézem: »mint a hülyéknek«.
Bezzeg Namíbiában még egy mekis fizetésből is jól meg lehet élni – azt látta egy YouTube-videóban. (Én nem tudom, egy ilyen nyilatkozatban mire gondolhatott a költő, de Namíbia azért csak megcsípte valahogy a második címet az Afrika legegyenlőtlenebb társadalmainak versenyén. Ezt leszámítva biztos egy nagyon élhető kis ország…)
Visszatérve, ezek a karafiáthi »hülyék«, azt hiszem, mi volnánk.
Az az uszkve hárommillió magyar, akik elég egyértelműen megfogalmaztuk nemrégiben, hogy legalábbis realitásérzékből több szorult beléjük, mint azokba, akik szerint a baloldal nem létező tehetséges politikusai a nem létező politikai elveik mentén sokkkkal jobban el tudnák kormányozni az országot, még úgy is, ha esetleg nincs saját ötletük. Hát az EU-s vezetőkre rátekintvén, legalább az irányt látják, vakon majmolhatnák őket, az lenne csak az igazi kánaán.
Miután a Pride újabb betekintést engedett a baloldal »legfontosabb« napirendi pontját képviselő emberek életébe, ahol még egy vélhetően a háború elől idemenekülő fiatal hölgy is azt nyilatkozta: Ukrajnának messze nincsenek akkora problémái, mint Magyarországnak; hogy Ukrajnában semlegesebb a politika, ott tolerancia van, ja, és nincsen diszkrimináció semmilyen kisebbséggel szemben, nincsenek is diszkriminatív törvényeik (az orosz kisebbség vegzálása miatt akkor biztos nem is robbanhatott ki semmise őnáluk) – szóval miután a német kormány is nagy szeretettel köszöntötte a minálunk felvonuló tömeget, Guy Verhofstadt pedig (bocsánat, a kedvenc emberem sose maradhat ki) megint elmondta, hogy Orbán hatalmát meg kell dönteni az uniós pénzek visszavágásával, mert rasszista (egyébként, aki képes kontextusban szöveget értelmezni, az világosan látja, hogy ez a rasszistázás marhaság), megint csak az a benyomásom támadt: jó helyen vagyok, nem mennék én innen sehova.
Karafiáth művésznőnek pedig innen is kívánunk nagyvilági, küzdelmes mindennapjaihoz, no meg a túléléshez, sok erőt és egészséget!
(Varga Gergő Zoltán)
