Elégedett a mögöttünk hagyott esztendővel Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője. Derűjét közösségi oldalán is megosztotta: „2019, elég jó év voltál. Egy érzelmi hullámvasút, tele élménnyel, munkával, kihívással, történelmi súlyú fordulópontokkal.” A folytatásban – mint valami téeszelnök zárszámadáskor – hosszan részletezi lelkendezésének okait: „Elvittük a változás üzenetét Európába, visszavettük Budapestet, visszaszereztük városaink, településeink tucatjait. […] Az EP-választásokon a progresszív pártok soha nem látott erősödése felborította az európai status quót. […] 2019 végtelenül sok reményt adott nekem, és bizakodást arra, hogy 2020-ban még nagyobb lépéseket tudunk majd tenni egy fenntarthatóbb, igazságosabb, emberibb rendszerért.” És így tovább.
A sodró erejű beszámolóból szinte kihallik a saját hatása alá kerülő szerző önfeledt lihegése. A legcukibb az írás zárómondata: „Nektek mik voltak a kedvenc pillanataitok 2019-ből?” (A pertu onnan van, hogy Katalinnak szilárd meggyőződése, „haverban” vagyunk vele, a komplett nemzet mögötte áll – legalábbis az épeszűbbik fele –, akiknek még a tavasszal megígérte: „Nem alibizni megyek Brüsszelbe, hanem kőkeményen dolgozni és változtatni.” Mintha a szabad demokratákat hallottuk volna 1990-ből: „Tudjuk! Merjük! Tesszük!”)
A jópofinak szánt kérdésre formabontó válaszok is érkeztek: „Biztosan azt szeretnéd, hogy megírjam?” – kérdez vissza egy kommentelő (szerencsére nem írja meg). Egy másik így egészíti ki Katalin évértékelését: „Igazi bizakodásra akkor lesz okunk, ha eltűntök a süllyesztőbe Donáth Annuskával együtt.” Utóbbi a számból vette ki a szót.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
